2012. április 3., kedd

Sok-sok hazugság


Félelmetes, őrületbe kergető, és fájó, hogy életed oly fontos momentumát, mint a párkapcsolatod, s egy csodálatos embert titkolnod, rejtegetned kell, mint egy utolsó bűnözőt. 

De olykor ez nem megy, mert az arcod ragyogása, a szemed csillogása elárulja, hogy a több éves gyász letelt, a fájdalom, a magány, a jól megszokott „single” életednek vége, és most valami egészen új, különleges dolog megy végbe.
Ilyenkor jön a képbe a jó öreg hazugság. Vegyünk egy alap szituációt.


Szia! Mizujs Veled? Hogy vagy?
-Nincs semmi különös. Jól vagyok köszönöm. – közben szüntelen vigyorgok, szemem csillog.
-Aha, nincs semmi különös. Látom rajtad. Ezer éve nem voltál ennyire kivirulva.
-Khm…hát, lehet. – a vigyorgás már inkább bazsalygás, elpirulok, és gyors kattogás, hogy most mit is kellene mondani, mert ugye azt nem mondhatom, hogy igen, boldog vagyok, mert találkoztam X és Y-nal. Két verzió létezik a folytatásra.

A, - Nah, ki vele. Tudni akarom. – kíváncsian követelőzik a kérdező.
-Tényleg nincs semmi extra. Süt a nap, és jó hatással van rám. Ennyi. ( részben igaz, de azért több mozgatója is van a jó közérzetemnek.)
-Nem hiszem el.
-Tényleg ennyi. Komolyan. Gyere menjünk, kérjük ki a kulcsot.
Egyrészt nem tudom megvalósítani, másrészt ezzel letagadnám a párom, ami elég durva.

B, -Nah, ki vele. Tudni akarom.
-Nem tudom mit látsz, biztos a napocska jó hatással van a hormonjaimra.
-Aha, persze. Van valakid.
-irulás-pirulás.
-…
-…
-…
- nah jó, igen.
-Ez fantasztikus. És…jó pasi?

Ennél a résznél fakadnék sírva minden egyes alkalommal, akárhányszor szóba kerül a magánéletem, mert hiába mondanék annyit, hogy igen van, utána kénytelen vagyok hazugságokba bonyolódni, ha terelni akarom a gyanút. Mert a NŐK nem elégszenek meg azzal, hogy igen, van párom, vagy nincs. Tudni akarnak mindent részletet, talán még az együttlétek számát és minőségét is. Nah mármost ez  szörnyen megterhelő, és olyan idióta helyzet. Nem tudom, hogy vagy extra kíváncsi csajokkal vagyok körülvéve, vagy csak én vagyok hiper gyenge, de nem nagyon megy a terelés. Mert olyan színvonalon művelem, hogy lebuktatom magam. Mondjuk egyszer ez a kis esetlenségem elutasítás helyett örömöt hozott, de ez egyszeri és megismételhetetlen. ;)   
De azért alapból ciki, (mármint a hazudozás) és olyan rosszul érzem magam emiatt. Most vagy kitalálok egy nem létező pasit, aki ugye a való életben hús-vér nő, vagy letagadom, hogy nincs senkim. Csodálom az olyan embereket, akik úgy olyan szinten művelik a kommunikációt, hogy simán kivédik az ilyen beszélgetéseket, és még csak nem is hazudnak. Szeretném elsajátítani. Szeretném, ha vissza tudnám fogni magam (Valakinek köszönhetően ez egyre jobban megy :)) de azért van még mit tanulnom. Aztán az is jó lenne, ha nem látszana minden az arcomon. 

Egy szó, mint száz elegem van a rejtőzködésből, a tengernyi hazugságból. Jó lenne, ha úgy lehetne kéz a kézben végigsétálni ebben a **** országban, hogy nem rugdos meg senki, nem köpnek le, nem fújjolnak. Olyan helyen szeretnék élni, ahol úgy lehet szeretni a másikat, hogy az normális, nem pedig gyógyítandó betegség.

4 megjegyzés:

  1. A barátságban őszinteségi szabály van, de olyan nincs, hogy minden titkot el kell árulnod. Ugyanis vannak olyan titkok, melyekről ugyan tudsz, de azok nem (csak) a te titkaid.

    Ha nőgyógyász lennél, és a barátnőd arról faggatna, hogy X.Y. vajon meddő-e, hogy még mindig nem esett teherbe, esetleg a férje impotens? Vagy talán már terhes is, csak valaki mástól? Jaj de izgi! Ugyan mesélj már, ne kéresd magad! Esőre szépen elmagyaráznád neki, hogy erről nem beszélhetsz, ez titok. Másodszor meg valószínűleg egy fagyos pillantásoddal fojtanád belé a szót.

    Ha nem akarsz beszélni róla, akkor csak mondd azt, hogy nem akarsz beszélni róla. Ha kérdezi, hogy miért, azért mert titok. Fantáziáljon róla nyugodtan, hogy vajon egy kutyával, egy másik lánnyal, egy kiskorú gyerekkel vagy éppen hogy nagyapáddal egyidős tatával, nős férfival, ismert politikussal, vámpírral, űrlénnyel, ősi istennel vagy egy napelemes vibrátorral van bensőséges kapcsolatod, csak többé ne hozza fel ezt a kérdést!

    Ha azt mondtad, hogy ez titok, és folyton vigyorogsz mint a tejbetök, azaz láthatóan nem vagy bajban, nem szorulsz segítségre, akkor egy barátnak az a legfőbbdolga, hogy tartsa tiszteletben a kérésed. Mármint, ha tényleg barát, nem csak egy kíváncsi pióca.

    VálaszTörlés
  2. Furcsállom, hogy egyes embereket mennyire zseníroz mások magánélete. Nincs elég szenny meg gond a világban, ami lekötné a figyelmüket? Örülök, hogy a saját kapcsolatunkat kézben tudjuk tartani, érek is én rá olyan kicsinyes dolgokra, hogy kinek a kutyája menstruál. Megyek is a bábel tetejére kiröhögni a világot. Dilettáns egománként pedig megjegyzem igenis jó faszi vagyok, szóval lehet örülni! :)

    Voldemölt

    VálaszTörlés
  3. Ancsa, igazából az itt a kérdés, hogy barát vagy pióca. Nem is tudom. 32 kíváncsi nőszeméllyel kell töltenem a mindennapjaim és 5-el együtt is "élek". Gondolhatod! :)

    Jó a gondolat, hogy ha nem akarok beszélni róla, akkor mondjam azt, hogy titok, de olyan módszeresen tudnak beforgatni, hogy olykor már azt sem tudom, hogy 'fiú vagyok vagy lány'. Talán itt is a határozottság, és magabiztosság a kulcs. Mert ha már annyit mondok, hogy igen van valaki, az újabb kérdésáradatot von maga után, abból pedig nincs kiút hazugság, vagy igazmondás nélkül, hacsak tényleg nem állok a sarkamra, és meg nem tagadom a választ. Ajjj...nehéz ügy... (Tudom, hogy nem, de nekem mégis.)

    VálaszTörlés
  4. Az embereket mindig is érdekelte és érdekelni fogja mások magánélete. Ezért néznek szappanoperákat, valóságshowkat. Vannak, akiknek egyszerűen kell az, hogy mindent tudjanak a másikról. Csak tudni kellene mindezt kezelni úgy, hogy nem kerget őrületbe.

    Jah, és nem szeretném, hogy jó "faszi" legyél, nem arra van szükségem. ;) A jó nép meg azt gondol, amit akar.

    VálaszTörlés