Anyaaa kezdődik! Anyaaaaaa….keeeezdődik!
Megint itt a vizsgaidőszak,és ismét nem elégedtem meg az egyetem nyújtotta nehézségekkel. Naná! Úgy túl egyszerű lenne! Mivel mindkét suliban most kell vizsgáznom, zh-k, beadandók várhatók a következő hetekre, már megindult a tanulós, stresszelős és kimerülős időszak. Még csak az elején tartok, de már elég kimerült vagyok, ráadásul két napig iszonyat lázasan jártam-keltem. Aztán a helyzetet már csak megfejeli, hogy pre Mikulás is van! Juhhé! Ez a kombináció bárkire nézve életveszélyes, már-már halálos!
Olyan szinten feszült és kimerült vagyok, amire már szavak sincsenek. Megpróbálom modorálni magam, de ha bárkinek is csúnyát írnék, akkor tessék szólni azonnal! Vagy nyakon vágni!
Áhh! Amit egész héten műveltem, az aligha tűr nyomdafestéket. Belépek az OBI-ba, jön az eladó fickó, hogy segíthet? Először lilultam, majd megpróbáltam nyelni egyet és valami emberi formában közölni vele, hogy: „Köszönöm, nem! Először,ha megengedné, szétnéznék!” Aztán alig léptem kettőt már szitkozódtam magam elé. Az, hogy otthon a srácokat leosztom, az most alapnak számít. Tegnap előtt is. Tudják, hogy tanulnom kell, de beszerveznek nekem egy azonnali eseményfotózást, persze ingyér. És akkor rohanjak, mert le van beszélve. Hát én meg lebeszéltem apával nagyon szépen. Vagy inkább csúnyán, hogy hogy lehet ilyennek lenni. Minden bajom van, alig hiszem, hogy a betűket elolvassam, és akkor most még elvesznek a felkészülési időmből 4 és fél órát. Az meg persze már-már mellékes,ha a gépem lefagy - mert miért is ne ilyenkor szórakozzon velem - vagy nem tölti be a dolgokat, akkor két kézzel ütöm a klaviatúrát és ordítok vele, hátha megérti. Ez van! Kicsit bekattanok a vizsgaidőszak előtt. De amúgy egy kenyérre kenhető tündérvirágszál vagyok. XD :)))
Miután végeztem felvettem anyát és elindultunk. 500 méter után kiabált, hogy azonnal álljak félre, Ő kiszáll. „Úgy vezetsz, mint egy őrült! Mi van veled? Teljesen megőrültél? Ma még el fogsz valakit ütni.” Magamban fortyogtam, jobbnak találtam lenyelni a mondandóm. Aztán lehiggadtunk mindketten, és megpróbáltam lassan, óvatosan vezetni. Tény és való, hogy ilyenkor nem kellene kocsiba ülnöm,de még emberek közé sem lenne szabad engedni. Amikor nyomás van, rajtam úgy tudok tobzódni, tajtékzani, mint egy eszelős. Tudom, hogy nyakamon a határidő, és napról napra feszültebb, ingerültebb leszek. Persze, amint túl vagyok rajta, mintha mi sem történt volna, teljesen kicserélődök.
Alig várom már a júliust. Komolyan! Csak ez lebeg a szemem előtt, semmi más.
Azt hiszem be kellene zárni ilyenkor az edzőterembe, amíg kitombolom magam. :))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése