S,hogy mit fejez ki ez a zene nekem?
Állok egy hegyvidéki kisfalu közepén széttárt karokkal,és szakad az eső. Arcom az ég felé emelem és hagyom, hogy bőrig áztasson a tavaszi eső, s tovavigyen minden emléket, fájdalmat és örömöt. Majd lábaim nem bírnak el, így lefekszem a macskaköves térre és csak vagyok. Sírnék,de nem tudok. Lehunyom szemeim,és élvezem létezésem ezen szent és monumentális pillanatát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése