A nap idézete
"Az elhatározás csak a kezdet. Az embert, amint határoz, nagy erejű áramlat ragadja el, és olyan helyre sodorja, ami a döntés pillanatában eszébe sem jutott."
(Paulo Coelho)
Mennyire igaz, amit a mai napra kiválasztott idézet mond. Ezzel én is tisztában voltam, már akkor is, amikor beadtam a felvételi jelentkezési lapot, de igazán, csak a mai nappal zuhant rám, a döntésem súlya. Hónapok óta nem alszom, ezért kimerült, ingerlékeny és szétszórt vagyok. (A bejegyzéseimen is látszik, nem győzöm javítani a hibákat. Amikért elnézést kérek utólag is, de tényleg szétcsúsztam mostanság.) Mellesleg, napi két főzet kávét felejtek a tűzhelyen, utána persze meg, takaríthatok. Ma pedig átestem életem első, és egyben utolsó, emelt szóbeli érettségi vizsgáján, és vért izzadtam, mire befejezhettem. Rémes volt.
Amikor az ember kénytelen egy ilyen horderejű döntést, vagy bármi hasonlót meghozni, akkor hiába van tisztába azzal, amit vállalt, mégsem tudja, hogy mi fog várni még rá. Tipikus, hogy messze van még, ráérünk még azzal foglalkozni...stb. Persze, nem is szabad előre agyalni hónapokkal, hogy fúú milyen rossz lesz majd nekem akkor, de nem árt felkészülni a legrosszabbra, aztán attól már csak jobb lehet. Én mindig így szoktam vizsgák előtt. Eddig bevált. :) Plusz ezen kívül, van egy hatásos fegyverem. Valahogy mindig megérzem, hogy mikor kell nagyon parázni, és mikor nem. Ez egy nagyon jó rendszer, mert ilyenkor tudom, hogy mennyi energiát fektessek bele a tanulásba. El is neveztem para radarnak! :) A viccet félretéve, arcul csapott, hogy ennyire nehéz volt. Pedig azért készítgettem a lelkemet a mai napra, de úgy látszik, hogy nem eléggé. Majd legközelebb! :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése