Szívem erős, agyam tiszta. Testem ellazul, lelkem kivirul.
A szívem szenvedélyes dobbanásai adják ennek a fantasztikus szimfóniának az ütemét, s vágytól izzó ajkaim remegése, a sóhajok elegye szövik rá a lágy szólamot. A hangok a kívánságok, s a vágyakozó gondolatok. Az időnként óriási sóhajok kíséretében feltörő apró kételyek pedig a szünetei ennek a csodálatos zeneműnek.
Akarom. Vágyom Rá. Érzem a jelenlétét, illatát. Tudom, most ez jó lesz. Ez a sorsom, a kikerülhetetlen végzetem, ezért most képes leszek rá. Most nem ronthatom el, nem szabad.
Cssss! Ne beszélj! Csak halkan, még felzavarod, elrontod ezt a szépséget. Csak fogd meg a kezem, és hallgasd ezt a gyönyörű dallamot! – Szemedbe nézek, és mosolygok. Ezt adom Neked, ezt a természet által tökéletesen megkomponált művet. Ez minden kincsem, s én ezt most tiszta szívből átnyújtom Neked. Kérlek, fogadd el tőlem! Nagyon boldoggá tennél vele.
Egy újabb fájdalmas, már-már kínzóan unalmas előadás termése. Valamit mégis profitálok belőle. J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése