Gyűlölöm az alkoholt, mert rengeteg problémát szül, és mert megkeserítette a gyerekkorom. De! ha nincs ez a folyékony oldószer, mely a gátlásaimat, a magam köré épített falakat lebontja, akkor most nem tartanék itt, és nem élhettem volna át az abszolút gyengédséget, szerelmet, s mindazt, amit a lényem elfogadásával nyertem.
Ugyanis az a helyzet, hogy ha én iszom, akkor legtöbbször szerelmesre iszom magam. Én nem vergődök, nem török, nem zúzok ( csak akkor, ha a szeretteimet bántják. Akkor viszont nagyon.) hanem átszellemülök és lényem minden sejtje úgy sóvárog a túlfűtött erotikára, mint sivatag az esőre. Komolyan! Hogy ez mit jelent, vagy miben nyilvánul meg? Nem vagyok biztos benne, hogy ezt el kellene mondanom.
Nah jó! Szóval, ha van párom, de nincs velem, akkor az mindkettőnknek rossz. Nekem rossz, mert őrülten hiányzik , ezért vagy hívogatom, vagy sms-eket küldözgetek neki. Csupa csöpögős nyálas üzit. Ettől Ő kikészül, 100%-ig biztos. Tehát Neki is rossz.
Ha van Kedvesem és velem van, akkor …khm. hát igen. Akkor valószínűleg nem sokáig maradunk a buliban, vagy alternatív megoldást keresünk, és találunk. Mert ilyenkor D’Angelke nem ismeri azt a szót, hogy nem, vagy várj, vagy később. Mert neki akkor, ott, azonnal kell a párja. Azt hiszem, nálam brutálisan előhozza a pia az ösztönöket, és ha már felszínre törtek, nem könnyű uralkodni rajtuk.
Ha pedig nincs párom, akkor meg iszonyatos tempóban keresek valakit. Mondjuk amióta újjászülettem, ez másként alakul. Mert ugye régen könnyű volt valamelyik jó pasit leszólítani ha úgy volt…és általában úgy volt (bocsi, de ezt nem tudtam kihagyni J ), de így, tudjuk, hogy egy normál, nem specifikált buliban ez nem egy egyszerű történet. De ez már csak a múlt.
Szeretem a bulikat, jó néha kiengedni a fáradt gőzt, kikapcsolni és az alkoholnak köszönhetően ellazulni, aztán tombolni és őrült módjára viselkedni. De csak ritkán. Mert! utálom a másnapot. Utálom, hogy fáj a fejem, szédülök, hányingerrel küszködök, jah és fogalmam sincs mi történt előző nap. Az úgy ciki. Pláne, ha a ruháim állapotából próbálom összerakni az éjszaka eseményeit. Ezért és egyéb okokból kifolyólag nem sűrűn erőltetem a piázgatást. Viszont az alkohol nem minden esetben megvetendő nálam. Egy gyertyafényes vacsorát borozgatással kísérve nem utasítanék vissza, ahogy egy romantikus fürdőt pezsgővel sem, hát még egy együtt sörözgetős, röhögcsélős pikniket sem. Nem vagyok élhetetlen, de amikor egy-egy buli túl jól sikerül akkor újra és újra szembesülök azzal, hogy néha a kevesebb több. Plusz ehhez hozzájönnek még az emlékek és áhh. Én lighti vagyok, alapjáraton nekem ez nem működik, de nem bánom. Amikor ünnepelni kell becsülettel helytállok és ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése