Nőiesedés

Az a nagy harci helyzet, hogy én soha nem voltam egy Vénusz. Mármint alkatra lehet, de a női mivoltomat illetően semmiképp. Pedig szegény anya annyiszor próbálkozott, de mindhiába. Emlékszem, vagy 13 éves lehetettem, amikor lagziba mentünk, és anya kisminkelt nagy nehezen. Én meg belenéztem a tükörbe és ordítva rapliztam, hogy azonnal szedje le rólam ezt a szemetet, mert ez nem én vagyok, és ez így csúnya. Szegény anya próbált győzködni, hogy ez olyan lányos dolog, és klassz, meg nézzem meg, hogy ő is ki van sminkelve. Hajthatatlan voltam. Így hát a csap fölé hajoltam és lemosta rólam a szemfestéket, rúzst, szempillafestéket. Aztán még vagy fél óráig ültem a lépcsőn hullatva a krokodilkönnyeket, mire megnyugodtam.

Szégyen, de engem sosem érdekelt a divat, a sminkek, a táskák, cipők és egyéb kiegészítők. Ellenben a sportautók, a legújabb tuning technikák, a szép felnik annál inkább. Szegény anyukám kislányra áhítozott, de csak testileg kapta meg. Csak addig lehetett szoknyácskába járatni, amíg nem ébredtem öntudatomra. Úgy 4 éves koromig. 

Aztán jött a gimi. És jött a szerelem. S, hogy imponáljak lipstic lettem. De az nem én voltam.

Most pedig húsz éves múltán elgondolkodtam, hogy basszus nő vagyok, és NŐ is akarok lenni. Az egyetemi éveim alatt eléggé elgatyásodtam. Örültem, hogy nem kellett minden reggel a tükör előtt pózolni, és bevallom derekasan, hogy elhagytam magam. Amikor egy buliba úgy jelentem meg, hogy a meleg tini fiúk azt hitték, hogy közéjük tartozom, akkor komolyan elgondolkodtam, hogy talán ezt nem kéne…

Én farmergirl vagyok. Számomra a nadrág az farmer, és az tökéletesen megfelel minden alkalomra. Van belőle fekete, fehér, sötétkék és világosabb. Van cső és bőszárú, régi és új stílus. Konzervatív és szakadt, csípő és normál. A farmer fejez ki leginkább. Farmer és fehér póló. Ez lennék én. De tényleg?

Már az 5.1-es tervben is kifejeztem nőiesedés utáni vágyamat, mert hát mégis nőnek születtem… és nem vagyok buccs. Bár néha nem tudom eldönteni, mert lipstic se. No, de egészen december végéig nem érzetem magam igazi, nagybetűs NŐ-nek. Aztán az új év hozott valamit, megcsapott egy lágy szellő és késztetést éreztem arra, hogy esetleg más legyek. Hogy kísérletezzek…kipróbáljak dolgokat. Nemrégiben  vizsgázni mentem. Ki kellett öltözni, természetesen. Álltam a tükör előtt, hogy mégis mit kellene. Aztán gondoltam egy merészet. Egy latexszerű leggingset húztam egy fehér, kötött, hosszított felsővel és csizmával. (De csak lapos sarkúval) Feltettem egy lilás szemfestéket, alapozót, némi pirosítót, szempilla sprilállal végigmentem a szempilláimon, befestettem a szemöldököm, és az egészet megfejeltem egy átlátszó szájfénnyel. A hajam is megcsináltam, bár most olyanra vágattam, hogy túl sokat nem kell vele foglalkozni. Immár teljes harci díszben pózoltam a tükörben, és kicsit meglepődtem, hogy ez tényleg én vagyok. 

Úgy alakult, hogy meg kellett állnom egy benzinkúton. Határozott, de lelassított mozdulatokkal kiszálltam a kocsiból, megtankoltam és beléptem a kútra. Két fickó állt előttem a sorban. Mikor észrevettek, hátrafordultak és tetőtől talpig végigmértek, ráadásnak még elismerően vigyorogtak is. Nem jöttek be a pasik, de ez a pozitív visszacsatolás lökött az önbizalmamon.

Aztán a suli aulájában várakoztak a csoporttársak, néhány idegen. Mikor beléptem megfagyott a levegő és minden szempár rám szegeződött. (Szörnyen fura saját magamról így írni, mert kb. egy beképzelt kis picsának érzem magam per pillanat, de próbálom úgy felfogni, hogy simán elmesélek egy történést. :) ) Aztán ahogy közelebb értem jöttek a : „Wááóó!” „Milyen merész, és milyen jó!” „Tök jó lett a hajad!” stb, stb. Mondjuk a hétköznapi szürke egér kombinálva a tini fiú style után valóban óriási volt a változás.

Persze minden nap már képtelen lennék így kiöltözni, de sosem lehet tudni. Mindenesetre az önbizalmamnak sokat jelent, ha ilyesmi történik. Hát még, amikor például egy bevásárlóközpontban kézen fogva szembejön velem egy 30-as pár, és! nem a pasi fordul meg utánam,hanem a nő. Először mélyen a szemembe néz, mosolyog, aztán visszafordul. Mostanság elég sűrűn fordult ez elő. Persze először az jutott eszembe, hogy biztos van rajtam valami, ami miatt megmosolyog, de miután egymás utáni napokon, különböző szerelésekben, különböző korú nők néztek meg alaposan és mosolyogtak rám, kezdtem elhinni, hogy nincs rajtam semmi oda nem illő. És talán valami sokkal rejtélyesebb oka van a dolgoknak. :)

Jah, és most azzal próbálkozom, hogyha mennem kell valahova, akkor miután felvettem egy melegítő felsőt, vagy egy sima pólót, akkor szépen leveszem és keresek valami nőiesebbet. Sőt! Még itthonra is próbálok valami nőcisebbet előkotorni, hogy szokjam. Úgy érezem nem vagyok reménytelen! :) De azért az ki van csukva,hogy szoknyába grasszáljak a tavasszal. :D

Hogy komoly szándékomat bizonyítsam felkértem néhány barátnőmet, segítsék nőiesedésem. Túl sokat nem értem el vele, mert bár ők örültek, hogy végre csajt faraghatnak belőlem, de sajnos én csak húzogattam a szemöldököm a hátborzongatóan szőrös, csillogó, és számomra hányinger ruhák láttán. Persze azt mondanom sem kell, hogy amiket itt leírok, az csak addig gusztustalan, ameddig nekem kell felvenni…másról lazán lekívánnám. :D Valahogy ki kell ötlenem, hogy úgy legyek nőies, hogy közben mégis ÉN maradjak. Viszont van, amiből nem engedek: Minél jobban feszül, annál jobb. Jelszó a kényelem. Legyen egyszerű, de nagyszerű. Kék, fehér, fekete bármilyen mennyiségben.  És ehhez a feladathoz is megtaláltam a legmegfelelőbb emberkét. :P 

Felülvizsgálat bizonyos idő elteltével. 

Fotó: http://hu.depositphotos.com/5233246/stock-photo-Portrait-of-sexy-girl-in-white-t-shirt-and-jeans.html