Igen, élek, megvagyok, létezek, jelen! – szólalt meg egy vékony hangocska a mélyből.
Hetek óta nem jártam a blogvilágban. Nem írtam,de nem is olvastam. Hihetetlen mennyi minden történik néhány nap alatt.
Számtalan ide való gondolatom volt a nyáron, de nem jutottam idáig…Pedig írhattam volna randiról, könyvekről, cikkekről, filmről, történésekről, magánéletről, barátokról, összefogásról, igaz szerelemről és még sok egyébről.
Újra itt volt, van augusztus, ki csöppet sem barát. Már szinte hagyomány, hogy ebben a hónapban mellém szegődik a frusztráció, félelem, kétség és a hatfokú iskolaundor. Ilyenkor kísért a múltam és azért kínlódok, mert nem akarok visszamenni ODA. Oda, ahol barátságok véreztek el, szenvedtek csorbát, ahol a bizalom kilehelte lelkét. Ilyenkor, lélekben toporzékoló gyerekké válok, akit hat lóval nem lehetne bevonszolni az almamáterbe. Pedig akárhogy hisztizek akkor is menni kell. ODA.
És írnom kellene IDE! Meg a barátoknak.
Folytatás...
hamarosan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése