Átkozottak egy elátkozott világban I.fejezet/2.rész

Már legalább egy órája ácsoroghattunk ott, amikor kérte, hogy igyunk meg valamit, mert a sok beszélgetéstől kiszáradt a szája. Elindultunk a pult felé, amikor is pár méter után a két lábam a földbe gyökerezett, a hang megakadt a torkomon, és a kezemben lévő üvegpohár a másodperc töredéke alatt csúszott ki a kezemből, és ezer darabra törve a földön landolt. Lángolt az arcom, a szívem pedig majd kiugrott a helyéről, amikor megláttam Őt. A nőt, aki egyik napról a másikra eltűnt az életemből, s akit oly nehezen tudtam elfelejteni. Most itt állt velem szemben, és ugyan olyan szexi volt, mint amikor megismertem. 

-Szi…szia! - nyeltem egy nagyot, és nem tudtam zavaromban hova nézzek. A földre nem akartam, mert az olyan megalázó, de a szemébe nem tudtam, mert égetett a pillantása. Végül félig meddig a szemébe néztem, félig meg a falat bámultam.

-Helló! – vetette oda hűvösen. – Nocsak, téged is itt látni? - Szavai bántóak, és roppant gúnyosnak hatottak. Fájtak, és kínoztak.

Noémi, a szőke szépség biccentett, hogy a pultnál megvár, mert ő is érezte, hogy ezt rám kell hagynia. Rita utána fordult majd fagyosan nézett rám, és egy szót sem szólt.

-Figyelj! Tovább kellett lépnem. Mégis mit kellett volna tennem azok után…hogy….? – képtelen voltam folytatni. De Rita továbbra sem válaszolt csak bámult engem üveges szemmel. Révedésünkből a takarítónő munkálkodása ébresztett fel, aki az összetört pohár maradványait tüntette el mellőlünk. Szemem könnybe lábadt és szinte már könyörögtem magamban, hogy szólaljon meg végre, mondjon valamit. De ő nem mondott semmit, vagy legalábbis nem azt, amit hallani akartam.

-Sok boldogságot!-hörögte, majd sarkon fordult és elviharzott. Utána néztem, majd amikor becsapódott mögötte a bejárati ajtó, a mosdó felé vettem az irányt. Piszkosul éreztem magam miatta. Nem is az kavart fel, hogy láttam, hanem az, hogy elrontotta az estémet. Szándékosan. Mocskos kis ribanc.

***

Levegőre volt szükségem, ezért kimentem. Remegő ujjakkal kerestem nadrágom zsebében a cigit, majd amikor előbányásztam az összenyomott dobozt, alig tudtam kivenni belőle egy szálat. Meggyújtottam, és az első slukk nikotinja átjárta a tüdőm. Kifejezetten jólesett. Agyam olyan volt, mintha ezernyi méhnek adna otthont, akik szárnycsapásaikkal duruzsoltak, zümmögtek odabent. Forgott velem a világ. Már nem vágytam a szőkeségre, csak arra, hogy rohanjak. Rohanjak el innen messze, valahova, ahol már senki nem tud bántani. Szemem előtt fehér kis foltok jelentek meg, majd összemosódott a szemközti ház képe, az emberek pedig csak távoli kis pontok lettek.

Amikor kinyitottam a szemem legalább 6 ember állt körülöttem, s a kis szöszi riadtan puszilgatta az arcom. Mi történt itt? Az előbb még cigiztem, és… rosszul éreztem magam.

-Jól vagy? Csakhogy magadhoz tértél. – így a szöszi. –Nyugodj meg, mindjárt itt a mentő.

-Ó basszus, mi a franc történt? Mentő??? Dehogy kell mentő.- tiltakoztam hevesen. Majd azzal a lendülettel felültem, mit sem törődve az aggodalmaskodó nőkkel.

***

Noémi nem akart tágítani mellőlem hiába is kértem. Pedig durva és agresszív voltam vele, még azt is mondtam neki, hogy nem akarok tőle semmit, csak dugni vágytam egy jót. De ő nem ment sehova. Ez, bevallom frusztrált, mert egyedül akartam maradni. Így viszont feküdtünk az ágyban, a szöszi pedig lelkiismeretesen jegelte a tarkóm, amit bevertem, mikor a földre zuhantam.

Agyam tompán sajgott, és kavarogtak a gondolatok a fejemben. Dühös voltam és csalódott, mert végre jól akartam magam érezni, és még ennyi sem járt nekem. Miért nem lehetett úgy, ahogy elterveztem? – s szinte visszhangzottak saját, keserű szavaim a fülemben.

Töprengésemből a szöszi kellemes hangja rázott fel.

-Mit szólnál, ha valami más fájdalomcsillapítót adnék neked Te kis Huncut!- s kajánul mosolygott. Az eddig ártatlan kiscicusként megismert lány egy csapásra változott át észvesztő vadmacskává. Pár pillanatig úgy tettem mintha gondolkodnék, majd egy fülig érő mosollyal válaszoltam, és tarkóját megtámasztva megcsókoltam mézédes ajkát. Kezeit nyakamra fonta, én pedig térdeimet varázsoltam hosszú combjai közé. Forrón és hevesen ölelkeztünk, majd letépte rólam az összes ruhát és az egész testem csókokkal borította. A melleim és a köldököm egész sokáig kényeztette, már-már fájdalmasan sokáig, mire hangos nyögéseim mintegy könyörgésként szálltak alá, hogy csusszanjon végre lejjebb és érintse meg finom nyelvével lüktető, éhes kelyhemet. Már nem érdekelt semmi, nem gondolkoztam semmin, csupán az itt és a most létezett, és ez az eszményi szépség, aki már percekkel ezelőtt elvette a józan eszem. Ekkor megéreztem forró nyelvét, s már nagyon közel jártam ahhoz, hogy szétrobbanjak. Kezeimmel az ágy karfáját szorítottam – csodálkoztam, hogy nem szakadt ki a helyéről – miközben csípőm az égbe meredt, majd testem megfeszült és végül hullámokban szaladt végig rajtam az óriási orgazmus. Elégedetten ernyedtem el, amikor is gyönyörűséges partnerem hozzám bújt, és szájon csókolt. Ajkain még éreztem az előbbi munkálkodásával kiváltott nedveim, amit nemes egyszerűséggel mind egy cseppig lenyaltam. Majd fölé kerekedtem és hozzá hasonlóan kezdtem el kényeztetni. Bőre bársonyosan puha volt, mellei nem túl nagyok, de szép formásak. Teste minden egyes csókomra érzékeny hullámzással reagált, így meg sem lepődtem, hogy hamar készen állt az ujjaim befogadására. Miután az előbb elementáris erősségű orgazmushoz juttatott, hálás lévén mindenképpen valami hasonló élményben szerettem volna részesíteni. Összeszedtem magam, és apró, gyengéd mozdulatokkal kényeztettem. Ujjaim forró barlangjában kalandoztak, nyelvem pedig lüktető csiklóján táncolt. Egy ideig mosolyogva nézte ügyködésem, de most már teste vonaglott, és szörnyen zihált. Éreztem, hogy közel jár már a csúcsok csúcsához, így gyorsabbra vettem a tempót. Jó volt a megérzésem, mert lábait a hátamon összekulcsolta, és minden lökésemnél egyre erősebben szorított. Pár másodperc múlva hatalmas sikítással jelezte, hogy megérkezett a csúcsra. Már hajnalodott, amikor elaludtunk egymás karjaiban, a gyönyörtől megrészegülve. Hihetetlenül jó volt az este, de nagyon jól tudtam, hogy ez ennyi, és nem több. Nem akarok ettől a lánytól semmit. Már csak azt nem tudtam, hogyan hozzam ezt a tudomására.

Szörnyű volt úgy ébredni egy meseszép nő karjaiban, hogy biztosan tudod meg fogod bántani. Nagyon nem szerettem ezt, de nem tudtam mit tenni. A reggel gyorsan elszaladt, és nem tettem neki semmiféle ígéretet a folytatásra. Úgy gondoltam ez így elég lesz.