A sztráda ördöge

Brutális élményben volt részem a hétvégén. Épp egy hosszú útról tartottam haza elég nagy tempóval. Felüljáró teteje, éles kanyar, 96 km/h, kora esti sötétség, épp leszálló köd. A zene dübögött, hogy el ne aludjak, mert iszonyat fáradt voltam. Először fel sem tűnt, azt hittem a rádióból jön ez az éles, sivító hang. El kellett telnie néhány másodpercnek, mire rájöttem, hogy nekem dudálnak. Hirtelen, pici riadalommal néztem széjjel, hogy mégis mi lehet a másik gondja. Néztem jobbra, néztem balra, de nem láttam semmit. Majd amikor belepillantottam a visszapillantóba egy szempillantás alatt uralkodott el rajtam a pánik, és értettem meg mi is a helyzet. Mindössze annyit láttam, hogy egy szürke, óriási kocsi van a seggemben, de úgy, hogy szinte már majdnem összeért a két lökhárító. Folyamatos kürtölés mellett egy pillanatra sem szakadt le rólam az önelégülten, és meglehetősen ördögien vigyorgó harmincas fickó. Meghűlt bennem a vér és nem tudtam mit csinálhatnék. Először arra gondoltam, hogy én is rádudálok, vagy bemutatok neki, de nem mertem. Így gázt adtam, és már 110-el vettem be az éles kanyart. 

Aztán egy lökést éreztem, majd irányjelző nélkül elsuhant mellettem, és bevágott elém. Remegett kezem-lábam, fogalmam sem volt mit tehetnék. Attól tartottam, hogyha bármit is csinálok letol az útról, vagy kiszállnak. Mert később rájöttem, hogy tele volt a kocsi mindenféle korú, kigyúrt pasikkal. A legnagyobb gondot az jelentette, hogy ebben az autóban nincs belső zár, így menet közben nem tudtam magamra zárni az ajtókat, szóval simán kirángathattak volna. Persze azzal, hogy megelőzött nem ért véget a történet, mert az előttem álló 1 km-es szakaszon továbbra is szórakozott velem. Miután kicsit megnyugodtam, mindenképpen el akartam tűnni ebből a szituból, így gázt adtam és a párhuzamos sávban elhúztam a fickó mellett. De az nem hagyta annyiban, hanem ő is sávot váltott és bevágott elém úgy, hogy majdnem beleszaladtam hátulról. Ezután átsoroltam, de sajnos ő is ezt tette és újfent mögém, majd elém állt. Ha egymás mellé kerültünk nagy vigyorogva húzta rám a kormányt, ami azért jelentett gondot, mert mellettem már a szalagkorlát futott, úgyhogy nem tudtam volna hova lehúzódni. Végül egy piros lámpa mentett meg, mert a pasi átment előttem a sárgán, én meg lemaradtam. Hála a jó Égnek! Sajnos a rendszámot nem láttam, de azt tudom, hogy külföldiek voltak. (Az országot most nem írnám le.) 

Rendesen berezeltem az tuti. Még akkor is remegett a lábam, amikor hazaértem. A fél évtized folyamatos vezetés során sok mindent tapasztaltam már, de ilyet még soha. Tudtam, hogy bizonyos népségek piszkosul türelmetlenül, és habrigán vezetnek, de ez, hogy szándékosan akart jóformán letolni az útról, azért több a soknál…