Mélységes bánat telepszik a meghasadt szívre, melyből a bíborvörös vérrel együtt fájdalmas bűntudat csörgedez. Minden egyes sóhajjal halk ima száll a magas mennyekbe, irgalomért esedezve. Egy megsárgult kép hintázik a szűnni nem akaró könnytengerben, bárcsak meg nem történté tehetné, miből a kínzó fájdalom erede. Az ajkak halk remegését nem hallja más, csak a süket falak, nincs enyhülést hozó hűs vigasz. Karosszékébe roskad hát az ember, ki hibát hibára halmozá,s a leckét meg, sohasem tanulá. Ím, bocsánatért esedezik hű szíve, s feloldozásért könyörög szegény feje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése