Néha elgondolkodom - ma például, mikor tüzet csiholtam a vegyes-tüzelésű kazánba - azon, hogy milyen jó, hogy a 90-es évek elején születtem. Milyen jó, hogy még részese lehettem a kaláka munkáknak, láthattam élőben, hogy működik az egy mindenkiért, mindenki egyért elv. Milyen jó, hogy átéltem azt a szegénységet, amikor egy kis kenyérre való apróért a szomszédba kellett menni fej leszegve, hogy nem volt blackberrym, playsztésönöm, xboxom és egyéb kütyűm, ha játszani akartam, akkor ugróiskoláztam, bújócskáztam a szomszédokkal, vagy épp a tücsköknek tartottam hegedű órát. Nem ijedtem meg, ha állatok közé kellett mennem, megetetni őket. Örülök, hogy mindenféle munkát megtanultam, legyen szó a szerelésről, a festésről, a kukorica hántásról, a morzsolásról, a fa szemezéséről, kapálásról, főzésről vagy épp sütésről. Egyáltalán nem bánom, hogy már 7 évesen megtanultam textil pelenkát cserélni egy babáról, és hogy azt mosni is kell. Nem bánom, hogy a szüleim keményen bevontak minden munkába, mert vannak emlékeim, amikre emlékezhetek, és így legalább tudom értékelni a mai körülményeket is, a törődést, a pénzt és az életet.
A mai gyerekek legtöbbje természetesnek veszi, hogy jól él, és ha már kicsit gyalogolnia kell, vagy épp segíteni a Nagyinak már leszakad a kezecskéje, duzzog, és fel van háborodva. Nem kell messzire mennem. A saját két öcsémen, a szomszédokon és még sok helyen látom mindezt. Mi lenne, ha újra kézzel kellene mosni, fűteni a kályhába, spóron főzni, és vájlingba, vagy teknőbe fürödni??? Mi lenne, ha állatokat kellene tartani, és növényeket termeszteni, hogy ne haljunk éhen? Mi lenne, ha nem lenne TV, Facebook, internet és elektromos áram??? Na mi lenne akkor??? Szerintem emberek milliói bolondulnánk bele és állnának széttett karokkal, hogy akkor most mi lesz? " Mit adjak a tyúknak enni? Mindjárt beütöm a GOOGLE-be... NINCS INTERNET? Ezt a szívást! Akkor most honnan találjam ki?Erre nem gondoltatok?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése