Kései üzenetet visz az őszi szél
Egyetlenem!
Nem értettelek soha. Nem illettünk össze, mégis volt valami, ami összetartott bennünket. Egy kapocs, amit soha, senki, nem tudott megfejteni. Tényleg szerettelek volna megismerni, megérteni, hogy mit miért teszel, és szerettem volna, hogy bíz bennem, és elmondd a félelmeid, aggályaid, hogy együtt, kéz a kézben, megoldjuk a problémákat, és ha szükséges, akkor a kapcsolatnak is együtt vessünk véget, de Te másként gondoltál mindent.
Amikor hozzád akartam bújni, ellöktél magadtól. Amikor szeretni akartalak, megtagadtad tőlem. Amikor szükségem volt rád, nem feleltél. Amikor problémád volt, megkerestél. Amikor hiányzott valaki mellőled, én voltam a szamarad. Amikor a testednek kényeztetésre volt szüksége, incselkedtél. Játszottál...végig. Pedig én szerettelek... ha kérted volna, felvállaltalak volna... ha akartad volna, elbujdokoltam volna veled a világ végére is. De Te nem kérted. Nem kértél belőlem. Neked nem én kellettem, csak a kaland. Hogy? Nem is igaz? Ne, kérlek ezt ne! Hiszen választottál ... igen... Ő kellett neked ... egy pasi. Csak mert farka van, és ez a norma. Értem én...vagyis nem,de ez már nem számít. Ne gyere ezzel! Ne kínozzalak? És Te mit csináltál? Nem elég, hogy elhagytál, de még barátság címén azt is elmesélted, milyen jókat keféltek. Nekem ez a kínzás... mert ez fáj... rohadtul. Tudod? Hmm ... nem hiszem. Pedig én... szerettelek...tényleg! Őszintén...tisztán. Te is? Neem. Ne csapd be önmagad is. Már nem kell hazudnod...véget ért a játék. Nincs tovább. Én már elengedtelek. Kérlek, tedd meg Te is! Értem, magadért. Nem megy? Miért? ... Sajnálod? Elhiszem. Én még jobban. Fáj? Hát persze. Nekem is. Nagyon...nem is tudod mennyire. Ettól még maradhatunk e barátok?...most még ... ne. Nekem még nem megy. Később talán igen, de most még semmiképp. Kérlek nee, ne érj hozzám, ne kínozz tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése