Új élet vár!
Nagyon sokszor nehezen veszünk tudomást arról,hogy valami véget ért,s vele együtt kezdetét veszi egy új, ami sokkal jobb, mint az eddigiek. De a megszokás nagy úr. Nem akarjuk feladni a régit, a megszokottat,mert tartunk attól, hogy fejest ugorjunk egy idegen világba. Sokszor ez az ugrás egy merész kockáztatás, s van úgy,hogy egy elkerülhetetlen lépés, ami fájdalmas,de szükségszerű.
S miután már ismerjük a poklok poklát kívülről, és belülről is, akkor elkezdhetünk gondolkodni, hogy hogyan tovább. Mert bármennyire is volt jó egy kapcsolat vagy egy helyzet, s bármilyen okból is lett vége - egyáltalán nem számít,hogy a sors szakította el, vagy egy harmadik, vagy pedig amúgy is halálra volt ítélve- tovább kell lépni! Az élet nem áll meg, s nekünk sem szabad. Persze meg kell gyászolni azt, ami elmúlt, de nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy tönkre tegyük saját magunkat és a környezetünkben mindenkit. De még csak azt sem aki miatt szenvedünk! Egyrészt,mert mindenkinek meg van a maga küldetése, ami miatt meg kellett születnie,s azt tűzön vizen keresztül kell vinnie, másrészt az új Élet kárpótol majd minden szenvedésünkért. Igaz okoz majd újabb sebeket, de a boldogság sokkal nagyobb lesz,mint eddig bármikor. S ez mindig így lesz. Újra és újra, ez az örök körforgás. De soha nem szabad feladni. Lehet, hogy most nem tudunk 5 percnél előrébb gondolni,de ahogy a közmondás is tartja, az idő minden sebet begyógyít, s segít feldolgozni a jó és rossz élményeket, hogy már csak a szép emlékek maradjanak. Persze a szeretet, amit éreztünk bennünk marad,de idővel elhalványul annyira, hogy helyett kapjon más is a szívünkben. Merjünk tovább lépni! Induljunk a fény felé! Ha csak magunkba roskadva ülünk a szobában és automatikusan elutasítunk mindenkit, akkor soha nem melegíti át újra szívünket a boldogság meleg parazsa. Ne azt sajnáljuk folyton, ami elmúlt, hanem tegyünk valamit azért, hogy jobb legyen! Lépjünk ki a szabadba, menjünk emberek közé és látni fogjuk, hogy az Élet szép! És nekünk is csodás lehet, csak akarnunk kell.
.jpg)
S miután már ismerjük a poklok poklát kívülről, és belülről is, akkor elkezdhetünk gondolkodni, hogy hogyan tovább. Mert bármennyire is volt jó egy kapcsolat vagy egy helyzet, s bármilyen okból is lett vége - egyáltalán nem számít,hogy a sors szakította el, vagy egy harmadik, vagy pedig amúgy is halálra volt ítélve- tovább kell lépni! Az élet nem áll meg, s nekünk sem szabad. Persze meg kell gyászolni azt, ami elmúlt, de nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy tönkre tegyük saját magunkat és a környezetünkben mindenkit. De még csak azt sem aki miatt szenvedünk! Egyrészt,mert mindenkinek meg van a maga küldetése, ami miatt meg kellett születnie,s azt tűzön vizen keresztül kell vinnie, másrészt az új Élet kárpótol majd minden szenvedésünkért. Igaz okoz majd újabb sebeket, de a boldogság sokkal nagyobb lesz,mint eddig bármikor. S ez mindig így lesz. Újra és újra, ez az örök körforgás. De soha nem szabad feladni. Lehet, hogy most nem tudunk 5 percnél előrébb gondolni,de ahogy a közmondás is tartja, az idő minden sebet begyógyít, s segít feldolgozni a jó és rossz élményeket, hogy már csak a szép emlékek maradjanak. Persze a szeretet, amit éreztünk bennünk marad,de idővel elhalványul annyira, hogy helyett kapjon más is a szívünkben.
Merjünk tovább lépni! Induljunk a fény felé! Ha csak magunkba roskadva ülünk a szobában és automatikusan elutasítunk mindenkit, akkor soha nem melegíti át újra szívünket a boldogság meleg parazsa. Ne azt sajnáljuk folyton, ami elmúlt, hanem tegyünk valamit azért, hogy jobb legyen! Lépjünk ki a szabadba, menjünk emberek közé és látni fogjuk, hogy az Élet szép! És nekünk is csodás lehet, csak akarnunk kell. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése