Kártyavár az élet

A 2011-es év pont annyit rosszat hozott, mint jót. Szép számmal dugták ki apró, kis buksi fejeiket a lehetőségek, életem mégis összeomlott, mint egy kártyavár. Elvesztettem mindent, mi fontos volt, elvesztettem önmagam. Elvesztettem a hitem. Hitem Jézus Krisztusban, hitem a világban, az életben, az emberekben, a szerelemben, a barátságban, az anya-gyermek kapcsolatban, a testvériségben, önmagamban és a létezésben. Elvesztettem a barátaim, a "párom", az önbecsülésem és a szabadságom. Érzelmi csapdában fetrengve, dühöngve és reményt vesztve róttam az utcákat. Egy-két pillanatra a józan eszem is elhagyott, és a kilátástalanságomban kész voltam visszaadni a legdrágább kincsemet, az életemet is Teremtőmnek. De Ő, nem engedte meg nekem ezt a luxust. Mondá: Gyermekem, nem ennyire egyszerű az élet. Küzdeni, harcolni kell míg csak élsz. Nem adhatod fel a harcot egy, két, vagy akar több vesztes csata után. Amikor megalkottalak, egy keresztet helyeztem a hátadra. Pontosan akkorát, amekkorát még elbírsz. Ne félj, nem fogsz összeroskadni a súlya alatt, mert ez rád lett szabva. Azt hiszed, nem tudom, nem látom, hogy szenvedsz?  De meg kell tanulnod egyszer, s mindenkorra, hogy ha makacs vagy, a magad feje után mész, nem lesz, aki segítsen cipelni kereszted. Én szeretlek, és segíteni akarok neked! Érted már? - Igen. Értem. Ezzel szemben mégsem az Ő útját járom. Még mindig vergődök, mint nyúl a hurokban, de az igény megvan, hogy összerakjam az életem. Először is meg kell találnom önmagam. Tudnom kell, ki vagyok én, és miért viselkedem úgy, ahogy. Azzal is tisztába kell lennem, hogy mik az erényeim, és mik a hibáim. Ha tudok, változtatok rajtuk, vagy jó tulajdonsággá alakítom őket. Aztán vissza kell térnem Ahhoz, aki mindig, mindenkor szeret, örökkön örökké. Nem egyszerű feladat, de ha megtalálom azt, aki tényleg igazából én vagyok, akkor talán az élet más dolgaiban is sikeresebben vehetem az akadályokat. Mert amíg darabokban vagyok, nem tudok teljes életet élni, és nem csoda, ha a körülöttem élők nem akarják a társaságomat keresni. Már hónapok óta tervezek egy 3 napos szabadságot. 3 napot, amikor visszavonulhatok a természetbe, távol a civilizációtól, és csendben elgondolkodhatok, mindenen. Hogy jutottam idáig, miért, mikor, és hogy lehet ezen túl jutni. Kicsit olyan ez, mintegy megromlott házasság. Mi lesz a válás után? Hogyan tovább? Remélem sikerül összehozni ezt a kis "csendes hétvégét", mert nagyon nagy szükségem lenne rá.

Vers Rólad!