A csillagkémlelés mindig jó program. Egyedül, párban, kettesben, társaságban. Egyszerűen odáig vagyok érte. Van benne valami meghittség, ami az éjszakai csendben körülölel. Csak fekszel a fűben, a stégen, vagy pusztán csak ülsz a kocsiban, bámulsz a magas égre és eléd tárul a mindenség misztikuma. Ha pedig kettesben történik meg mindez, akkor a misztikum mellé még egy jóleső feszültség is beszivárog halkan, csendben. Nem tudnám megmagyarázni mi ez, vagy mitől olyan jó a csillagkémlelés…egyszerűen kellemes, harmonikus érzés a lelkemnek. Különlegessé szenteli a pillanatot.
Kár,hogy ilyen kevés jut belőle...
...talán nem kellene annyit rohanni, hanem időt szentelni az ilyen apró örömöknek.
...talán nem kellene annyit rohanni, hanem időt szentelni az ilyen apró örömöknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése