X-mas

Ajánlott zene

Végre le tudok ülni, felteszem lábaim és csak bambulok ki a fejemből. Végre! Mennyit vártam már erre a pillanatra. Hosszú, kemény félév van mögöttem. Feladatokkal, erőfeletti küzdésekkel és eredményekkel teli időszak volt ez. Az idei karácsony, talán eddigi életem legpocsékabb karácsonya, de legalább van némi időm magamra is. Na nem nagy dolgokra! Pusztán már annak is tudok örülni, hogy emailekre válaszolhatok, olvashatok – nem szakkönyvet- és nézhetek valami elcsépelt karácsonyi filmet a tv-ben. Per pillanat ez mind, mind öröm!

Persze az idei ünnep másról is szól! Folyton az jár a fejembe, hogy milyen lesz az én karácsonyom, amikor majd én „rendezem”. Nálam gyűlik össze a család, vagy épp csak látogatóba megyek majd haza. Szeretném, ha a békés együttlétről, a csendről, a harmóniáról szólna a szeretteim körében  töltött 2 és fél nap. Tudom, hogy gyakran mondogatjuk, hogy majd én megmutatom, majd én, s aztán semmivel sem leszünk különbek, mint eleink. De…annyira hiszek benne, hogy sikerülhet új hagyományt teremteni, hogy muszáj lesz megvalósulnia.

Bár már csak egy este van hátra az idei szeretet ünnepéből, de ezúton szeretnék minden kedves olvasómnak Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepet kívánni!

Agyserkentő!

Kihagy az agya? Tanulnia kellene, de nem megy???  :)))

Azt hittem meghalok. Egész nap nem volt időm tanulni, este meg már nem sok agykapacitásom marad. A tételek felett görnyedtem, de nem igazán fogtam fel mit is olvasok. Ekkor egy égtelen nagy zajra lettem figyelmes. Kicsapódott a nappali ajtó, és persze Tesó max hangerőn bömböltetett valami friss populáris zenét. Épp felé közelítettem, hogy jól leteremtsem, hogy: „Azta terembuládat te rongy kölök, hát nem vagy másra tekintettel!”, mikor is felfigyeltem Pitbull és KESHA szerzeményére. Valahogy jó kis pörgős, olyan zumbás. Rögtön megindultak a lábaim, és amolyan táncosan, zumbásan aerobic lett belőle. Végig ugráltam a számot, aztán, youtubon újra elindítottam, és még 3x mozgolódtam rá. Az első kettő zumbás valami lett, a második kettőn meg guggolás, fekvőtámasz, hasprés, vádli gyakorlat. 

Úgy felpörögtem, hogy most meg már azért nem tudok tanulni, mert nem lehet lelőni. Ugrálok körbe-körbe a lakásba a számot hallgatva. Mindenesetre már tudom mi az ellenszere a nyomott, agyzsibbasztó állapotnak. :)

Szerintem még megtámadom a súlyzóimat, lenyomok egy gyors edzést, zuhi, kávé és még egy nagy HAJRÁ!!!

Ajánlom eme két számot az esti edzéshez szeretettel! Jól lehet rá ugrabugrálni! ;)

Ennyi csak!

Ajánlott zene (Hallgatása késztetett eme poszt megírására. )

„Csábít egy éj! Egy sejtelmes látomás. Csábít egy arc, mit egyszer kell, hogy láss! És a szem…, mit láttam már valahol. […] És a száj…, mi most más szívéhez szól! Tiéd volt az arc! Tudom most már jól! És azóta… „

…és azóta sem írtam egy betűt sem mindarról mi belülről karcolt hosszú,hosszú hónapok óta. S, hogy miért most? Mert csak úgy lehet teljes, boldog, új életet kezdeni, ha adózok a múltnak, és pontot teszek minden elvarratlan szálra.

Minden pillanat újra és újra felvillan, elmémbe égett a kép. Egy szem, egy pillantás, egy száj, egy csók, egy kéz, egy érintés. Mámorosan vadító kábulat.

…  „…és az arc…tudd meg, hogy a tied! És a száj, ha hozzám szól majd még…meg kell értsed hát! Ennyi éppen elég!”

Hónapokig nem beszéltem senkinek. Hónapokig őrizgettem valamit, ami megfoghatatlan, megidézhetetlen aprócska pillanat volt csupán az évtizedek rengetegében. Egy pillanat és mégis kínzó még ma is. Valamit hittem, tán csak reméltem, lehet csak elképzeltem. Valami történt, s valami nem. Valaminek történnie kellett, s valaminek nem volt szabad világra jönnie. Egy mámoros, kínzó pillanat, mi még ma is kísért.

„Ha valami fáj, nem érzem régen már, és az a láz csak álmomban égett tán! És az arc tudd meg, hogy tiéd!”

Sokáig reméltem valamit, de olyan mélyen, olyan messze, hogy még én sem tudtam róla. Vártam valamire, vártam valakire. Vártam egy újabb, mámoros, kínzó pillanatra, ami soha sem jött el. Ennek így kellett történnie.

„Meg kell értsed hát, ennyi épp elég. Te biztosan látod…Jégből vagyok!”

Most felszínre jött. Kimondtam. Valóság lett. Nem marasztalom. Egy álom volt csupán. Egy mámorító, részeg, kínzó pillanat. Ennyi csupán. A múlt egy aprócska darabja. Egy emlékkép. 

 Ennyi csak.

Fotó: http://logout.hu/cikk/pillanat/teljes.html