Tavaly májusban "kaptam" egy mentort. Tanárom volt a gimiben, de az utolsó évben már nem rejtette véka alá, hogy az egyik kedvenc diákja vagyok. Először furcsa volt, hátsó szándékot kerestem a nagy törődés mögött, de nem találtam semmit. Tényleg törődni akart velem, és ez jól esett. A már már baráti kapcsolat azután is folytatódott, hogy elballagtam a suliból. Azt mondta, hogy lát bennem valamit, aminek nem szabad elvesznie. Heti szinten váltottunk emaileket, és havonta, vagy ahogy épp szükségszerű volt, telefonáltunk. S miután észrevette, hogy rajongok a könyvekért, és az értékes művekért, regény és vers címekkel bombázott. Így jutottam Daniel Keyes: Az ötödik Sally című művéhez.
A regény főhőse Sally Porter, aki többszörösen hasadt személyiség. [disszociatív identitászavar (Dissociative Identity Disorder, DID).] Ez egy pszichiátriai betegség, melyet gyakran szkizofréniának is mondanak. Pedig a kettő nem azonos. Mert amíg a "többszörösen hasadt személyiségnél az én egysége bomlik fel, s különböző alszemélyiségek jönnek létre, addig a szkizofrénia lényege a különböző pszichés működések „szétesése”.
Sally az élet nehéz helyzetei elől úgy próbál elmenekülni, hogy elveszti öntudatát, és helyt ad, egy másik énjének, hogy oldja meg helyette a problémákat. Ahogy a cím is utal rá, Sallynek öt különböző énje van. Minden én saját névvel is rendelkezik. Bella, a megtestesült érzékiség, a szenvedélyesség, Nola egy igazi művészlélek, akik ráadásul még intelligens is, Derry a kapocs az ének között, Jinx pedig, hát tőle óvjon meg az ég. Jinx az igazi erőszak,agresszió és Sally, a botladozó, félénk. Sally nagyon sokáig nem tudott a szétváló énjeiről, ezért értetlenül állt, a különös történések felett, amiket állítólag ő művelt, s amik miatt tönkrement a házassága, és elvesztette gyermekeit. Egy idősödő, kiégett pszichiáter, Dr. Ash próbál Sallynek segíteni, s Sally esetén keresztül önmagának is.
Izgalmas kis olvasmány, nekem kifejezetten tetszett, bár volt olyan oldal, amit többször át kellett olvasnom, hogy megértsem. Ez a regény volt a belépőm a pszichológia világába.
Maga a téma, a többszörösen hasadt személyiség azóta is foglalkoztat, s többször gondolkodtam már ezen. Azért is érdekel, mert egész pici koromtól érzem úgy, mintha két énem lenne. Persze nem olyan vészes a helyzet, mint Sallynél, nem találom magam ismeretlen helyzetekben, nincsenek emlékezetkieséseim, de azért furcsa érzés, hogy időnként olyan, mintha egyszerre két ember lakna bennem.
Kb. 10 éves lehettem, amikor először csak álmaimban "váltam" olyanná, aki soha nem voltam. Éjszakáról éjszakára álmodtam, hogy egy erős szupernő vagyok, aki megmenti a világot, aki háztetőkön ugrál, dög nagy motorokon száguldozik, és ő az az oltári vagány csajszi, aki előtt mindenki megemeli a kalapját. Persze, hogy ezt álmodtam, hiszen kis nyuszika voltam ekkor. Mindig azt tettem, amit mondtak, soha nem lázadtam, és minta gyerek hírében álltam. Persze a vagányság rejtve mindig is bennem volt, soha nem voltam igazi kislány. Aztán később már nem csak álmaimban, hanem a valóságban is előjött, hogy egyszer így viselkedtem, egyszer meg úgy. Manapság már meg is tudom fogalmazni, hogy milyen az így, meg az úgy. Egyik énem az önmagát felvállalni képtelen művészlélek, aki nem ellenkezik másokkal, arra törekszik, hogy mindenki elvárásának megfeleljen, csupaszív valaki, aki mindig a szépet keresi, és egyetlen boldogsága az, hogyha alkothat valamit, ami maradandó. Odaadná mindenét azért, hogy szeressék. A másik én, pedig pont az ellenkezője. Sportos, laza, nem foglalkozik mások véleményével, nem ismer fájdalmat, nem mutatja érzelmeit, és többé kevésbé a realitások talaján áll. Időnként kőbunkó, s ha szükség van rá megvédi önmagát, és másokat is. Az az igazi amazon típus. Erre utal, hogy boxolok, és ha elszakad a cérna ordítok, és végül ütök. A művészlélek én csendes, magányt kereső, míg a másik a keménységével önmagát védő egyén.
Az énjeim: :)
Jó könyv. És a sorozatot is imádom, a "Tara alteregói"-t (United States of Tara).
VálaszTörlésValamennyire mindannyian többszörös személyiségek vagyunk, a szerepeinknek megfelelően. Klinikai eset akkor lesz valaki, ha nem a helyzetnek megfelelően ölti fel a személyiségeit. De figyelek nagyon, így nem kerülök bajba. :)
Örülök,hogy írtál, mert kezdtem pánikolni, hogy megbántottalak valamelyik hozzászólásommal,de remélem,hogy nem. Ugye nem?
VálaszTörlésÉn még nem láttam a sorozatot, bár hallottam róla, és úgy tudom,hogy színdarab is készült belőle.
Akkor megnyugodtam,hogy nem kell a pszichiátriára vonulnom. :) Legtöbbször a helyzetnek megfelelően "alkalmazom" az énjeim, úgyhogy még határon belül vagyok.
Egyébként elgondolkodtató, a többszörös személyiség és a többszörös szerepkör összefüggése. Mert az ember úgy gondolná, hogy van egy személyisége,és azzal kell összeegyeztetnie a szerepeit, de ha jobban belegondolunk, ahány szerep, annyiféle tulajdonságot követel, és annyiféle személyiségjegy alakulhat ki az illetőben.
Amúgy mit gondolsz arról, hogy két ennyire ellentétes karakter lakozik bennem? Szerinted hogyan lehetséges ez?
VálaszTörlésSokat töprengtem már ezen, de kíváncsi lennék a Te véleményedre is. :)
Nem tűntem el, csak már itthon van Fecó, és jelentkezik az időm egy részéért. :) És nem vagyok olyan sértődős, inkább akkor vonulok vissza, ha úgy érzem, énrám neheztel valaki.
VálaszTörlésEvolúciós szempontból az agyunk felkészületlen arra a helyzetre, hogy ilyen sok szerepelvárásnak kell megfeleljünk, és ilyen gyorsan kell váltanunk a szerepek közt. Százezer évvel ezelőtt nőstények voltunk, anyák, terménygyűjtők és rossz esetben zsákmányállatok. Az egyes "szerepek" közti váltás hormonális szabályozással ment. Ma ennél sokkal összetettebb a helyzet, és szabályzórendszerünk nem igazán tud lépést tartani. Stresszbetegségek, mentális problémák, viselkedészavarok az eredmény. Ha tablettákat szedünk, azzal csak még jobban összezavarjuk a szabályzást. Nekem az tűnik a leghasznosabbnak, ha időnként kikapcsolunk, elvonulunk, olvasni, meditálni, sárkányrepülni, horgászni, tökmindegy, valami olyan környezetbe, ahol fix, állandó, és általunk kontrollált környezetben korlátozhatjuk az ingerek számát.
Nem kettő, sokkal több karakter lakik bennünk, hogy melyik kettő tűnik a legeltérőbbnek, az ízlés kérdése. :)
Egyetértek Ancsával. A magyarázatával is. (És még igaza is van a pszichológia felől közelítve is, legalábbis a pszichológia szakon nagyon hasonlóra oktattak...)
VálaszTörlésTök normális a helyzet. Szerintem a személyiség kialakulásának egy felnőttkorba eső szakasza (talán éppen ettől leszünk "felnőttek"), hogy integrálni igyekszik a legkülönbözőbb részeit, egységbe akarja látni magát az ember. Felismeri, hogy eltérően viselkedik különböző helyzetekben, és ezt igyekszik kiküszöbölni. Több-kevesebb problémával mindenki keresztül megy ezen. Csak van akiben nem tudatosul, van aki - erőteljesen önmonitorozó lévén - fókuszál erre, és akár túlaggódja. (Mint én is annak idején.... :) )
Az egymástól élesen eltérő személyiségelemek, viselkedési módok oka meg szerintem az, hogy - ha ilyen a személyiséged, akkor - mindenféle elvárásnak igyekszel megfelelni, egészen ellentéteseknek is. Meg is tudsz.
Szóval szerintem az elvárások szűrése a fontos, a személyiségelemek meg majd csak szót értenek egymással... :) Elvégre mind te vagy.
Rengeteget agyaltam már ezen, de még nem tartok ott pszichológiai tanulmányaimban, hogy a magyarázatot meg is kapjam. A téma is érdekel,csak még nincs meg hozzá a megfelelő tudásbázis. De valamivel közelebb juttattatok önmagam megértéséhez. :)
VálaszTörlésAncsa, örülök,hogy nem vagy sértődős, mert lelkiismeret furdalásom lenne. :) Nem áll szándékomban bántani Téged, de néha előfordul, hogy akaratlanul is ír,mond olyat az ember, ami a másiknak nem esik jól. Ezért kérdeztem.
Hát én a pszichológiához nem igazán értek, inkább csak a józan ész irányából közelítem a dolgokat. :)
VálaszTörlésLehet, nem csak az elvárásoknak megfelelés okozza a sokféleséget egy emberen belül is. Minimálisan három rétegre szokás osztani a személyiséget, id/ego/szuperego, gyermeki/felnőtt/szülői stb., biztos van még pár, aki tudja majd leírja, a lényeg, hogy akár külsőleg azonos helyzetben is előfordulhat, hogy "másik réteg" veszi át a vezérlést, így teljesen eltérő módon reagálunk majd. A háromhoz meg ha hozzávesszük, hogy egyszerre nem csak egy dönthet, hanem bármelyik kettő, vagy akár mindhárom együtt is juthat kompromisszumra, akkor sokszorozódnak a lehetőségek. És akkor még nem beszéltünk az időben változó motivációkról, szándékokról. Szóval ne gondoljuk, hogy egyszerűek vagyunk, mert nem vagyunk. Ahogy állandóak sem. Változnak a körülményeink, változunk mi magunk is, és ha se kint se bent nem állandó semmi, akkor miért várnánk, hogy egyformán viselkedjünk, reagáljunk? :)
Az biztos, hogy az emberi viselkedést nem egyszerű kibogozni, megérteni. Annyi hatás, információ ér minket nap, mint nap, hogy azt elég feldolgozni. Nem is meglepő, hogy nagyon sok embernek van valamilyen pszichés gondja, és támogatásra szorulnak. Mondjuk annak is jól esik, hogy van támasza, aki nem mondja, és extra erősnek mutatja magát. De ez már egy másik témakör. :)
VálaszTörlésAmi nálam kiverte a biztosítékot az az, hogy tényleg olyan, mintha 2 különböző ember lakna egy testben. Egyik nap csendben fotózgatok, de akkor az egész lényem ilyen nyugodt, kiegyensúlyozott, míg másnap egy dühöngő állattá válok. És akkor a viselkedésem, a beszédem is összhangban van ezzel. De a legszebb, hogy legtöbbször nem váltja ki semmi ezt a durva viselkedést. Jó persze a PMS, de azon kívül, jah és a ballábas ébredés. De a legtöbb esetben megmagyarázhatatlan a változás. Időnként Kata viselkedésében felismerni vélem magam. :)
Hát ez az érzelmi hullámzás ez hormonálisan teljesen "normális", úgy értve, hogy nem ritka jelenség. Katának meg egyébként is lehet rá hajlama, már rég nézegettem a horoszkópját, de a Hold valahogy fasírtban van benne a Nappal, és tudomisén, de a lényeg, hogy jelzi az ilyen változékonyságot.
VálaszTörlésJól megáldott minket, nőket a sors a hormonokkal. :)
VálaszTörlésKatának mi a horoszkópja?
Hát Kos. Szegény én. :)
VálaszTörlésÓ, jaj! :) Most már mindent értek. Az ex. Drágaság is az. Át tudom érezni a helyzeted. Üdv a klubban! :)
VálaszTörlésApropó! Megtaláltam a kérdésre a választ. Ketten vagyunk. Ő, meg én. Én vagyok a művész, ő meg...hát..., nah ő, egészen más, mint én. Szóval, ha ordítozni, vergődni hallotok valakit, az nem én vagyok, hanem az ikertestvérem. :)
VálaszTörlés[Aprócska poén jelzi visszatérő önmagam. :)]
Jó hallani, hogy visszatérsz. A "Miért?" költői kérdésére majdnem válaszoltam valami indulatosat, ami úgy kezdődött, hogy "azért b+ mert...", de aztán arra gondoltam, nem biztos, hogy erre van a legnagyobb szükséged. :)
VálaszTörlésLassan tényleg összekapom magam, de azért nem egy fáklyás menet. A Miért? érzés felszakadt belőlem, a Kártyaváras pedig egy összegzése 2011-nek.
VálaszTörlésNyugodtan írd amit gondolsz, ki tudja, lehet egy jókor célzott pofon többet segít, mint egy kis cirógatás. Ne fogd vissza magad! :)
Ilyesfajta pofont hideg fejjel, tisztán pedagógiai megfontolásból illő adni, nem indulatból. :) Bár a fene se tudja. A makarenkói nagy pofon is elborult elmével csattant el, és kifejezetten hatásos volt.
VálaszTörlésIndulatból? Indulatot váltott ki belőled? Kíváncsivá tettél, hogy mit írtál volna. :)
VálaszTörlésRajtam lehet, hogy kifejezetten segítene egy óriási, csattanós, nagyon fájdalmas pofon. Lehet hamarabb észhez térnék. :)
A matekban működik az előjel szabály, "-" x "-" = "+", de nem tudom, hogy két negatív érzelmi hatásnak együtt lehet-e pozitív eredménye. :)
VálaszTörlésFogalmam sincs. Igazából ettől lejjebb már nem lehet csúszni a lejtőn. Innen már csak felfelé vezet az út, de...próbáljuk ki, és megtudjuk! :)
VálaszTörlés