Lehunyt szemmel hallgatom eme zenét…
…és csend van. Bennem. Körülöttem. Nem érdekel semmilyen zaj. Azért vagyok nyugodt, és talán harmonikus, mert az akarok lenni.
Tudom a dolgom, tudom mit kell tennem…de egy percig még várj! Megállítom az idő óriási kerekét, és most minden mozdulatlan. Nincs könnycsepp, nincs mosoly, nincs dráma, nincs örömködés. Csak a csend van, ami nem sűrű, és nem fájó, hanem lágy, és kellemes. Csend a lélekben, csend az elmében.
…lehet ez a vihar előtti csend, vagy…
…a katarzis szerű megtisztulás előtti csend.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése