Magyarázat

Az utóbbi posztom törölném, de nem teszem. Ez is hozzám tartozik. Mérhetetlen düh tombolt bennem, és leírtam. Persze mindaz, ami abban volt gyermeteg gondolkodásra vall, és nem rám. Vagy mégis, hisz én írtam.

Mielőtt bárki azt hinné, hogy egy agresszív vadállat vagyok el kell mondanom, hogy nagyon nem. De aki követi a blogom annak talán ez érthető. Hétköznapi fiatal vagyok, hétköznapi gonddal. Sajnos mindez hétköznapi, mert rettentően sok családban előfordul. Én vagyok a jámborság, és a kedvesség mintaképe, hihetetlen alkalmazkodási készséggel párosítva, de olykor, amikor nagyon nem megy elszakad a cérna. Soha nem bántottam senkit, és nem is áll szándékomban. Inkább adnék, és adnék amíg csak lehetőségem van rá, mintsem elvegyek, megkárosítsak akárkit.

Nem vagyok ideggyenge, látom a szépet a világban, a természetben és még az emberekben is. S ami az erősségem mutatja, hogy túl tudtam lépni önmagamon, a gondokon, elfogadtam magam úgy, ahogy vagyok, megtanultam szeretni magam, és soha, de soha nem nyúlnék újra a nyugtatókhoz. Aki nem ismer, az egy olyan embert lát bennem, aki maximálisan rendben van önmagával, a világgal, és ennek megvalósítása már folyamatban van. Nem sokan tudják, hogy mi zajlik bennem, körülöttem, a családomban, és ez így is van jól. A blog más tészta. Itt végre kiadhatok mindent, a legrejtettebb titkaimat is, ez bármennyire megnyerő vagy taszító.

A kineziológusnál tett látogatás sokat segített a problémamegoldó készségem javításán, és már annyira fel sem veszem, ami itthon folyik. Tudom, hogy hamarosan eljön a nap, amikor végre a saját lábamra állhatok és ez reményt ad.

A múlt hétvégén viszont nem akartam erős lenni, hagytam, hogy úrrá legyen rajtam a fájdalom és összeomlottam. De mindez csak néhány óráig tartott, és az utórengések is csak 1 napig éreztették hatásukat. Mindez javuló tendenciát mutat.

Talán azért, mert látom magam, a hibákat, az erényeket, a teljes összképet, a jövőmet, s a céljaimat. Ráadásul a háttérországom is erősít. Az ehhez hasonló összeomlások ritkák, igazából szóra sem érdemesek, de most a kezem ügyébe akadt a laptopom és sikerült meg is örökítenem. Aggódni felesleges, hisz jól vagyok, van ami hajt előre, vannak kitűzött céljaim. Csak a tehetetlenség kikészít.