Másnap reggel hihetetlenül boldogan ébredtem. Madarat lehetett volna velem fogatni. Nem tudtam semmi másra gondolni csak az előző estére, és rá. Igen! Belefúrta magát az elmém minden apró zsigerébe, és nem tudtam kiszedni Őt onnan. Igaz, nem is akartam. Amikor megláttam az utcán, legszívesebben a helyszínen megcsókoltam volna. Csakhogy Ő nem úgy ébredt, ahogy én. Feszült volt, és ideges. Alig köszönt és láthatóan hallani sem akart rólam. Megpróbáltam szóba hozni, hogy egyáltalán emlékszik e, de nem akart róla beszélni. Emlékszik, és csak úgy megtörtént, pont. Oké, akkor ezzel vége a történetnek.
Szörnyű volt. Rettenetes érzés, amikor Te repülnél, Ő pedig lesüllyedne, mint egy léket kapott hajó. Nem volt jó neki, vagy csak megbánta? Ezen tűnődtem egész nap, és éjszaka. Mit rontottam el? Hiszen Ő, olyan vagány, belevaló és laza. Neki meg sem kellett volna kottyannia egy kis kalandnak. Biztos, hogy én tettem valamit. De mit? Lehet a technikámmal van baj, vagy nem jól csókolok? Nem, az kizárt. Hisz, akkor nem járnánk itt. Akkor nem lett volna repeta. De akkor mégis miért viselkedik így? Ki értheti meg? Ez magas. Nagyon magas. Nem bánhat velem így. Még, ha meg is bánta. Én sem örülök neki, hogy ezt tettük, de megtörtént, ezen már nem változtathatunk. Nem kellene bántania emiatt. Nem én kezdeményeztem, nem én vettem rá. Egyszerűen csak...valami elindult közöttünk.
Na, tegnap óta két rész is. Helyes.
VálaszTörlésNincsenek illúzióim a hepiendről, de akkor is izgatottan várom a folytatást.
Ezeket, ahogy írtam már, régen kiírtam magamból, csak most nem bírtam kivárni a holnapot, hogy egyesével rakosgassam ki. :)
VálaszTörlésSajnos tényleg nincs happy end, de kíváncsi lennék, hogy mik a benyomásaid úgy, hogy ismered a sztorit.
Amiért nekem tetszik, hogy most megkapom mellé az érzelmi hátteret is. Hogy mit éreztél, mi járt a fejedben. Így sokkal teljesebb a kép.
VálaszTörlésTerápiás célzatból pedig ez számít igazán. Ha nem csak a történtekkel, de a rád gyakorolt hatásukkal is szembenézel, sőt kimondod, mindezt hogyan élted meg.
Kívülállónak meg így élvezetes. A végén összerakod egybe, és elküldheted a Labrisznak a IV. LIFT alkalmából kiírt irodalmi pályázatára.
Ahhoz képest, hogy nem akartam közzétenni... ,de a kínzó fájdalmat már nem bírtam elviselni. Rövid úton felemésztett volna. Úgy érzem, bizonyos dolgokban átléptem a saját korlátaim, határaim. Ami piszkosul jó érzés. Fura visszaolvasni a történeteket. Mára, már elfogyott minden érzelem, és olyan, mintha csak egy szimpla sztori lenne valakikről. Jelentem a terápia sikeres volt. :) Még egyszer nyilvánosan is köszönök mindent! Nélküled nem tettem volna magam túl rajta ilyen gyorsan.
VálaszTörlésAnnak meg kimondottan örülök, hogy tetszik az irományom. Bár az túlzás, hogy egy pályázaton megállná a helyét, de azért köszi Ancsa! :)
Hát, örülök, hogy jól vagy.
VálaszTörlésA pályázat kapcsán meg meglepődnél. :) De nem csak a pályázatok színvonalát akarom lehúzni, az írásod tényleg jó. Ha valaki egy kis szerkesztői közreműködéssel átfésülné (ne gondolj nagy dolgokra, szerintem ehhez a részhez pl. hozzá sem keléne nyúlni, de volt valami homlokon kitüremkedő ér, ami talán szebben nézne ki, ha lüktetne vagy kidagadna), akkor simán beadható. Gondold meg, szeptember a határidő, és vannak bloggerinák, akiknek van szerkesztői gyakorlata. Néhány sör ígéretével talán meg lehet nyerni egyiket az ügynek. :)
Háát... nem ígérek semmit, de átgondolom még. :) Elég kishitű vagyok ilyen téren. De, ami még jobban aggaszt, hogy nem szeretném a sztorit a nagy nyilvánosság előtt kiteregetni. Tudom, hogy a blogtól nagyobb nyilvánosság már nem nagyon van, de azért sose lehet tudni. Drága "Tina" bármire képes lenne, ha egyszer a kezébe kerülne, ez a kis iromány. De szerintem ezt Neked nem kell részleteznem. :)
VálaszTörlésNem igazán jut eszembe, hogy mit tehetne, kéri, hogy tüntesd fel társszerzőnek, vagy beperel rágalmazásért? Írd oda az elejére, hogy "a történet kitalált, és a szereplőknek bármilyen élő, valaha élt vagy ezután megszületendő személlyel való hasonlatossága csakis a véletlen műve lehet", aztán jól van. Esetleg közölheted vele, ha sokat ugrál, egy reggel arra ébred, hogy egy levágott lófej van az ágyában. :)
VálaszTörlésAz egyetlen kellemetlen dolog az lehetne, ha az ismeretségi körötökben kikiabálná, hogy ez kettőtökről szól, de van nekem egy olyan sejtésem, hogy ettől ő sokkal jobban fél mint te, és a történetben sem igazán pozitív szereplő, szóval nem valószínű. De persze az egész a te döntésed, csak a lehetőséget említettem.
Kikiabálni biztos nem, de azt már annál inkább, hogy egy szemét senkiházi vagyok. Sok olyan eszköze van, amivel tudja, hogy pillanatok alatt romba tudja dönteni az életem. (Szétzúzni a jó hírnevem, a becsületem, a baráti körben elfoglalt helyem, és pl. a családnak is előállhat azzal, hogy leszbikus vagyok. Pedig nem is. )Mert azzal is tisztában van, hogy én nem úgy játszom, mint ő. De lehet át kellene gondolnom a levágott lófejet, és felvenni a kesztyűt! :)
VálaszTörlésNa ja, de ha felhozza a témát, saját magát is elássa, és azt tippeltem, hogy ő ettől még nálad is jobban tart.
VálaszTörlésDe írhatsz írói álnéven, és lányok helyett szólhat a történet két rénszarvasról, és akkor nehezebb kitalálni. :)
Hát, fogalmam sincs, hogy ő mit gondol erről az egészről, de már nem is érdekel. Az igaz, hogy tartok tőle, mert egy veszélyes nőszemély, és bármire képes, de szerintem nem mozog ő olyan körökbe, hogy találkozna a történettel. De még az is meglehet, hogy fel sem ismerné. xd :)
VálaszTörlésEgyébként jól esik, ahogy megpróbálsz meggyőzni. Azt érzem, hogy valaki törődik velem,és ez nagyon jó érzés. Lassan be is adom a derekam. :)
Hát, rábeszélni én nem akarlak semmire, csupán annyit akarok, hogy a döntésedben vedd számításba ezt a lehetőséget is. Majd te osztasz-szorzol, hogy mit nyerhetsz és mit veszíthetsz, mik a sanszok, és meghozod a saját döntésed. Rám ne kenjed, ha balul üt ki valami! :D
VálaszTörlésPedig ez lett volna az ötletem. :D
VálaszTörlésDehogy kennék rád bármit is. Fel sem merült bennem ennek a lehetősége. Pusztán csak örülök, hogy vagy, és van aki apró útjelzőkkel terelget ezen a hosszú úton. Aztán vagy jól döntök, vagy nem. A döntés az én kezemben van, és csak magam hibáztathatom, ha közben elcseszek valamit.
Persze, hogy nem rábeszélni akarsz, de szépen lassan levetkőzteted rólam a gyávaságom, amit sok év alatt sem sikerült. Nagyon sokszor érzem azt, hogy két énem van. Az egyik a gyáva művész, akinek hatalmas szíve van, állandóan álmodozik,közben pedig, kisemmizhetik, de ő akkor is odaadja mindenét. Semmit nem vár el, csak, hogy szeressék. A másik pedig, a vagány,laza, néha kőbunkó, de észvesztő csajszi, aki ha úgy akarja még azt is bevállalja,hogy leszbikus. Ő az, aki kikapcsolja a másik én örökké gondolkodó, és álmodozó kapcsolóját, és úgymond szarik a világ fejére. És sokszor ezért sem tudom még én saját magamat sem hova tenni. Aki pedig a társam akar lenni, hát... nincs könnyű dolga. Neki még inkább meg kell ezzel küzdenie. Eddig két embernek sikerült, de mindkettő csak barátságot akar semmi mást. Az egyik lány, a másik fiú. Na,de most nem is ez volt a lényeg.
A következő bejegyzésem pont erről fog szólni. A többszörös énről. :)
Se rábeszélés, se levetkőztetés! :)
VálaszTörlésHa megváltozol, azt is csak te magad csinálod magaddal. Ami a fejedben zajlik, azt mind te csinálod. Megjelenhet neked Buddha személyesen, és elmondhatja a lehető legérthetőbben a bölcsességét, ha te nem érted (mert mondjuk szanszkritul mondta), nem sokat használ neked. Ha megérted a szavakat, de nem a mondanivalóját, az se segít. Ahhoz, hogy profitálj a tanításából, azt be kell fogadnod, magadra értelmezned, elfogadnod, belátnod, elhatároznod és megvalósítanod. Nagy munka, és senki nem végezheti el helyetted. Viszont, ha megcsináltad, egyedül a te érdemed.
Ha valaki a társad akar lenni... nem az a kérdés, hogy könnyű vagy nehéz lesz neki. Ez általában senkinek nem könnyű. (Sőt, ha az lenne, azt jelentené, nem hat egymásra elég erősen a kettő.) A kérdés az, mit kaphat tőled, és ezt felismeri-e, és akarja, meri-e. Aztán kérdés az is, vajon te akarod-e, hogy a társad legyen? Mi az amit te kaphatsz tőle, ezt felismered-e, és akarod-e?
Pedig de. :)
VálaszTörlésÉn úgy működöm, egyrészt, hogy szeretem, ha valaki elmondja az őszinte véleményét. Másrészt, ezen én átrágom magam, és nagyon sokszor jutok arra a véleményre, hogy bár, most nem akarom ezt,vagy azt, meg hát én ezt máshogy csinálnám, de lehet, hogy az másik mond valamit. Ekkor újra átgondolom, hogy ez miért lenne jó nekem, és vajon miért mondhatta ezt nekem. Jó szándékkal, vagy sem. Manipuláció vagy baráti jó tanács. És, ha ezen már túl vagyok, átformáltam a gondolataim, a hozzáállásom, az nem feltétlenül csak az én érdemem. Ezt úgy értem, hogy én hálás vagyok azoknak az embereknek, akik terelgetnek, hiszen ha ők nincsenek, nem tesznek hozzá, vagy vesznek el valamit a gondolkodásmódomból, akkor lehet, hogy magamtól nem jutottam volna el idáig. Persze, a munka nagy része az enyém, de én hálásan gondolok mindazokra,akik formálnak, alakítanak. Lehet sokszor úgy tűnik, hogy csak úgy szórom a dicséretet,alaptalanul, vagy feleslegesen, de mindez tudatos. Hiszen tanulni szeretnék,fejlődni,és jobb lenni napról napra. Ez pedig nem működhet egyedül. Mondjuk úgy sem, hogy valaki ott áll mellettem és papol, én pedig igazából se nem értem, se nem izgat, hogy mit magyaráz. Nem tudom befogadni a "tananyagot".
Szerintem pedig levetkőztettél. :) Ész érveket hoztál fel, hogy miért nem kell félnem. Elolvastam, elhittem, de még aggódtam. Újra írtál, újra érveltél. Szintén újra elolvastam,de most megértettem, felfogtam, át is gondoltam, és végül is beláttam, hogy attól, hogy elkövettem valamit, aztán megígértem,hogy ez titok marad, attól még kiírhatom magamból, és álnéven akár ki is adhatom. Ha ez jelenti a megbékélést, a lelki harmóniát, akkor miért ne. Már nem félek, tisztán is látok, csak abban nem vagyok biztos, hogy egy ilyen pályázatba belefolyjak é, vagy sem. Újabb (egyáltalán nem felesleges) hálálkodás,de ha nem vagy, még mindig ott vergődök a szobámban, és fetrengek ebben az átkozott helyzetben. Persze az igény bennem merült fel,hogy változtatni kellene, és én kerestem rá a megoldást jelentő kulcsszóra a google-ban,de az is előfordulhatott volna, hogy nem találok semmit. És akkor ugyanott lennék,ahonnan indultam. Úgyhogy ne becsüld alá magad, hiszen én sem teszem. :)
Az én önbizalmam, köszönöm szépen, jól van, és van aki folyamatosan táplálja. :) Szóval csak dicsérjünk téged, neked még hasznodra válik, nekem meg lassan már árt. :))
VálaszTörlésJaj, de szerény valaki! :D
VálaszTörlésAz én önbizalmamra tényleg ráfér egy kis építgetés, de nem vagyok önző, és ha adnak nekem valamit, annak a többszörösét,de legalábbis ugyanannyit megpróbálok visszaadni. Így fair. :)
Szerény? A rossz tulajdonságaim közül ez hiányzik. :)
VálaszTörlésIgen, szerény! :) Nem engeded,hogy "tápláljam" az önbizalmad. Pedig Te megérdemelnéd! De nem erőszak a disznótor. :)
VálaszTörlés