Eljött a perc, hogy leüljek beszélgetni…önmagammal. Ugyanis ez már tarthatatlan állapot. Nem, már nem hiányzik a szerelem. Mert, ha jönne valaki sem tartana sokáig. És nem vagyok pesszimista csak az eddigi gyakorlat ezt mutatja. Ugyanis valószínűleg az van a homlokomra írva, hogy JÁTSZÓHÁZ. Jött a felismerés villáma, hogy bizony ezt vonzom be. De, hogy miért??? Jó lenne tudni. Egyben viszont biztos vagyok, méghozzá, hogy mit nem akarok. Nem akarok heteró lánykákat, akik szerelmet ígérnek jobb esetben, rosszabban semmit, aztán rájönnek, hogy mégis pasi kéne nekik. Ezek szerint elég pocsék lehetek az ágyba. Aztán! Nem akarok skalpvadászokat, nem akarok olyat, akinek az egója már az ég felső szélét súrolja. Nem akarok tehetetlen embert, sem önmagát macsó, „nagylegénynek’’ képzelőt. Nem akarok tökéletesnek látszót, mert akkor az önbizalmam hirtelen elfogyna, nem akarok olyat, akinek harsány léte mellett eltűnnék. Nem akarok, nem akarok, nem akarok, nem akarok… Csak egy egyszerű, értelmes,normális, flúgoktól, és drogoktól mentes társat szeretnék…Olyan sokat kérek kedves Univerzum???
Őszintén szólva belefáradtam már ebbe az egészbe. Habár még fiatal vagyok, de az utóbbi időben fizikálisan 5 évet, szellemileg meg vagy 15-öt öregedtem. Fogalmam sincs, hogy hol csúszhatott el az életem, miért nem tudok társat találni. Ahogy visszatekintettem, elszégyelltem magam, és elfogott a rettegés. 22 évesen egyetlen hosszútávú kapcsolatom sem volt. Na, nem azért, mert nem kerestem, nem jártam, járok társaságba, és nem élek valódi ÉLETET. Emberek között mozgok nap, mint nap. Eljárok bulizni, iskolába, edzőterembe, könyvtárba, kiállításra, dolgozni, gyakorlatra és SEMMI. Még hatszáz társkereső oldalon is fent vagyok. Jó persze, flörtök, szemezés, beszélgetés van, de ennyi. Pedig nem hinném, hogy nem vagyok szeretetre méltó ember. Tudok alkalmazkodni, nem is akárhogy! Tudok kötődni, tudok szeretni, tudok áldozatot hozni a másikért és figyelni rá. És mégsem működik. Sem fiúkkal, sem lányokkal. 4 hónapig minden rendben van, aztán a semmiből jön a katasztrófa, történik valami és vége. Aztán egy, másfél évig semmi. Újabb 4 hónap, vihar és újabb egy év. Komolyan szeretném tudni mi lehet ennek az oka. És azt hiszem erre egyedül nem fogok tudni rájönni. Sajnos…
A hAvi nyávogás rovatunkat olvashatták!
Kép:http://www.hotdog.hu/jbchan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése