Furcsa játékot játszik az élet. Bár az igazi szeretet feltétel nélküli, mégis számtalan helyzet adódik egy ember életében, amikor képtelen erre. Képtelen a megbocsájtásra, és nem csak a feltétel nélküli,de bármiféle szeretetre is, egy másik személyt illetően. Van úgy, hogy annyira megbántanak, hogy nem akarjuk és talán nem is tudjuk hirtelen elengedni a fájdalmat, ezért tovább kínozzuk magunkat. Mi történik viszont akkor, ha hosszú éveken át szakítják fel ugyanazt a sebet? Ha a fájdalmat olyan valaki okozza, akitől nem lehet csak úgy megválni, nem lehet egyszerűen odébbállni? Ha a vérségi kötelék már nem áldás, hanem éppen, hogy átok.
Nos, erre én sem tudom a helyes választ, mert ha tudnám, már nem itt lennék. Éveken át gyötrődni, kínlódni nem csak, hogy nem kellemes, hanem az személyiségen is nyomot hagy. Aki régebb óta követi az életem, és tudja, hogy milyen voltam 10 évvel ezelőtt, valamint most, az pontosan tisztában lehet azzal, hogy mit jelent, ha valakinek nem csak változik, hanem torzul is a személye. Torzul, mert nem jó irányba megy, hanem lefelé. Süllyed, akár egy léket kapott hajó.
S hogy hol van a mindig emlegetett pozitív gondolkodás?
A barátok, ismerősök támogatásában, és odaadó szeretetében. Ilyenkor nekik kell átvenni ezt a szerepet. Segíteniük kell, hogy ne veszítsük el a reményt,és lássuk a fényt az alagút végén. Ezért sem szabad lebecsülni az emberi kapcsolatokat, mert sosem tudhatjuk mikor lesz rá szükségünk.
S hogy hol van a mindig emlegetett pozitív gondolkodás?
A barátok, ismerősök támogatásában, és odaadó szeretetében. Ilyenkor nekik kell átvenni ezt a szerepet. Segíteniük kell, hogy ne veszítsük el a reményt,és lássuk a fényt az alagút végén. Ezért sem szabad lebecsülni az emberi kapcsolatokat, mert sosem tudhatjuk mikor lesz rá szükségünk.
Basszus, mindig beigazolódik, hogy az ember azért blogol, mert valami... valami van. Illetve nincs. De akkor is, az ember nem jókedvéből kezd blogolni, hanem mert megosztani és megoldanivalója van.
VálaszTörlésAz írást már én is sokszor ajánlottam ismerőseimnek, mert rettentően jó terápia tud lenni. Pláne a napló, vagy blog írás. Több előnye is van. Egyrészt kiírod magadból a fájdalmat, ezáltal kiiktatod az elfojtást, és ha már leírtad, könnyebben feldolgozod az érzéseket, és el is tudod engedni idővel. Nem kell évekig görgetni a súlyos terheket. Sajnos én ezt tettem. Bár még csak 20 vagyok, de annyi mindent láttam már életemben, hogy az élettapasztalatom felér egy 35 évesével. A megannyi fájdalmat pedig nem tudtam elengedni egészen mostanáig. Rájöttem,hogy könnyebben megy a megbocsájtás.
VálaszTörlésValamint a másik nagy előnye az író terápiának, hogy menet közben önmagad is megismered. Ráébredsz titkos (leginkább önmagad elől rejtett) hibáidra, gyengeségeidre és persze erősségeidre is.
S mindamellett, hogy hasznos, össze lehet kötni a kellemessel is. :)
Egyébként nekem ez már a 3.blogom. Mindig belekezdtem, majd töröltem, mert soha nem éreztem elég jónak, de valami mégis kikívánkozott belőlem, így úgy döntöttem, hogy akkor is blogolni fogok, ha nem lesz tökéletes. Mert maximalista révén nehezen tudom elfogadni azt, hogy nem létezik tökéletes. :)