Durva,hogy nőkről akartam írni, de a héten gyűjtögetett gondolatok köddé váltak, és már nem tudom szépen szavakba önteni, amit szerettem volna. No, mindegy! Majd legközelebb.
A nők csodálatosak, de a változás még inkább. 1 év alatt óriási átalakuláson mentem keresztül. Nyár végén letettem a cigit, igyekszem egészségesen, rendszeresen táplálkozni és sportolni. Ma már eljutottam odáig is, hogy ha bemegyek egy boltba, hipermarketbe, akkor meg tudom állni, hogy ne vegyek meg még egy könyvet. ( Sokan nem tudják, nem hiszem, hogy írtam róla, de könyvvásárlási kényszerben szenvedtem. Na jó, nem durván, mert sokszor nem engedhettem meg magamnak, de ha volt pénzem inkább vettem egy új könyvet, mint egy nadrágot, vagy valami élvezeti cikket.) De! elérkezett az a pont is,hogy újra késztetést érezzek arra,hogy nőies legyek. (Mostanában túlzottan elkényelmesedtem és megszoktam a tinifiú style-t, pedig nem kellett volna. Na jó! Egy hangyányit kellett ez a kis nyugi. ) Felfogtam a kis dili fejemmel,hogy nem a zörgő csontok tesznek valakit tetszetőssé, ahogy egy izomkirálynőért sem rajonganak annyira. A testi dolgokon kívül a lelkiekben is változások vannak. A meditálásnak, és egy jó gondolatfonal felvételének köszönhetően már nem futamodok meg a problémák elől, és nem is nyomnak agyon. Ha nem is mindig bátran,de felemelt fejjel, kihúzott háttal nézek szembe a konfliktusokkal. Őszinteségben is nőttem pár számot. (Persze ez nem azt jelenti,hogy eddig hazudozó voltam, csak inkább sokszor magamban tartottam dolgokat, hogy elkerüljek vele egy konfrontálódást, meg amúgy is gyáva voltam. Rá kellett jönnöm, hogy ez hülyeség volt. ) Az egészséges önzésből is kaptam már leckéket, bár nem állítanám,hogy túl sokat, de abból is elsajátítottam ezt-azt. A megfelelési kényszerem javából is sikerült ledolgoznom. De a legfőbb jó, hogy nem nyomorodok bele a magán(y)életembe.
Egy szó, mint száz, jól vagyok! :) S azt hiszem ez a mosolyomból a legszembetűnőbb. Persze nem változott meg a környezetem, a helyzetem, a magánéletem, csak megtanultam, hogy kell ezt kezelni anélkül,hogy autoagresszív módon önmagam pusztítom. Vagy másokat. XD Nem értem még az út végére, oda majd csak halálom napján fogok, de biztos vagyok abban,hogy jó irányba haladok.
S, most újra úgy érzem magam,mint január elején. Kicsattanok az energiától, és úgy érzem, hogyha ezekre képes voltam, akkor már bármit meg tudok tenni. A lehetetlen nem létezik. A határ a csillagos ég.
Céljaim pedig az elkövetkezőkre:
Pontosságot tanulni, határozottabb, magabiztosabb lenni, kicsattanóan jól érezni magam a bőrömben és mindkét szakirányban sikereket elérni! Just do it! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése