Az elmúlt pár napban több tucat beszélgetést folytattam le különböző korú, nemű, identitású, érettségi szintű emberekkel. Ezek egy része meghatott, megérintett, elgondolkodtatott. Leszűrtem több dolgot, és némelyeket továbbgondoltam éjszaka, az ágyban forgolódva. Mire nem jó, hogy a hőségtől nem tudok aludni. Végeredményben rájöttem sok okosságra. Például, ha nem mondunk ki dolgokat, az olyan, mintha nem is létezne. Lásd Harry Potter és Voldemort esete. Nos, nekem is számtalan ilyen van, amit soha nem mertem hangosan kimondani, így nyilván elfogadni sem. Úgy érzem eljött az ideje! Tartozom önmagamnak egy vallomással.
Rosabella D. Sanchez vagyok. 21 éves, meleg nő vagyok. Nőt szeretek és nem szégyellem.
Két lábon járó érzelembomba, kezelhetetlenül szenvedélyes, szeszélyes, őrült fiatal vagyok.
Sokszor nem tudok megküzdeni a rám zúduló érzelmekkel, indulatokkal. Rengeteg lelki sérelmet hurcolok magammal, és számtalan lelki seb borítja testem. Néha fáj a létezés. Azt hiszem vak voltam, de most már látok!
^^^
Fura dolgok mennek végbe bennem. Nem is igazán tudom hova tenni őket. Talán a kineziológusnál tett látogatás, és a kezelés, talán a baráti beszélgetések, vagy talán csak kinyílt a szemem. A lényeg, hogy egy teljesen másfajta szemüvegen keresztül kezdtem el látni a világot, az embereket, az eseményeket, és legfőképpen önmagam. Remélem ez nem csak egy pillanatnyi dolog, hanem tartós változás marad…bár azért annyira nem jó, hogy gyermeki énem egyre távolabbról integet, és már alig hallom kiáltását…nem akarok besavanyodott, unalmas felnőtt lenni. Nekem a játék, a bolondság, az őrült pörgés az életem, és az a gyermeki hit, hogy tudom, lehet még ettől is sokkal-sokkal jobb.
És a szerelem?
No igen! Nem kell görcsösen akarni. Ha meg van írva, akkor jön, lesz! Ha nincs? Akkor meg nem lesz. A türelmetlenség nem visz előre. Ennyi csak! A többi meg csak félrebeszélés, és felesleges rózsaszín maszlag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése