Hazudtál már ma? Neked hazudtak már?
A hazugság nagyon csúnya és fájdalmas dolog. Pedig csak egy gondolat..., egy szó..., és kész a mesteri mű.
Sokszor azzal áltatjuk magunkat, hogy csak azért FÜLLENTETTÜNK, mert szükség volt rá, vagy csak mert így jobb mindenkinek. De ezzel valójában csak a lelkiismeretünket,a belső hangot akarjuk elnyomni magunkban.
Persze nem minden hazugság egyenértékű. Több fajtája létezik ennek is. Először is ott van a füllentés, amely csak egy picit ferdíti el az igazságot, de azért valami valóságmagja marad. Ezt a módszert általában a kisebb gyerekek szeretik bevetni szüleiknél, hogy azok enyhítsék vagy éppen tekintsenek el a büntetéstől. De gyakran füllentenek a felnőttek is a gyerekeknek azért, hogy szebbé, vagy elviselhetőbb tegyenek egy-egy helyzetet. Azután ott a kegyes hazugság, amikor valamit szándékosan hallgatunk el valaki elől, vagy mondunk teljesen mást, mint a valóság, hogy megvédjük az illetőt valami rossztól. Persze ez sem a legtisztább dolog, de úgy vélem, hogy talán ez a legmegbocsáthatóbb formája az igazság ferdítésnek. Igaz, én sem viselem jól még a kegyes hazugságokat sem. Lehet, hogy pillanatnyilag jó ötletnek tűnik, de valószínűleg megküzdene a problémával az illető, ha hagynának neki.
Hazudtál már ma?
Készült egy felmérés, amit a Hazudsz, ha tudsz című tévésorozat brit dvd-premierjének reklámkampánya finanszírozott. A kutatás a sorozat központi témájával, a hazugságokkal foglalkozott, és arra próbált meg fényt deríteni, hogy hányszor hazudunk egy nap. Nos, kiderült, hogy az eredmények szerint a férfiak hajlamosabbak az igazság elferdítésére, mint a nők: napi hat hazugság volt az átlaguk, míg a nőké "csak" három. :)
S amíg csak az jelenti a "füllentést", hogy „Semmi baj, minden rendben van” vagy „Nem is volt olyan drága”.,mondhatjuk hogy talán belefér a mindennapokba. Nem szép dolog,de olykor nehezünkre esik őszintén elmondani a problémáinkat,vagy éppen nincs kedvünk egy újabb vitára, hogy már megint mennyi pénzt hagytunk a boltban.
De ha már komolyabb dolgokat hallgatunk el, és egyik hazugságot halmozzuk a másikra, akkor számolnunk kell azzal, hogy ebből a gondosan vagy éppen spontán szőtt hálóból nagyon nehéz lesz kikecmeregni, pláne győztesen, mert az lehetetlen! Még a mondás is azt tartja, hogy hamarabb utolérik a hazug embert, mint a sánta kutyát.
S aki pedig folyamatosan titkolózik valaki előtt, az sajnos számíthat arra - még akkor is, ha profi hazudozó, és nem derült fény az igazságra -hogy ő is pontosan erre a sorsra fog jutni előbb vagy utóbb. Értendő ez azokra a pillanatnyi vagy hosszútávú szövetkezésekre is, amelyek egy vagy több ember ellen irányulnak. Mert semmilyen szövetség, semmilyen kapcsolat (mármint efféle) nem tart örökké, s lehet, hogy legközelebb a fegyvercső afelé fordul, aki a legkevésbé számít rá. Mert ahogyan becsapunk valakit, ugyanúgy átverhetnek minket is. És ugye milyen rosszul esik? (Ugye Egyetlenem?)
Bár...
[ ha arcon ütsz valakit,miért lepődsz meg,ha visszaadja!]
Az őszinteség nagyon nehéz út, és nem is sikerülhet mindig, de törekedni kell rá. Ha olyan helyzetbe kerülünk, amikor választanunk kell az igazság vagy a hazugság között, akkor mindig mérlegeljük, hogy mennyit nyerhetünk, és mekkorát bukunk, ha a hazugság mellett döntünk.
Jó írás. Egy másik téma lehet, a hazugságok motivációja. Mert a csalás bűntette során megeső hazugság, mellyel a pénzéből forgatnak ki valakit, és a haldokló néni elől elhallgatott tény, hogy a fia nem beteg, hanem börtönben van, azért nem jön látogatni, nem ugyanaz a kategória.
VálaszTörlésTényszerűen hazugság az is, hogy a blogomban megváltoztatok neveket, helyszíneket, időpontokat, hogy ne lehessen lenyomozni a kilétemet, vagy hogy a fészbuk profilomon nem a saját fényképem szerepel. Mégsem érzem, hogy ez rossz volna, mert nem irányul senki ellen.
Köszönöm. :)
VálaszTörlésNémiképp érintettem a témát, de oldalakat lehetne írni a hazugságról, a motivációról, a hatásról, amit kivált a lebukás, vagy épp a tény, hogy átvertek minket. A kegyes hazugság, mint ahogy írtam is, a legmegbocsáthatóbb. Elhallgatni valamit, amivel mérhetetlen fájdalmat okozunk. Pl. A haldokló mama és a fia esete kapcsán. Tiszta sor. Viszont, ha tudomásunkra jut, hogy a barátnőnket megcsalja a pasija, hatalmas dilemmát okozhat, hogy vajon mi a helyes döntés? Elmondani, vagy sem. Egyik sem jó, mert mindkettő fájdalmat okoz, és egyikből sem lehet jól kijönni, de úgy gondolom joga van megtudni, hogy mi zajlik körülötte. Bár felvetődhet a kérdés, hogy milyen jogon szólhatunk bele egy pár életébe? És, ha van egy ilyen információnk, mit kezdjünk vele?
Az életben sokszor adódik olyan alkalom, amikor meg kell védenünk önmagunkat, és szeretteinket. Ha ez a teljes igazság némi elferdítésével történik, de ez nem árt senkinek, akkor nem hiszem, hogy helytelen dolog volna.