Miért?

Bűn és bűnhődés, így szól Dosztojevszkij művének címe. Jelenlegi helyzetemnek én sem tudnék jobb címkét találni. Vala két leányzó, vala egy éjszaka, majd több is. Lopott csókok a kapualjban, fák árnyékában, sötétben. Nem volt más tanúnk csak a Hold. Csak ő láthatta remegő ajkaink, vágytól csillogó pillantásaink, a zavartságtól pirosló arcunk, és tiszta szívünk. 

Zavart vagyok, és szörnyen csalódott. Szerettem. Hiányzik. Még mindig róla álmodom. De soha nem lehetünk egy pár, ezért ki kell irtanom őt a szívemből, és a fejemből. Amikor már majdnem sikerül, történik valami, és újra a kétségek bugyraiban találom magam. Miért ilyen rettenetesen nehéz? Miért? Miért nem tudom elengedni, és továbblépni? Miért hiszem azt, hogy még bármi megtörténhet, mikor úgy is tudom, hogy nem? Miért alázom meg, és gyötröm önmagam, ha nincs értelme? Néhány röpke hónapot, miért telik évekbe feldolgozni? Miért? Egyik nap jól vagyok, másik nap szenvedem. Mikor lesz már végre VÉGE??????