2013. augusztus 24., szombat

Versenyfutás az idővel


Sürgető határidő, lüktető erek, dühöngő gondolatok árja. Mikor minden nappal fogy a remény, és egyre csak szorongatja torkod a közelgő határidő, úgy érzed válladon a világmegváltás súlyos terhe ül. Pedig nem a világot kell megmentened, Önön boldogulásod a tét. Küzdeni, menni előre és egyetlen pillanatot sem elvesztegetni!

Az idővel, a teljesítő képességünkkel, és a fizikai határaink vívott harcok kegyetlenek. Olyan ez, mint a halálos ítéletünk elől futni, futni és futni. A lábaink egyre gyengébbek, levegőt is alig kapunk, de menni kell, különben utolér a halál. Elesünk, de csüggedni nincs idő, ezért talpra ugrunk és rohanunk végkifulladásig.

Még másfél hónap versenyfutás az idővel, hogy egy bőrkötéses munkával csusszanjak át a tanulmányi osztály küszöbén. Még MÁSFÉL HÓNAP!!!


*A zenért hálás köszönet Sinara bloggerinának.

2013. augusztus 22., csütörtök

ÉLek



Igen, élek, megvagyok, létezek, jelen! – szólalt meg egy vékony hangocska a mélyből.

Hetek óta nem jártam a blogvilágban. Nem írtam,de nem is olvastam. Hihetetlen mennyi minden történik néhány nap alatt.

Számtalan ide való gondolatom volt a nyáron, de nem jutottam idáig…Pedig írhattam volna randiról, könyvekről, cikkekről, filmről, történésekről, magánéletről, barátokról, összefogásról, igaz szerelemről és még sok egyébről.

Újra itt volt, van augusztus, ki csöppet sem barát. Már szinte hagyomány, hogy ebben a hónapban mellém szegődik a frusztráció, félelem, kétség és a hatfokú iskolaundor. Ilyenkor kísért a múltam és azért kínlódok, mert nem akarok visszamenni ODA. Oda, ahol barátságok véreztek el, szenvedtek csorbát, ahol a bizalom kilehelte lelkét. Ilyenkor, lélekben toporzékoló gyerekké válok, akit hat lóval nem lehetne bevonszolni az almamáterbe. Pedig akárhogy hisztizek akkor is menni kell. ODA.

És írnom kellene IDE! Meg a barátoknak. 


Folytatás...
                   hamarosan!