Ha valaki olyan lelkülettel rendelkezik,mint én, annak kutya nehéz a való világban élni. Abban a világban,ahol kötelezettségek vannak, ha előre, feljebb akarsz jutni szakmailag, a tanulásban, a munkában akkor bizony elég sokszor kénytelenek vagyunk olyan döntéseket meghozni, amiről pontosan tudjuk,hogy nem túl erkölcsös, vagy megbántunk vele valakit, esetleg nem túl tisztességes. Abban a világban érvényesülni,ahol a pénz az Úr, és ha te nem ilyen beállítottságú vagy, akkor kínlódsz. Ebben a világban gyermeki lelkülettel élni a mindennapokat nem egyszerű feladat. Ez volt az utolsó csepp, ama pohárkámban. Összeborult az a bizonyosan jól felépített, minta, bezzeg élet, amit eddig éltem. A szüleim mindig arra tanítottak,hogy jól kell viselkedni mindig, minden körülmények között, és igyekezni kell,hogy másoknak segítsünk,ahol csak tudunk. Törekedni kell a maximálisra, hogy becsületes munka árán, szorgalommal érjünk fel a csúcsra. Ez mind szép és jó, de ha valaki mindezt maximálisan komolyan veszi, és megpróbálja kivitelezni, nos, az ide vezet. Görcsös akarás, a test és a lélek teljes kizsigerelése, önmagad szétosztása. Nem értettem, hogy mindet megteszek másokért, engem mégis "rugdosnak", és nem is szeretnek, csak képmutatóan viselkednek,hogy kihasználják óvatlanságom és naivitásom.
Ez az augusztus óta tartó háború, mely a lelkem mélyén dúlt, lassan elcsitul, és a negatív érzések átalakulnak. Ezalatt az időszak alatt meg kellett tanulnom, hogy az életben semmi nem fekete vagy fehér, és a bizalom fontos dolog, de nem naivan, és felelőtlenül kell osztogatni. Valamint az, hogy valaki óvatos, az nem azt jelenti, hogy paranoiás, csupán a védelmi rendszerünk szükséges eleme. Meg kellett tanulnom megnyílni az emberek, a világ felé, mert azzal,hogy bebetonoztam a szívem, a pozitív impulzusoknak is csak a töredéke szűrődött be a réseken.
Ma még mindig ugyanaz a gyermek vagyok, aki nyáron voltam, de tűzben edzettem szívem, kalapácsoltam, formáltam gondolkodásmódom, és a szívem falait leromboltam. Mindez nem jelenti azt, hogy most már soha nem lesznek gondjaim, hogy mindent profin fogok venni, de talán könnyebben fogom kezelni a problémákat, és ami a legfontosabb: a múlt sérelmeit, mint héliummal töltött lufikat engedtem tovaszállni, hogy ne mérgezzék tovább lelkem rózsáit.
S ahogy lebontottam a falakat, ahogy mindent átitatott a gyönyörű fény, úgy egy égi csoda történt. Egy csodálatos ember toppant az életembe, akit féltő gonddal rejtegetek még, mert nem szeretném, ha bárki, bármi is belerondítana ebbe a szépségbe. Nem őrült lángolás, hanem érett gondolatok, biztos érzések, óvatos lépések, és kemény harcok a boldogságért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése