Ha én azt a klubban elmesélem #1

Mostanság kicsit komolyra, és mélyre sikerültek a posztok, úgyhogy most ideje egy kicsit lazábbra venni azt a…mondjuk nadrágszíjat? :)

#3 Reggelre azt álmodtam, hogy totál készen szerenádoztam a párom ablakába, méghozzá a „Rámás csizmát”. És mivel semmi hangom nincs, és a Kedvesem élvezte, hogy szívathat, ezért nem nyitotta ki az ablakot, nem állított le, így a szomszédok egy idő után megunták a dolgot és egy ilyen felkiáltás – Nesze neked rámás csizma! –kíséretében egy gumicsizmát vágtak hozzám a negyedikről. Én pedig még csak azért is rázendítettem, hogy: „Rámás csizmám had szakadjon el, csak a Babám sose hagyjon el! Rámás csizmát visel a Babám, szeret is Ő engem igazán! Ez a világ semmirese jó, ha nincs kislány, énnekem való. Nagy, a világ,de a közepe, az én rózsám fekete szeme!”

Hogy miért ezt álmodtam, és miért ezt énekeltem álmomban, egy rejtély, de,hogy még álmomban is humorizálok…kész! :)

#2 Sose hagyd az italod őrizetlenül!

Na most nem a partydrogok miatt. Persze az is fő szempont.

Kerítés léceket csiszoltam az udvaron, így egy magas oszlopra készítettem magamnak egy amolyan főként gyerek által kedvelt biztonsági záras, általam csak „cumisüvegnek” titulált műanyag palackba vizet. Ha megszomjaznék legyen kéznél. Kellemesen elfáradtam, nyúltam az üveg után és meghúztam, mint jó szokásom. Rögtön éreztem, hogy gond van. Kifújtam a számból a vizet, és sűrű köpködés közepette kerestem a galád tettest,de nem találtam. Valami iszonyat büdös bogár csücsült a kupakon, és mivel nem néztem meg az üveget így őt is bekaptam. Az csak egy dolog, hogy szörnyen büdös volt, de még jól meg is csíptem a nyelvem, hogy utána rendesen bedagadt és piros lett. Még jó, hogy nem méhecske volt, mert akkor utólag nem nevetnék rajta.

A #1 pedig még mindig az undormányos Rosabella specialitások. Időnként még önmagamon is megdöbbenek, hogy vagyok képes ilyen kutyulmányokat megenni. Tényleg előre sajnálom leendő Kedvesem, ha majd babát fogok várni. Meg amúgy a hétköznapokba is. Remélem az Univerzum erős gyomorral áldotta Őt meg. :) Ma például: megfőztem a paprikás krumplit, egy ismeretlen eredetű szörnyen füstös kolbászból. Hiába fűszereztem akárhogy azt a szerencsétlen krumplit, csak nem lett értelmes, kifinomult ízlésemnek megfelelő íze. Persze mondanom sem kell, hogy a család többi tagja sűrű hümögések közepette ette, de nekem akkor sem volt úgy jó. Hirtelen ötlettől vezérelve a saját adagom tovább főztem és szárnyas grill fűszerkeverékkel! hintettem meg. Majd mikor elzártam a gázt, akkor tejfölt! öntöttem rá és voálá! :)) Ha tudnátok milyen finom lett! :)) De azért nem szabadalmaztatom, jó?:)

A ráadás pedig! Zárt helységben, hosszú időn keresztül ne pancsolj a hígítóval! Nem jó ötlet, kivéve ha nem akarsz utána hosszú-hosszú percekig röhögni! :))

Hát így élek én Aprajafalván, mikor nincs sírás-rívás, meg gondolkodás! :)