Egy csillogó szempár, egy
vágyakozó pillantás, egy a vágytól remegő érintés!
Lehunyt szemmel, remegő testtel
és a vágytól megrészegülve olvadsz bele a téged körülölelő finom karokba. Álom
ez, az illúzió fényes játéka! Nem lehet valóság, az nem lehet, hogy én…hogy….ilyet
érdemelhetek! Nem érdemeltem ki azt a kegyet, hogy mindez megtörténhessen! S
mégis! Óvatosan, nagyon lassan ráemelem tekintetem és…ő még mindig mosolyogva csillogó
szemekkel néz rám, mintha mi sem lenne természetesebb. Ajkainak bársonyosan
puha érintése lényed millió apró darabokra szedi. Megszűnik létezni kétség,
aggodalom, fájdalom, csak a ma, a most ezrednyi másodperce létezik. Csak ő,
csak te! Érintések, lehelet finom csókok, az összefonódás csodája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése