Kissé zűrös jelenleg az életem, amin most egy jó kis írás tud a leginkább segíteni. Nem kell megijedni nem törekszem semmilyen irodalmi díjra, és az elkészült iromány inkább az önmagam szórakoztatására és a felgyülemlő érzések levezetésére szolgál, de azért szeretném majd itt is közzétenni, hisz valami ilyesmi a blog célja. Nos, íme a kedvcsináló:
Átkozottak egy elátkozott világban
-Maio vagyok, 23 éves. És … nem is tudom hol kezdjem. A pszichológus megértően biccentett, de nem szólt egy szót sem. Körülbelül 38-40 éves lehetett. Elegáns sötétkék nadrágkosztümöt viselt fehér garbóval. Selymes szőke haja pedig amolyan konzervatív módon cofba fogva. Zavart voltam, nem is értettem mit keresek itt, vagy egyáltalán mit kellene mondanom. Ráadásul elég dekoratív hölgy volt a pszichológus, így a maradék gondolat is elillant a fejemből, amikor pillantásom a szűk felsőből kidomborodó melleire tévedt.
- Örülök, hogy eljött kedves Maio. Talán kezdjük ott, hogy miért is keresett fel. Rendben? - lágy, békét árasztó hangja engem is megnyugtatott, és visszacsalogatott a földre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése