A démon 3. rész

Bulit tartottunk a lányokkal. Az estét körüllengte a várakozás izgalma. Majd elérkezett a várva várt időpont, és elkezdődött az ünneplés. Eszméletlenül jó volt. Mindenki örült, jól érezte magát, és nem volt semmi negatív érzés. Mivel az ünnepeltet illő volt keményen „megszívatni” , s mivel tudták, hogy én nem bírom az alkoholt, hát 80 fokos abszintot kaptam ajándékba. Persze csak egy pohárral. Koccintottunk, majd meglepő könnyedséggel csúszott le a torkomon. Furcsáltam is, de nem sokat gondolkodtam rajta, hiszen ez az alkalom, nem erről szólt. Most végre kikapcsolhattam az agyam, és mindenféle mérlegelés nélkül, végre jól érezhettem magam. Nem gondoltam a holnapra, csak a ma, a most létezett, egyszerre akartam mindent megélni. Hiába kiabáltak utánam, hogy Ini ne, nem kell még egy, én nem hallgattam senkire. Felálltam az asztaltól és kértem még egy kört. Mindenkinek 3 cl-est, kivéve Tinának. Ő felest kapott. Úgy gondoltam, hogy mivel ő bírja a piát, neki többet kell innia, hogy velünk egy szinten legyen.

A szembe levő asztalnál három srác ült. Nem néztek ki jól, de aranyosnak tűntek. Le sem vették a szemüket rólunk. Biztos láttak, hogy már kellően kapható állapotban vagyunk, így hamar igen mondunk nekik. De nagyon sokáig csak bámultak minket. Fogalmam sincs meddig, mert a két pohár abszint után elvesztettem minden tér és idő érzékem. Majd megvárták, még legurítottunk még 2 körtét, és csak azután ültek a mi asztalunkhoz. A párbeszédre már nem emlékszem, mert akkor, már csak messziről jövő hangfoszlányokat hallottam és villódzó fényeket láttam. Nah meg, egy helyes pasit a pultnál. Nem nagyon foglalkoztam azzal, hogy most társaságban vagyok, és illetlenség ott hagyni őket, mert megláttam azt a fickót, és meg akartam szerezni. Imbolygó lábakkal indultam el felé, de alig értem el a pult egyik sarkát, meg kellett pihennem. Szörnyen részeg vagyok – gondoltam – de kit érdekel. Ez az este az enyém, és azt csinálok, amit akarok. Majd, néhány másodperc múlva, a srác is érdeklődő tekintettel bámult felém, és amikor felcsendült a zenegépből egy ismerős dallam, táncolni hívott. Én pedig örömmel tettem eleget kérésének. A zene véget ért, és ahogy ő is, úgy én is visszatértem a saját kis körömhöz. Eszméletlenül forgott velem a világ. De úgy tűnt, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Ciara még mindig a fiúkkal beszélgetett, de alig bírta már támasztani a fejét, míg Tina elnyúlt az asztalon. Leültem mellé, és figyeltem a körülöttem levő eseményeket. Szédültem, és úgy éreztem, mintha egy körhintában ülnék. Minden nagyon távolinak tűnt.

Nem tudom mennyi idő telt el, és mi történt azóta, vagy, hogy kerültünk ide, de a WC-ben tértem magamhoz. Korom sötét volt, a hideg csempének támasztottam a hátam, és… Mi van???? … Tina simogatja a meztelen melleim. Óhh, jóságos ég! Fantasztikus. Tenyereim közé fogtam a fejét, lassan felemeltem, és szájon csókoltam. Ő visszacsókolt, és szenvedélyes csókolózásba kezdtünk. Percekig álltunk összeforrva, majd vadul simogattuk egymást. Egyszer csak a fülembe súgta: - Kívánlak! Eltorzult arccal vigyorogtam rá, magamhoz húztam és végig nyaltam a nyakát, az állát, végül a száját. - Én is kívánlak Téged! Ne tudd meg mennyire! Erre már ő is vigyorgott és átdugta nyelvét a számba.

Miközben újra átadtuk magunkat a vágyainknak, kintről erőszakos kopogás hallatszott. 

- Jól vagytok? Mit csináltok odabenn?

- Már egy órája bent vagytok. Gyertek már kifelé! Más is szeretné használni a WC-t.

Mi pedig, mint két rossz gyerek, csak hallgatóztunk, és röhögtünk, hogy ezek mekkora  idióták.
Két apró csókot váltottunk még, majd felöltöztünk, felkapcsoltuk a villanyt, rendbe hoztunk magunkat, és úgy léptünk ki az ajtón, mintha mi sem történt volna.


A többiek kíváncsiskodva kérdezgettek minket, hogy áruljuk már el, mit lehet több, mint egy óráig csinálni a WC-ben? Mi egymásra kacsintottunk és elmeséltük, helyesebben Tina, hogy annyira rosszul volt, hogy még hányt is, és én ott álltam mellette, fogtam a haját, és zokogtam, mert annyira aggódtam érte.  Alig bírtam ki, hogy ne törjön ki belőlem a röhögés. Hazugságból jeles.