Átkozottak egy elátkozott világban I.fejezet/1.rész

                                                                           I.fejezet

-Maio vagyok, 23 éves. És … nem is tudom hol kezdjem. - A pszichológus megértően biccentett, de nem szólt egy szót sem. Körülbelül 38-40 éves lehetett. Elegáns sötétkék nadrágkosztümöt viselt fehér garbóval. Selymes szőke haja pedig amolyan konzervatív módon cofba fogva.  Zavart voltam, nem is értettem mit keresek itt, vagy egyáltalán mit kellene mondanom. Ráadásul elég dekoratív hölgy volt a pszichológus, így a maradék gondolat is elillant a fejemből, amikor pillantásom a szűk felsőből kidomborodó melleire tévedt.

- Örülök, hogy eljött kedves Maio. Talán kezdjük ott, hogy miért is keresett fel. Rendben? - lágy, békét árasztó hangja engem is megnyugtatott, és visszacsalogatott a földre.

-Nos, mint tudja nem igazán önszántamból jöttem. Vagyis igen, hisz nem kényszerített rá senki, de az alapgondolat nem saját. Egy kedves barátnőm, Mérei Zsófia erős nyomást gyakorolt rám, hogy eljöjjek. Szerinte szükségem van az Ön kezelésére. – vigyorogtam gúnyosan.

-És Ön szerint? - A nő érdeklődve, de határozottan a szemembe nézett, és nem engedte el a tekintetem.

-Őszinte leszek magához. Nem hiszem, hogy meg tudná oldani a gondjaim, vagy helyre tudná tenni az elcseszett életem. Sem maga, sem más. - Ekkora már lüktetett a fejem, majd szétszakadt, és ki akartam ebből a kényelmetlen szituációból szabadulni. Semmi kedvem nem volt ezt tovább folytatni.

-Ezt nagyon jól látja. Csakis maga hozhatja rendbe a dolgait, de én segíthetek ebben. - Arcán már megjelentek az első mélyebb ráncok, melyek sokkal jobban látszottak, amikor elmosolyodott. De még így is dögös volt. – Természetesen ezt akarnia és hagynia is kell. Ha ellenkezik nem fog működni a mi kis csapatunk. 

Ellenkezni? Eszemben sincs. Ha te azt tudnád mennyire akarom. Gondoltam, és mellé vigyorogtam, mint a tejbetök. Feltehetőleg nem vette észre, vagy legalábbis nem értette a bazsalygásom tárgyát.

-Ezek szerint ellenkeznem is felesleges?-vetettem oda most már önfeledten nevetve.

-Ahogy mondja. Felesleges. – s ő is mosolygott.

***

Fáradt voltam a pszichológusnál tett látogatástól, forgott velem a szoba, ugyanakkor iszonyatosan bizsergett a testem. A fogaim vacogtak, az alsófelem pedig erőszakosan követelt.  Arra gondoltam egy jó buli és egy barna vagy épp szőke szépség most csodákat tehetne, de belül valami mégis mart. Igen. A hűségeskü, amit Ritának tettem. Vagyis nem neki, hanem magamnak tettem, hogy nem csalom meg. A franc essen bele, hisz soha nem voltunk együtt, és úgy lépett le, hogy még csak nem is szólt. Akkor meg már miért tartoznék neki hűséggel. Rita csodás jelenség volt, de az élet megtanította egyre s másra, ezért nehezen kötelezte el magát. Jól indultunk, de én többet szerettem volna néhány pásztoróránál, és a párperces telefonhívásoknál. Nem jött össze, én mégis függtem tőle. Bár amikor elhagyott nem viselt meg túlzottan. Tudatosan próbáltam kizárni őt az elmémből, később már csak hideg közönnyel tekintettem a múlt emlékeire. Hiányzott, de lehet nem is ő, csak egy forró női test, egy gyengéd érintés, egy halk, kedves szó. Ma már inkább ezt az elméletet szeretem jobban, mert így nem kell arra gondolnom, hogy mi lenne, ha itt lenne. Vágytam valakire, jobban mint eddig akármikor. A buli és egy idegennel összehozott kaland jól hangzott, de egyedül nem sok kedvem volt hozzá. Azok a leszbikusok, akiket ismerek, azokkal nem mehetek sehova, mert vagy az exeim, vagy a majdnem exeim. Nah meg Hanna. Vele meg még úgy sem. Hanna tündéri lány pont ezért nem történhet semmi köztünk, mert a végén még bántanám.

Elnyúltam az ágyon, a fejem lelógatva és azon gondolkodtam mit is csináljak. Menjek valahova vagy sem? Hirtelen ötlettől vezérelve aztán kipattantam az ágyból, feltéptem a szekrényajtót, kirángattam egy fehér v nyakú pólót, egy szűk fehér farmert. A hajam egy kevés wax-al helyreigazítottam, felkaptam a fehér converse tornacipőm és már robogtam is lefelé a lépcsőn.

***

A melegbár előtt rengetegen várakoztak, hogy végre bejuthassanak. Furcsa volt egyedül, de közel sem annyira rossz, mint előtte gondoltam. Fél óra múlva már a pultnál álltam, rendeltem egy fütyülős szamócát, és egy sört. A szamóca gyorsan lecsúszott, óriási szükségem volt egy kis bódító italra, hogy ne érezzem a nyilaló fájdalmat, amit Rita képe okozott, valamint a Hanna iránti érzéseim, amik még nem voltak letisztázva számomra sem. A bátorító után kortyoltam a söröm, lábam pedig megérezte a zene ritmusát. Elindultam a táncparkett felé, hogy elkezdődjön a ma esti vadászatom. Most ez úgy hangzott, mintha valami nőfaló lennék, és mindennap vadásznám a csajokat, pedig nem. Soha nem csináltam még ilyet, de már nem tudtam a testemnek parancsolni, ahogy az elmémnek még úgysem. A vágyaim az orromnál fogva vezettek. A legtöbb nő nem keltette fel a figyelmem, s ezért úgy sétáltam a parketten, mint valami pökhendi császár. Közben belül pedig izzottam és remegtem a félelemtől egyszerre. Majd váratlanul előbukkant a takarásból egy szőke, hosszú hajú, 170 cm magas, modell alkatú, kissé félszeg mosolyú leányzó. Rámosolyogtam és elkezdtem „lötyögve” valami táncolást imitálni előtte. Láthatóan tetszett neki a dolog, mert amikor egy pörgősebb dallam alatt kezem a hátára majd a derekára siklott elpirult, aztán átkarolta a nyakam, és felvette testem ritmusát. Vagy két szám erejéig így összefonódva táncoltunk, majd kézen fogtam és meghívtam egy vodka narancsra. Mivel iszonyatosan fülledt volt bent a légkör kértem menjünk ki. Már az ajtóban megcsapott a friss levegő, amit igyekeztem minél erőteljesebben beszívni, majd az elhasznált levegőt kifújni. Átjárt a frissesség, és kezdett kitisztulni a fejem az alkoholtól. A leányzó pedig ott állt mellettem a maga gyönyörűségében, én pedig elővettem a cigarettámat, és szép komótosan rágyújtottam. Noémi - mert így hívták a lányt- fél karját a vállamra tette, és le sem vette szemét az arcomról. Körülnéztem, s mivel elégedetten nyugtáztam, hogy csak leszbi csajok vesznek körül, akik biztos nem rökönyödnének meg a látottakon, átkaroltam áldozatom és megcsókoltam. Forró, veszedelmes csók volt ez.  Nyelveink szenvedélyes táncot jártak egymás szájában, s közben kezem felfedezőútra indult a gazellatestű lány bőrén. Megmarkoltam fenekét, mire ő felnyögött halkan. Rákacsintottam, majd odahajoltam hozzá, s egy lágy csókot leheltem ajkára. Miután elnyomtam a cigimet átkaroltam partnerem és elindultunk befelé.  Vettünk egy-egy pohár sört majd az ajtónál, ahol kevésbé volt ordító a zene beszélgetésbe elegyedtünk. Fél testtel felé fordultam és egyrészt gyönyörködtem a látványban, amit a szoknya alól kivillanó hosszú combok és formás mellei nyújtottak, másrészt félszemmel figyeltem a ki-be tóduló tömeget. Szeme csillogott, és éreztem rajta, hogy vágyik egy kis extra kényeztetésre is. Ha pasi lennék mostanra már igencsak szétdurrant volna a kisfickó ott lent, így viszont csak a bizsergés vált egyre intenzívebbé a bugyimban. Kívántam ezt a lányt minden porcikámban, de nem akartam csak úgy lefektetni. Az nekem sosem ment. Előtte meg akartam ismerni valamennyire. S legnagyobb örömömre ő sem sietett sehova. Élvezte a szituációt.