„Mama kérlek, meséld el nekem, hogy milyen volt az élet nélkülem! Gondoltál rám, mikor azt tervezted el, hogy mi lesz majd, ha nagy leszel? Mama kérlek, meséld el nekem, hogy hogyan kezdődött az életem! Véletlen volt, vagy gondoltál reám, azon az édes éjszakán? Hisz jól tudod, nem kértelek, nem kértem tőled az életet. S még mielőtt egyszer meghalok, még tudnom kell, miért vagyok?”
„S még mielőtt egyszer meghalok, még tudnom kell, miért vagyok?”
Mindig tudtam, hogy koravén vagyok, de mostanság sűrűn érzem azt, hogy a lelkem olyan 1976-80 körül született, és csak 1991-ben öltöttem testi formát. Elmeséltem ezt anyának, ő pedig elmosolyodott és azt mondta: „Lehet benne valami. Sokat babáztam, és már akkor szerettelek volna.„Gyerekkoromban is sokat nyúztam szegényt, hogy meséljen nekem. Mentem utána mindenhová, leültem a fűbe és nyaggattam. „Anyuci, tudtad, hogy úton vagyok? …és, akkor tudtad, hogy kislány leszek és így foglak szeretni? És szerettél engem, amikor a pocakodban voltam? És nem fájt, amikor rugdalóztam a hasadban? És…és amikor megszülettem…örültél nekem? Szép voltam? Nagyon sírtam? Milyen volt, amikor először a kezedbe fogtál? És haragudtál rám, mikor nem hagytalak aludni?” A gyerekszáj ugye. :) A gyerek, aki időközben felcseperedett és mégis a mamája pici lánya marad majd 40 évesen is.
El sem tudom mondani, milyen érzés úgy létezni, hogy tudom…akartak és szerettek már akkor is, amikor még csak gondolat voltam. Anya elmondása szerint, már a legelső reggeltől tudta, hogy úton vagyok, ahogy azt is…lány leszek. Minden nap simogatott, beszélt hozzám, mesélt nekem, már létezésem első napjától fogva. S ezt az ölelő szeretet mind a mai napig érzem, és tudom akkor is, ha veszekszünk, csúnyákat kiabálunk egymásra. Habár már régen kinőttem a tipegőt és a cumisüvegre sincs szükségem, mégis jól esik, ahogy gondoskodó karjaival magához ölel, letörli könnyeim, vagy aggódva hív, ha nem adok életjelet magamról. Fantasztikus érzés, amikor a konyhában szorgoskodik, én pedig spontán mód szorosan átölelem és egy cuppanós puszit nyomok az arcára. Ő pedig mosolyog. Vagy amikor viccelődve nevetgélünk valamin és olyanok vagyunk, mint két gyerek.
Nem tudom eléggé megköszönni, hogy a jó Isten ilyen anyukával ajándékozott meg. Nem csak anyuka, hanem a legjobb barátnőm is egyben. Ezért is olyan nehéz elmondanom neki a nagy titkot. Nem akarom összetörni a szívét….hogy a gyermek, akire oly sokáig várt, akit úgy szeretett…az egy ….
Egész életemben csak ketten voltunk. Ő meg én. Mindig csak egymásra számíthattunk. Azt mondta, hogy már 3 évesen is olyan értelmesen hallgattam őt, figyeltem rá, amikor valami miatt szomorú volt, és kiöntötte nekem a szívét…Ha bármi gond van, akkor most is nekem mondja el először. Beavat mindenbe…ez néha kicsit nehéz, de örülök, hogy bízik bennem,és tudja…számíthat rám.
Mikor kislány volt, már akkor megfogadta, hogy ő más anya lesz. Ő máshogy fogja szeretni a lányát. És sikerült neki. Nem kívánhatnék jobb anya-lánya kapcsolatot. S szeretném, ha majd egyszer…én is ilyen anyukája lehetnék a gyermekeimnek. Ha valamit megtanultam tőle…az az,hogyan kell igazán, feltétel nélkül szeretni.
ui: Annyi mindent tudnék mondani, és mégis oly sokat küszködtem ezzel a bejegyzéssel. Egyszerűen képtelen vagyok szavakba önteni mindazt, amit érzek.
De mégis…ezzel az aprócska szösszenettel kívánok minden Édesanyának nagyon sok boldog Anyák napját! Különösképpen Édesanyámnak és Pótmamámnak, egy nagyszerű nőnek,és szintén Anyukának!
Gyermeki lényem oly aprócska, és oly gyenge, akár a harmat. De nem félek, hisz Mama testével oltalmaz, és szeretetével simogat. Idebent oly jó! Meleg és biztonságos. Telik az idő, s én minden nappal egyre nagyobb és erősebb leszek. Lassan kifejlődnek szerveim. S felfedezem, hogy milyen jó nyújtózkodni. A délutáni szundikálás után nagyokat ásítok és jókorát nyújtózom. Jéé! Puha és ruganyos! De jóó! Nyújtózkodom, rugdalózok. Ez tetszik! Játszok tovább! Aztán egy kéz megérinti a talpacskám. Mami! Ez fáj neked? Nem tudtam, ne haragudj! Újabb hónapok telnek, és már alig férek el. Nagyon jó idebent, de egyre szűkebb lett lakásom. Mi történt Mami? Megnőttem? Nem is tudtam. Menjek ki? De hát hova? És miért? De nekem itt jó. Nem akarok. Muszáj? Hát jó! Megpróbálom. Itt sötét van. Mami! Félek! Mami! Ez fáj! Szorít! Mamiii! Nem akarok. Kérlek, álljunk meg! Mamii nee! Mamiii! Mi ez a fény? Hideg van! Ez fáj!Mamii! Mamii hool vagy? Szia! Te ki vagy? Aztán meghallom azt az ismerős, ritmikus dobogást. Mami, hát te vagy az? Mami, csakhogy megtaláltalak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése