Sürgető határidő, lüktető erek, dühöngő gondolatok árja. Mikor minden nappal fogy a remény, és egyre csak szorongatja torkod a közelgő határidő, úgy érzed válladon a világmegváltás súlyos terhe ül. Pedig nem a világot kell megmentened, Önön boldogulásod a tét. Küzdeni, menni előre és egyetlen pillanatot sem elvesztegetni!
Az idővel, a teljesítő képességünkkel, és a fizikai határaink vívott harcok kegyetlenek. Olyan ez, mint a halálos ítéletünk elől futni, futni és futni. A lábaink egyre gyengébbek, levegőt is alig kapunk, de menni kell, különben utolér a halál. Elesünk, de csüggedni nincs idő, ezért talpra ugrunk és rohanunk végkifulladásig.
Még másfél hónap versenyfutás az idővel, hogy egy bőrkötéses munkával csusszanjak át a tanulmányi osztály küszöbén. Még MÁSFÉL HÓNAP!!!
*A zenért hálás köszönet Sinara bloggerinának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése