Újra itt van szeptember 1-je. Az a keserédes őszi reggel, amikor több ezer iskolás kezdi meg az új tanévet. Habár még én is tanulok, de azért az egyetemi lét már teljesen más. Nincs meg az a "varázsa", ami az általános és a középiskolának. Amikor minden éveben azonos napon, korán reggel ébresztő, fogmosás, reggeli, és táskával a háton, izgalommal telve indulás az iskolába. Az utcákat ellepik a fekete-fehér, ünneplőbe öltözött kisfiúk és kislányok.
Ilyenkor soha nem alszunk el. Nem csak én, de a fiúk is 5 órától fenn vannak, és izgulnak. A nagy legény középiskolás lesz, és kíváncsian várja, hogy milyenek lesznek az osztálytársak, a tanárok. Új hely, új arcok, tiszta lap. Ha jobban belegondolok, minden szeptember elseje új esélyekkel kecsegtet. Röpködnek a fogadalmak, ígéretek, megy a tervezés, hogy ebben az évben minden másként lesz. Többet fogok tanulni, kitűnő leszek, nem fogok annyit csavarogni...stb. Ugye ismerős? :) A vége persze mindig ugyanaz. Nem sok minden teljesül az ígéretekből. De azért jó, hogy évente újra lehet kezdeni.
Kicsi Szívemnek persze nincs oka az aggodalomra, hiszen ő még a jól megszokott, öreg sulijába indult reggel. Az Ő arca ragyogott, hiszen találkozhat a rég nem látott pajtásokkal, tanár nénikkel, és reggeli közben azt ecsetelte, hogy vajon ki mennyit változott, kinek milyen táskája, füzetei lesznek.
De egy dologban mindkét srác egyetértett. Hogy ma korán haza akarnak jönni. Már tegnap estétől a nyakamra jártak, Ugye Tesó holnap hazahozol minket, ugye jössz értünk? Persze, húztam az agyukat, hogy már nagy fiúk, és majd délután egyedül ügyesen hazajönnek, de tudják a módját, hogyan vegyenek le a lábamról. Hízelegnek, ígérgetnek, kérlelnek, végül könyörögnek. Kincsem a hatás kedvéért ma reggel néhány krokodil könnyet is elmorzsolt. Úgyhogy kötélnek álltam, és 1 körül megyek is értük. :)
Már korán reggel szólt a rádióban az elmaradhatatlan Bergendy szám, amit minden évben leadnak. Most is elkapott a bizsergés. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése