Amikor hetero létedből villámcsapás módjára kerülsz „felnőtt” fejjel leszbikus üzemmódba, némi fejtörést okoz, hogyan is állj a mindennapi dolgokhoz. Lehet, hogy túl nagy feneket kerítek ennek a dolognak – bár nem hiszem -, de nyugtatólag érint, hogy nem csak engem foglalkoztat ez a kérdés. Nagyon sokan, akik nem is kalandoztak az erősebbik nemmel, még ők sem tudják, hogyan , melyik végére álljanak a nő-nő kapcsolatnak. Mit értek ez alatt?
Ha egy pasival jársz, akkor vannak alapvető illem-,és alapszabályok, amelyek meghatározzák, kinek hogyan is kell viselkednie. Értem ezalatt azt, hogy a pasinak kell fizetnie, neki kell a randit leszervezni, amíg ki nem alakul a kapcsolat hívni, keresni a hölgyet. Egy heteró kapcsolatban tehát a nőnek úgymond hagynia kell magát becserkészni, és kényelmesen nézni, tűrni, hogy a férfiember udvarol neki. Persze nem ennyire passzív a nő egy hetero kapcsolatban, de azért a domináns a férfi. Ez eddig mind oké. De mi van, ha két nő alkot egy párt?
Itt már nincsenek egyértelmű játékszabályok az ismerkedést, randizást illetően. Utánanéztem, és semmi ilyet nem találtam. Jó, persze mindig van egy dominánsabb és egy hangyányit visszafogottabb alanya a kapcsolatnak, de mi van, ha nem mérhető a különbség? Ha egyik fél sem az a kezdeményező, nyomuló, hanem mindketten a másikra várnak. Kinek kell keresnie a másikat, és kell e picit tartózkodni, „húzni” a másik agyát? Ki fizessen? Ha az ágy közelébe kerülünk, kinek „kell” kezdeményezni? Megcsókolhatom én, vagy várjam meg, amíg ő csókol meg először? Lehet bagatelnek tűnnek ezek a kérdések, de engem tényleg érdekel, hogy van e erre valamiféle szabály, vagy belső intuícióink alapján cselekszünk? Az addig oké, hogy mondjuk a fizetés mehet felváltva. De mi van a telefonhívásokkal? Mi van akkor, ha valaki óriási ostobaságot követ el, és mondjuk szünetre, ne adj Isten szakításra kerül a sor? Aki hibázott az nyomuljon, teperjen ezerrel a másik kegyeiért, vagy hagyja leülepedni a dolgokat és várja meg amíg a másik helyre rakja magában a dolgot? Nyilván ez személyiség kérdése. Van, aki hamarabb tovább tud lépni, hamar helyreáll a lelki békéje, míg másnak több időre van szüksége. Vannak viszont olyanok is, akiknél ha elkezdünk teperni, még csak tetézzük a bajt. Szerintem erre nincs általános szabály. Érezni kell, hogy meddig lehet menni, és leginkább ismerni kell társunkat, vagy pár jelöltünket. Nem könnyű az biztos. Úgy gondolom, rá kell feküdni erre a hullámra és hagyni kell, hogy körülöleljen, vigyen magával. A túl sok agyalás nem tesz jót! Tapasztalat! Nyilván nem azt mondom, hogy eszetlenül kell sodródni, és semmi agyi kapacitást nem szabad bevetni, csak mértékkel. De, ha elkap a vágy gépszíja, már úgysem fogsz gondolkodni, max majd másnap. ;)
Tudom, túl sok minden nem derült ki a postból, igyekszem picit jobban belemerülni a témába, hátha találok valami érdemlegeset. Addig is hódítsatok, flörtöljetek , akinek pedig van párja kényeztesse Őt, és élvezzétek a közösen töltött perceket!
Rosabella Sanchez napi elmélkedését olvasták! :)
:D Hmm írhatnál több hasonló bejegyzést. Szeretem az ilyet.:D
VálaszTörlésHogy ki a domináns fél?Ez beállítódik automatikusan, a kapcsolat során. Pl. Aki nem kezdeményező típus, de passzívabbal kerül kapcsolatba, akkor ő lesz az irányító,de az is lehet hogy talál valaki dominánsat, akkor megmarad a szerepében.
Ez egy elég érdekes dolog. Egy fórumon olvastam hogy egy nő azért találta különlegesnek az L-séget, mert a férfi női szerepek egyaránt megjelentek egy leszbikus kapcsolatnál mindkét félnél,és ez helyzettől függően változik.
Szerintem pont ezért egyenrangúbb egy L- kapcsolat mint egy heteró,hisz ott kevesebbet tehet egy nő,és beszabályozott.(Pl. Direkt nem kezdeményezhet...)
Szerintem ez kialakul,nyilván két domináns típus nem kerülhet össze, ha mégis akkor kinyírják egymást.
Tehát mindkét félnek alkalmazkodni kell a másikhoz,hiszen egy jó kapcsolat is kompromisszum. Egy megfelelő egyensúly szerintem.
Örülök, hogy elnyerte tetszésed. :) Tervezek egyébként, dehát mindig alkalom szüli, hogy miről írok. Mi az ami épp foglalkoztat, amit épp átéltem, vagy amilyen irányba lépnék, de nem merek. Ilyesmik.
TörlésIgen, ezt én is tudom, és ez így is van, de valahogy néha a gyakorlatban, vagyis az életben nem mindig lehet éles határvonalat húzni.És ha nem érzem, hogy pontosan hol a helyem, akkor sokszor elbizonytalanodom. Nem tudom, hogy ez alapból megvolt e bennem, vagy a heteró próbálkozásoknak köszönhető e. Talán ez adott dolog nálam. Nem tudom. De egyébként pont úgy van, ahogy leírtad, vagyis szerintem, mert egyszer az egyik dominál valamiben, egyszer a másik. Tegyük fel az egyik rendezi a háztartást, míg a másik a hivatalos dolgokat intézi. Aztán az első nekiáll összerakni a hálószoba szekrényt, míg a másik tanul a gyerekkel.
Alkalmazkodás nélkül pedig semmilyen kapcsolat nem maradhat fent.
Öhhhm. Ha abból a prekoncepcióból indulunk ki, hogy inkább vagy csajcsávó, mint femme, akkor tudod a választ. És vannak szabályok, de nincs kőbe vésve. Persze kötéltánc, de izgalmas felfedezni az igényeket a másik oldalon. És a legjobb, mikor már egyik sem képes "túlviselkedni" és elszabadulnak a hormonok. Utána ez az egész már viccesnek is tűnik...nekem is az volt. :-)
VálaszTörlésFetisa
Szerinted csajcsávó vagyok? De a csajcsávók nem vesznek fel magassarkút. Jó én sem állandóan, de azért... És milyen szabályokat ismersz, amik nincsenek kőbe vésve? Tudni szeretném én is ezeket. Avass be engem is!!! Létszi, létszi!!!
TörlésTudom, hogy egyszer majd viccesnek tűnik, amikor majd visszatekintek, de jelenleg inkább bizonytalan a dolog. Az a nagy harci helyzet, hogy szeretek tisztába lenni minden normával, illemmel...mert amit tudok, annak is lehagyom a felét, de ha még nem is tudok semmit... Úgyhogy kérlek szépen segíts nekem!
Azt hiszem, én sosem agyaltam azon, hogy mi milyen szerep része. Meg akartam tenni valamit vagy nem. Fizetni akartam vagy nem. Leteperni a nőt vagy nem. Előre engedni vagy nem. És mindeközben figyeltem arra, hogy a másiknak van-e jelzett-mondott igénye. Szerencsém is lett végre, több okból: aki mellett kikötöttem, ugyanilyen, de mindketten vagyunk olyan határozottak, hogy ne álljunk döntésképtelenül.
VálaszTörlésSzóval szerintem kevesebb görcsölés. Több figyelem, a szerepek még mehetnek a csudába, az életemből biztos.
Köszönöm Galathea, ez ésszerűen hangzik. Csak sajnos én mindig ilyen ráparázós voltam, és mindent tudni akarok, hogy mire odakerülök minden flottul működjön. Aztán ez néha épp az ellenkezőjét váltja ki. A figyelem is olyan alapvető dolog, és néha már úgy érzem magam, mintha egy kétbalkezes főszereplő lennék egy vígjátékban. Mindent elrontok, semmi nem jön össze... Te egyébként leszbikus léted első pillanatától ilyen lazán kezelted ezeket a dolgokat?
VálaszTörlésA történethez hozzátartozik, hogy én már meglehetősen felnőtt fejjel, 32 évesen léptem erre a pályára. Nem azóta vagyok leszbikus, hanem azóta élek így. A személyiségem addig kialakult nagyrészt, de előtte se az mozgatott, hogy valami nőies vagy férfias. Leginkább nem találtam és nem éltem meg a saját nőiességem, nőies viselkedési repertoárom teljesen ismeretlen volt. A nőszerep címkéit nem éltem meg, a férfi-címkéket meg nem akartam, maradt ez a hozzáállás: ilyen vagyok, így vagy úgy csinálom, fogadjon el, aki akar.
VálaszTörlésVan bennem férfias jegy (ld. évente egyszer kétszer úgy kezdődik a jelentés az órán: Tanárúrnak jelentem...), és ha szerepekben gondolkodunk, a férfias viselkedés inkább közel áll(t) hozzám.
Komoly meglepetés volt, hogy a leszbikus kapcsolataimban inkább a nőies viselkedés jellemzett kezdettől fogva: háztartásvezetésben, főzésben, a szexben stb. Vicces, de a közhiedelem az, hogy a leszbik férfiak szeretnének lenni, vagy valami ilyesmi, meg irigylik a pasik péniszét (átvitt értelemben is), én pedig azóta szeretek nő lenni, amióta leszbiként vagyok az. A kedvesem hasonlóan érez.
De tudok irányítani is, amit az én kedvesem aktuálisan pontosan érez, és hagyja magát elcsábítani, vagy épp elmosogat.
Szóval a képlet nem tiszta. Az összhang a fontos két ember között.
Köszönöm, hogy ezt megosztottad velem! Valami ilyesmire vágynék én is, és most reményt adtál nekem, hogy ez akár valóság is lehet.
TörlésÉs iszonyatosan örülök annak, hogy a képlet nem tiszta, mert ez okozta a legnagyobb dilemmát. :)
Ez engem is foglalkoztat, bár én speciál nem vagyok leszbikus.
VálaszTörlésÉn már azzal is vitába szállnék, hogy egy hetero kapcsolatban mindaz, amit leírtál, tényleg mind a pasi feladata lenne-e. Persze, ez a régi úriember-eszmény. Ha a szőke hercegre vágysz fehér lovon, akkor ezt várod el. De én például képtelen lennék csak ülni, és lógatni a lábam, amíg a pasi körbeugrál, és kinyalja a... khm. A másik oldalról meg, bőven van olyan pasi, aki egy idő után megunja, ha a csaj csak lógatja a lábát, és várja, hogy majd az ő hercege elcsábítja. Hidd el, tudom, hogy sok pasi azt várja, hogy a barátnője, valamilyen szinten a haverja is legyen.
De ami téged inkább érint: Vannak olyan leszbikus kapcsolatok, ami eleve arra épül, hogy te vagy a "férfi" én vagyok a "nő" a kapcsolatban és punktum. Akkor teljesen úgy működik minden, mint hetero kapcsolatoknál. A kérdés akkor válik érdekessé, hogyha ez nem világlik ki ilyen élesen.
Szerintem a dolog kimondatlan megegyezés kérdése. Össze kell csiszolódnotok. Egy kapcsolat akkor működik igazán, hogyha képes vagy arra, hogy adott esetben lemondj a büszkeségedről azért, akit szeretsz, és hiába érzed magad kissebbrendűnek azért, mert a másik fizet, de engeded, hogy neki ezzel örömöt okozz. Ha igazán szereted, ez nem lesz akkora áldozat, másik oldalról meg, ha ő igazán szeret, észre fogja venni, hogy ez neked így nem teljesen okés, és kitaláltok valami köztes megoldást. (Mint pl. a más említett felváltva fizettek módszer, vagy mindenki fizeti a sajátját, vagy ilyesmi.)
Én mindig azt mondom, hogy ne várd, hogy a sült galamb a szádba repüljön! Ha akarsz valamit, akkor lépned kell. Ez a lépés persze szorítkozhat csak enyhe flörtre, amivel felhívod magadra a figyelmet, hogy "Hohó! Itt vagyok!", de elmehet egészen addig is, hogy bizony neked kell leszólítanod a kiszemelt lányt, elhívni randizni stb. stb. Ez a konkrét szituációtól, a kapcsolat két résztvevőjétől függ. Tisztáznod kell magadban, hogy mit akarsz, és ha tényleg akarod őt, és akár azt is érzed, hogy te se vagy neki közömbös, de mondjuk túl szende ahhoz, hogy lépjen, akkor ha tényleg akarod, akkor neked kell felkötni a gatyamadzagot.
Leszbikus kapcsolatokban, leszámítva a pasicsaj-feminin leszbikus kapcsolatokat, nincs olyan, hogy az egyik fél viseli a nadrágot, a másiknak meg asszony a neve. Vagy ha végül ide lukadtok is ki, gyakorlatilag sose így kezdődik.
Szóval, én azt tanácsolom, hogy légy nyitott! Ha inkább az áll közelebb hozzád, akkor csak húzódj meg, maximum flörttel hívd fel magadra a figyelmet, de állj készen arra is, hogy ha tényleg megtetszik egy lány, de érzed, hogy ő nem fog nyitni feléd, mert nem mer, vagy ilyesmi, akkor képes legyél te lépni, mert ha mindketten csak a másikra vártok, akkor a végén megeszi a fene az egészet. Ugyanis semmi biztosíték nincs rá, hogy ő fel fogja adni az "engem márpedig meg kell hódítani"-elvét. Nem bunkóságból, inkább csak szendeségből inkább hagy kisétálni az életéből, de nem fog lépni.
Na, most én is jó bőlére eresztettem. :D
Bocsi érte.
Semmi gond, nagyon örültem, hogy ilyen hosszan kifejtetted a véleményed. :)
TörlésEz a gatyamadzagos dolog érthető, csak én sosem voltam ilyen. Mármint nem vagyok az a kezdeményező típus. Bár...nem is tudom. Mostanság egyre inkább késznek érzem rá magam. Csak még azt nem tudom meddig mehetek el. Nem akarom, hogy nyomulásnak tűnjön, viszont a sült galambot sem akarom megvárni. Jó bugyuta dolgokon forgok ugye? :) Lehet másnak könnyebben megy a váltás a heteró létből a leszbibe, de nekem még számtalan fehér foltom van. Nyilván nincs elég tapasztalatom, és rettegek attól, hogy elkergetem a hülyeségeimmel az igazit. :)
Köszönöm a tanácsokat, igyekszem magamévá tenni őket! :)
Egyáltalán nem bugyuta. Ezen mindenki átesik. Csak azt ne engedd, hogy a bizonytalanságod eluralkodjon rajtad!
TörlésGalatheának van tökre igaza.
VálaszTörlésTe meg ne parázzál, ha parázol, akkor ott valami nem stimmel, ha meg eljön az igazi, ez az egész eszedbe se fog jutni...:)
Igen, nagyon okos, és hasznos, amit Galathea írt. Igyekszem leküzdeni a görcsölést, és remélem mindazok is, akik helyett is beszéltem most. Mert ez sajnos nem csak az én "problémám", hanem még nagyon sok fiatal leányzónak.
TörlésKöszönöm Neked is, hogy megosztottad velem a véleményed! Máskor is kommentelj bátran, ha úgy gondolod! :)
Szerintem,ezt nem kell erőltetni,érezni fogod és kialakul. Nem kell megijedni ezektől a szerepektől. Ráadásul ha egy olyan nővel kerülsz össze aki érett,tapasztalt. Ő biztosan segíteni fog ebben.
VálaszTörlésSok szerencsét.;)
Na igen, nem kell megijedni, csak beparázni. XD :D Egyébként pont akkor görcsölöm túl, ha nálam sokkal tapasztaltabb, érettebb az illető, mert mellette zöld fülűnek érzem magam. Persze ilyen társra van szükségem, mint ahogy mondtam is. :)
TörlésKöszönöm szépen, a szerencse mindig elfér nálam! :)
"Mindenfélét tapasztalunk. És vagy a véleményünket igazítjuk, korrigáljuk a tapasztaltaknak megfelelően, vagy a tapasztalatainkat elemezzük úgy, átértékelve, meghamisítva őket, amíg látszólag igazolják a már előzetesen kialakult véleményünket. Az első esetben megismeréshez jutunk, a második esetben előítéletekhez." A kérdéseidre a válasz benned van. Minden kapcsolat más, és mást hoz ki az emberből. Nincsenek sémák, előírások, csak Te vagy, a másik, és az adott helyzet. Ha befelé figyelsz, felismered, hogy mi a megfelelő lépés az adott helyzetben. Ha egyenrangú a kapcsolatod, akkor a "szerepek" kiegyenlítődnek észrevétlenül. Épp oly szívesen főzöm meg a vacsit, mint ahogy gumit cserélek a bringán. Felemelő érzés, amikor megmarad az Én, de minden pillanatban ott simul az Együtt. Amikor nem feláldozol, hanem adsz önmagadból és nem elveszel a másikból,hanem megpihensz benne. Az egyik pillanatban tölgy vagy a másikban patak :)!
VálaszTörlésOlyan szép! Köszönöm szépen, hogy megosztottad Velem ezeket a gondolatokat!
Törlés"Felemelő érzés, amikor megmarad az Én, de minden pillanatban ott simul az Együtt. Amikor nem feláldozol, hanem adsz önmagadból és nem elveszel a másikból,hanem megpihensz benne. Az egyik pillanatban tölgy vagy a másikban patak " Gyönyörű!
Örülök ha adhattam valamit!Ezt a harmóniát kényes és nehéz dolog egyensúlyban tartani de meg kell próbálni. Ha az ember lánya lát és nem csak a vattacukrot (amit mellesleg imádok :D ) várja, akkor azon kapja magát, hogy a dolgok működnek. Adni-kapni. Persze nem felhőtlen egy kapcsolat sem, de ha meg van a kellő szeretet, alázat (nem megalázkodás!) odafigyelés, végtelen türelem és tisztelet a Másik és Önmagad irányába, akkor megtalálod a boldogságot egy tavaszi fűszálban is. :))))
Törlés