Nőiesedés

Az a nagy harci helyzet, hogy én soha nem voltam egy Vénusz. Mármint alkatra lehet, de a női mivoltomat illetően semmiképp. Pedig szegény anya annyiszor próbálkozott, de mindhiába. Emlékszem, vagy 13 éves lehetettem, amikor lagziba mentünk, és anya kisminkelt nagy nehezen. Én meg belenéztem a tükörbe és ordítva rapliztam, hogy azonnal szedje le rólam ezt a szemetet, mert ez nem én vagyok, és ez így csúnya. Szegény anya próbált győzködni, hogy ez olyan lányos dolog, és klassz, meg nézzem meg, hogy ő is ki van sminkelve. Hajthatatlan voltam. Így hát a csap fölé hajoltam és lemosta rólam a szemfestéket, rúzst, szempillafestéket. Aztán még vagy fél óráig ültem a lépcsőn hullatva a krokodilkönnyeket, mire megnyugodtam.

Szégyen, de engem sosem érdekelt a divat, a sminkek, a táskák, cipők és egyéb kiegészítők. Ellenben a sportautók, a legújabb tuning technikák, a szép felnik annál inkább. Szegény anyukám kislányra áhítozott, de csak testileg kapta meg. Csak addig lehetett szoknyácskába járatni, amíg nem ébredtem öntudatomra. Úgy 4 éves koromig. 

Aztán jött a gimi. És jött a szerelem. S, hogy imponáljak lipstic lettem. De az nem én voltam.

Most pedig húsz éves múltán elgondolkodtam, hogy basszus nő vagyok, és NŐ is akarok lenni. Az egyetemi éveim alatt eléggé elgatyásodtam. Örültem, hogy nem kellett minden reggel a tükör előtt pózolni, és bevallom derekasan, hogy elhagytam magam. Amikor egy buliba úgy jelentem meg, hogy a meleg tini fiúk azt hitték, hogy közéjük tartozom, akkor komolyan elgondolkodtam, hogy talán ezt nem kéne…

Én farmergirl vagyok. Számomra a nadrág az farmer, és az tökéletesen megfelel minden alkalomra. Van belőle fekete, fehér, sötétkék és világosabb. Van cső és bőszárú, régi és új stílus. Konzervatív és szakadt, csípő és normál. A farmer fejez ki leginkább. Farmer és fehér póló. Ez lennék én. De tényleg?

Már az 5.1-es tervben is kifejeztem nőiesedés utáni vágyamat, mert hát mégis nőnek születtem… és nem vagyok buccs. Bár néha nem tudom eldönteni, mert lipstic se. No, de egészen december végéig nem érzetem magam igazi, nagybetűs NŐ-nek. Aztán az új év hozott valamit, megcsapott egy lágy szellő és késztetést éreztem arra, hogy esetleg más legyek. Hogy kísérletezzek…kipróbáljak dolgokat. Nemrégiben  vizsgázni mentem. Ki kellett öltözni, természetesen. Álltam a tükör előtt, hogy mégis mit kellene. Aztán gondoltam egy merészet. Egy latexszerű leggingset húztam egy fehér, kötött, hosszított felsővel és csizmával. (De csak lapos sarkúval) Feltettem egy lilás szemfestéket, alapozót, némi pirosítót, szempilla sprilállal végigmentem a szempilláimon, befestettem a szemöldököm, és az egészet megfejeltem egy átlátszó szájfénnyel. A hajam is megcsináltam, bár most olyanra vágattam, hogy túl sokat nem kell vele foglalkozni. Immár teljes harci díszben pózoltam a tükörben, és kicsit meglepődtem, hogy ez tényleg én vagyok. 

Úgy alakult, hogy meg kellett állnom egy benzinkúton. Határozott, de lelassított mozdulatokkal kiszálltam a kocsiból, megtankoltam és beléptem a kútra. Két fickó állt előttem a sorban. Mikor észrevettek, hátrafordultak és tetőtől talpig végigmértek, ráadásnak még elismerően vigyorogtak is. Nem jöttek be a pasik, de ez a pozitív visszacsatolás lökött az önbizalmamon.

Aztán a suli aulájában várakoztak a csoporttársak, néhány idegen. Mikor beléptem megfagyott a levegő és minden szempár rám szegeződött. (Szörnyen fura saját magamról így írni, mert kb. egy beképzelt kis picsának érzem magam per pillanat, de próbálom úgy felfogni, hogy simán elmesélek egy történést. :) ) Aztán ahogy közelebb értem jöttek a : „Wááóó!” „Milyen merész, és milyen jó!” „Tök jó lett a hajad!” stb, stb. Mondjuk a hétköznapi szürke egér kombinálva a tini fiú style után valóban óriási volt a változás.

Persze minden nap már képtelen lennék így kiöltözni, de sosem lehet tudni. Mindenesetre az önbizalmamnak sokat jelent, ha ilyesmi történik. Hát még, amikor például egy bevásárlóközpontban kézen fogva szembejön velem egy 30-as pár, és! nem a pasi fordul meg utánam,hanem a nő. Először mélyen a szemembe néz, mosolyog, aztán visszafordul. Mostanság elég sűrűn fordult ez elő. Persze először az jutott eszembe, hogy biztos van rajtam valami, ami miatt megmosolyog, de miután egymás utáni napokon, különböző szerelésekben, különböző korú nők néztek meg alaposan és mosolyogtak rám, kezdtem elhinni, hogy nincs rajtam semmi oda nem illő. És talán valami sokkal rejtélyesebb oka van a dolgoknak. :)

Jah, és most azzal próbálkozom, hogyha mennem kell valahova, akkor miután felvettem egy melegítő felsőt, vagy egy sima pólót, akkor szépen leveszem és keresek valami nőiesebbet. Sőt! Még itthonra is próbálok valami nőcisebbet előkotorni, hogy szokjam. Úgy érezem nem vagyok reménytelen! :) De azért az ki van csukva,hogy szoknyába grasszáljak a tavasszal. :D

Hogy komoly szándékomat bizonyítsam felkértem néhány barátnőmet, segítsék nőiesedésem. Túl sokat nem értem el vele, mert bár ők örültek, hogy végre csajt faraghatnak belőlem, de sajnos én csak húzogattam a szemöldököm a hátborzongatóan szőrös, csillogó, és számomra hányinger ruhák láttán. Persze azt mondanom sem kell, hogy amiket itt leírok, az csak addig gusztustalan, ameddig nekem kell felvenni…másról lazán lekívánnám. :D Valahogy ki kell ötlenem, hogy úgy legyek nőies, hogy közben mégis ÉN maradjak. Viszont van, amiből nem engedek: Minél jobban feszül, annál jobb. Jelszó a kényelem. Legyen egyszerű, de nagyszerű. Kék, fehér, fekete bármilyen mennyiségben.  És ehhez a feladathoz is megtaláltam a legmegfelelőbb emberkét. :P 

Felülvizsgálat bizonyos idő elteltével. 

Fotó: http://hu.depositphotos.com/5233246/stock-photo-Portrait-of-sexy-girl-in-white-t-shirt-and-jeans.html

Egy újabb nehéz nap krónikája

Ajánlott zene az olvasáshoz

Az új évem harmóniával, energiával, megelégedettséggel, kielégültséggel és valami csábító bájjal, talán varázslattal indult. Hittem abban,hogy ez az év jó lesz. Más lesz. Különleges. Nos eddig a hétig az is volt, és talán ezután is az lesz. Nehézségek voltak, lesznek. Tragédiák jönnek, mennek.

De a mai nap…

A mai nap egy szörnyű telefonhívással kezdődött. Elütötték az én imádott, egyetlen, óvón féltett cicámat. A kis szerelmem, a Rómeóm, a gyermekem, a testvérem, a barátom…a mindenem.

Anya elmondta,hogy reggel kikéreszkedett, ment volna, mint minden rendes macska. Hát kiengedték. Rá nem sokra,  a kapunktól 100 méterre a fagyos úton nem tudott megállni az autó és elütötte. A kis család indult suliba, munkába és láttak egy fekete gombócot a friss hóban. Aztán egy hatalmas vértócsát. Elnyúlt kis teste, szeme üvegesen meredt…de még lélegzett. Visszafogott, fojtogató sírással hallgattam. Kérte, hozzam be a kis testet az utcáról. Mennék, de apa megállít, hogy behozta…és még él. Megörültem. Aztán közölte,hogy ne  nézzem meg. Csúnya látvány. Hittem neki. Felvonultam a szobámba. Bebújtam az ágy biztonságot nyújtó ölébe és magamra húztam a takarót. Először csak lekonyult a szám, aztán a sírás fojtogatott, majd kitört belőlem a zokogás. Évek óta nem zokogtam ennyire. Kiszakadt belőlem a fájdalom és talán az évek óta gyűjtött szorongás, feszültéség és kín. Hosszú évek óta nem tudtam igazán sírni. Se a nagyszüleim halálakor, se a temetésen, se betegségkor, se anya műtétjekor. Elfojtottam mindent…és ez nem jó. De ma, ma felszakadt a könnyeimet visszatartó erős gát.

Lévén,hogy nem nézhettem meg, tejet melegítettem és apró üvegcsébe mértem szorgosan, hogy hátha ez majd segít rajta. Kérleltem apát,hogy vigyük kórházba, segítenek rajta. Azt mondta : „Nem lehet tenni érte már semmit!” Dacosan elvonultam, fújtattam, ütöttem a falat és hibáztattam a sofőrt, átkot szórtam …magamban. Szorongatott a tehetetlenség, hogy mi van,ha meg lehet menteni és nem teszünk semmit…

Egy óra múlva átjött a szomszéd látván az eszméletlenül nagy vértócsát a kapunk előtt. Anyával telefonon beszéltem, értesítettem, hogy bár nem láttam, de még ÉL. Azt mondta, ne higgyek apának, menjek nézzem meg. Nem mertem. Féltem, hogy mi lesz, ha nagyon csúnya. Összeszedtem minden bátorságom és lementem. Egy dobozt láttam, és hallottam a fájdalmas légvételt.  Félve belekukkantottam a dobozba, de csak az égnek meredő, vergődő, véres mancsát bírtam megnézni. Beszéltem hozzá. Megváltozott a légzése, kicsit megnyugodott. Mondtam apának azonnal induljunk, nem szenvedhet szerencsétlen. De ő addigra teljesen részegre itta magát, mert hogy sajnálja szerencsétlen állatot. Nem maradt más hátra a szomszédot kértem meg,hogy tegye be kis tündérem a kocsiba és jöjjön velem a klinikára.

A klinikán az orvos azt mondta,hogy halántékán érte az ütés, összezúzódott a kis buksija, megsérült az agya, biztos,hogy nem fogja túlélni. Ajánlotta az elaltatást. Öcsi mellettem sírni kezdett, én pedig nem éreztem magam késznek, hogy döntsek akár egy állat életéről avagy haláláról. Nem tudtam és nem is akartam,hogy elaludjon, bár éreztem,hogy jobb lenne neki. Kérleltem az orvost: „Nem lehet semmit tenni? Nincs semmi remény?”  Fogta a fejét, nézte a csurom vér cicát és azt mondta: „Adjunk neki egy esélyt. Mindenki megérdemel ennyit.” Beinjekciózta, lekezelte,és azt mondta jöjjünk vissza este. Meglátjuk.

Épp tanfolyamon ültem, amikor jött Öcsitől az sms. „Hát ennyi volt…” A szívem majd megszakadt. Tegnap még játszottunk, az ölemben ült, bújt…ma meg már halott. 

Nem csupán állat volt ő. Attól sokkal-sokkal több. Amikor szomorú voltam, és kétségek gyötörtek kiültem egy erdős részre, és lekuporodtam egy fa alá. Ő utánam jött és beleült az ölembe. Már a jelenléte is megnyugtatott. Imádta,ha gyerekdalokat, egyház énekeket énekeltem neki. Pedig szörnyű hangom van, de ő szerette. Istenem hányszor aludt el a karomban úgy, hogy a „Tente baba” című dalt énekeltem neki. Ha gondja volt mindig jelezte és már fél szavakból értettük egymást. Gyerekként mindig arról álmodtam,hogy egy szép napon a hercegem az erkélyemre felmászik és ott vall szerelmet. Egy reggel nyávogásra ébredtem, és az én kis Rómeóm az erkélyem ablakában várt,hogy beengedjem. Attól fogva mindig az erkélyem volt az egyik kedvenc  helye. Bárhonnan is jöttem haza mindig a verandán várt, vagy ha épp a lakásban volt, csak szólnom kellett és már kotort is hozzám. Bármennyire is éhes voltam, először mindig ő kapott enni. És ez az egész családban így lett megszokott. 

Hazaértem a tanfolyamból és nem várt a verandán. A lakásba érve nem szólítottam, mert tudom, hogy hiába. Beléptem a nappaliba és néztem a fotel karfáját amin annyira szeretett ülni, ha anya horgolt, vagy tv-t néztem. Nem volt ott és már nem is lesz. Soha többé.

Sosem voltam macskabarát, és amikor ő megérkezett hozzánk akkor is gonosz voltam, rá sem bírtam nézni. Aztán idővel észrevétlenül belopta magát a szívembe, és életem szerves része lett. De most itt hagyott…

Előbb a kutyusunk, és most ő. 

Azt hiszem nem akarok szeretni egy darabig. Kisállatot pedig végképp. Nem bírnám még egyszer végigcsinálni. Nem pusztán csak elaludtak az öregségben, hanem megszenvedtek az enyhülést hozó halálért.

Nyugodj békében Dömdömöm, én pici Rómeóm!

fotó: http://ujsag.allatvilag.net/2011/12/cica-hatterkep/

Már megint!

Ó én balga! December közepéig még mindig hittem a mesékben, hogy talán lehet másként…talán minden megváltozhat egy szép nap. A nagy francokat! Már megint hülyérevettek…vagyis inkább én csaptam be saját magam azzal,hogy kergettem egy illúziót, ami sohasem létezett, csupán én hallucináltam be azon a decemberi napon, egy évvel ezelőtt.

Eddig a szerelmet kergettem…vágytam rá, mint egy falat kenyérre… De most egész más értelmet nyert minden! Mostantól csak olyan lánnyal fogok szóba állni, akinél a szikrát még csak hírből sem érzem. S ha pedig elindulna köztünk valami, netán felgyulladna a szerelem lángja, előbb ugranék ki a 10.-ről, minthogy belemenjek bármibe is.

Nem bánom az érzéseimet, viszont azt igen, hogy nem léptem hamarabb. Igen, bánom, hogy nem kaptam meg a kérdésemre a választ, és ez csakis az én hibám. Ahogy az is az én saram, hogy még mindig elhittem azt, hogy valaki nem csak úgy lelép mellőlem,hanem esetleg a képembe vágja,hogy: „Amúgy vége!” vagy „ Elegem van belőled!” vagy bármi szarság.

Olyan ideges vagyok, hogy azt leírni sem tudom. 

Ó, Istenem! Már megint hülye voltam!!!!! No nem baj! Lesz ez még másként is!

A következő zenének érdemes elolvasni a magyar fordítását is. 

Horoszkóp

Nem hiszek a horoszkópban, de azért rendre elolvasom. Többnyire a hét végén. És vagy harsányan nevetek a hülyeségeken, vagy ha esetleg valami igaznak bizonyult a hétre, akkor elismerően hümmögök. Íme, a heti, a havi és az éves szerelmi horoszkópom. Azért osztom meg veletek – már, ha bárkit is érdekel – hogyha majd megint küszöbünkön lesz az új év, legyen mit kiértékelni. Ha valakit érdekel, hogy melyik jegy szülöttjének horoszkópja, akkor privát üzenetbe, vagy facebookon szívesen megsúgom. :)

Heti horoszkóp 

Új év, új lehetőségek, nyitott kapuk, de mikor léped már át bátran a küszöböt? Ugye lesz merszed, és már most megteszed? Ne szalassz el semmit a következő napokban, még akkor is légy figyelmes hallgatóság, ha máskor csak legyintettél volna. Most tényleg eljuthat hozzád egy fontos információ, ami a te javadat szolgálja! Sok lehetőséget kínálnak neked az égiek, csak ki kell választani a tetszetősöket. Akkor jársz nagyon jól, ha drámaian új dologba vágod a fejszéd: cserélj munkahelyet, költözz máshová, kezdj fogyókúrába, tégy bármit, a siker garantált!

Januári horoszkóp

A bolygók állása megvéd a támadásoktól, cselekvésre sarkall, és új ötleteid is lesznek. A tavalyi esztendő nem volt könnyű, de most végre fellélegezhetsz, és elkezdhetsz bátran tervezni, akár őrült ötletekkel is előrukkolhatsz. Végre megérted, hogy a múlton való rágódás nem visz előrébb. A hónap közepén egy nyomasztó családi probléma kerülhet elő, s bár azonnal átlátod a helyzetet, s le is küzdöd a gondot, lelkileg meg fog viselni. A hónap végére viszont minden visszatér az eredeti kerékvágásba, a hangulatod pedig nagyon jó lesz.

Szerelmi horoszkóp

Igazán különleges év lesz 2013 a számodra. Ebben az évben a *** jegy szingli szülöttei egy csodálatos (és eddig számukra szinte teljesen ismeretlen) érzést tapasztalnak meg. Ez az érzés a várakozás jóleső izgalma. Pontosan tudod, érzed, hogy az idén megérkezik a szerelem az életedbe. Akár keresed a szerelmed, akár párkapcsolatban élsz, 2012-ben rengeteg kapcsolati adósságodat fizetted meg. Feldolgoztál karmikus helyzeteket, és annyi önismeretre tettél szert, amennyi elég lesz ahhoz, hogy az idén boldoggá tedd a szerelmi életedet. Az előző év nagy tudatváltása neked egyet jelentett a kapcsolati tanulófolyamatokkal, és most ezek hatására könnyedén veszed az akadályokat. A szíved meggyógyult, és ez segít abban, hogy a szerelmed szívét is meggyógyítsd. Az év közepe felé a gyermekvállalás is szóba kerülhet majd nálatok. Szerelmi mantrád 2013-ra: Napról napra megtapasztalom a szeretet csodáját.

Egy mosoly! :)

Szakadtam ezen a számon, mikor meghallottam a rádióban. Aki tud rólam egy kis privát információt az tudja miért vicces ez a zene! :) Aki meg nem tudja az infót, szerintem az is elmosolyodik. Képtelenség pókerfaccel végighallgatni. :)

Gyönyörűséges napot Nektek! :)