Party time....

Zsúfolt, forró, füstös, hangos...néhány jellemző, mellyel ihletni lehet az egyetemi bulikat. Ember, ember hátán, 12 cm-es, tűhegyes magassarkú lenyomata a papucs által fedetlenül maradt lábfejen, mely másnapra a szivárvány színeiben játszik. Izzadt, és a kancsós bortól km-rekre bűzlő, dörgölődő seggek nyúlnak alád percenként, vagy épp a torkod mélyén végeznek anatómiai vizsgálatokat. Ebből a pár sorból le lehet szűrni, hogy állok a campus partikhoz. Nem hiszem, hogy nem leszek teljes ember, ha kimarad az életemből. Ennek ellenére vannak "kötelező" jellegű bulik, ahol "melegen ajánlott" a részvétel, mert hát számító világban élünk... és időnként jól jön, hogy láttak itt is, nah meg ott is. Már tanulom azt a tagadószót, amit jobb esetben 2 évesen előszeretettel használnak a gyerkőcök, de én jelentős csúszásban vagyok...van ilyen.


De azért nem vagyok élhetetlen, ezért mosolyogva elfogadtam a 2:0,5 arányban kevert boroskólát, majd az utánpótlást is, és immár levakarhatatlanná vált a vigyor az arcomról, és amíg tartott a mámoros állapot, sikerült jól is éreznem magam. Azt hiszem erre mondják, hogy szerelmesre issza magát valaki. Énekeltem boldogan, roptam a táncot, és szép lett a világ. Aztán jött a fekete leves, amikor elpárolgott az alkohol utolsó cseppje is, és kiábrándító volt a helyzet. Kb. amit az első bekezdésben elhintettem. Leültem egy nyugis kis sarokba, és figyeltem a lézengő, tántorgó, vagy épp szerelmesen összebújó hallgatókat. Majd váratlanul egy lélegzetelállító kulcscsontra lettem figyelmes. Szokatlan, de legfőképpen váratlan érzés járta át a testem. Egyszerűen nem tudtam levenni róla a szemem. Sőt! Mint egy gusztustalan pasi, úgy faltam fel a tekintetemmel. Megnéztem a teste minden egyes négyzetmilliméterét. Mondjuk volt időm bőven, amíg a társaság többi tagja vonaglott a parketten, vagy ki tudja, merre járt. És, ami még ettől is különösebb volt, hogy tetszett a látvány. Szívesen legeltettem rajta a szemem. Az arcától, a haján át a hátsójáig, minden tökéletes volt. Ha még maradt volna bennem némi pia, bátran megcsókoltam volna. Így csak vettem egy doboz cigit, mert láttam, hogy dohányzik, és elhatároztam, hogy azt a röhejesen közhelyes trükköt vetem be, hogy tüzet kérek tőlük, majd beszélgetést kezdeményezek, aztán a többi megy magától. De nem lett belőle semmi, mert a barátnője, szobatársa - nem tudom, nem is lényeges- kiszúrta, hogy lassan levetkőztetem a tekintetemmel, és odasúgott neki valamit, majd megpróbált a barátnő szemmel verni, de nem jött neki össze, mert megbabonázott a szépség, ami elém tárult. Egy fehér top, és egy nagyon szűk, fehér nadrág volt rajta. El voltam halva magamon, hogy ennyire felizgatott a kivillanó válla, a tarkója, a dereka. Az ajkai pedig olyan kívánatosak voltak, mint egy érett, piros alma, amibe azonnal beleharapnál. Ex. Egyetlenem óta nem néztem még meg így nőt. Vagyis ő volt az egyetlen nő, akit kívántam, és nem pusztán a női test szépségéért néztem meg. Az pedig már tényleg csak hab volt a tortán, hogy én sem voltam számára közömbös, mert többször, és hosszan nézett a szemembe, mialatt bájosan mosolygott. Lehet mégsem annyira rosszak a campus partik?  :)