A démon 6.rész

Kitűztük a dátumot. Két nap múlva,  szerdán. Ó drága jó Istenem! Hogy fogom kibírni addig? És akkor mi lesz? Nem, nem gondolhatok most erre. Igaza van Tinának, nem szabad állandóan agyalnom. Majd csak lesz valahogy.

Az iskolában is elment az idő, a szokásos rutin legalább néhány órára feledtette velem a szerdát. Mentem, csináltam a dolgom, hogy a kívülállóknak ne tűnjön fel semmi, de legbelül égtem, akár a száraz fa, a lángok között. Nem is tudom, hogy inkább féltem, vagy izgatott voltam. Azért mégsem minden nap történik meg az emberrel, hogy lefekszik valakivel, akit bár nagyon szeret, de még sem természetes, hogy szeretik egymást. Igaz, már megtörtént kétszer is, de most teljesen más lesz. Most képben leszünk mindketten.

Szerda, 12:05

A szívem a torkomban dobogott, izzadtam, és szörnyen izgultam. A szobám már előkészítettem, kitakarítottam, tiszta ágyneműt húztam, frissen mosott ágytakaróval borítottam le a már kétszemélyessé alakított fekhelyet. A hangulatot is megdobtam picit egy szerelmes pánsíp válogatással, és némi gyertyával. Miután úgy tűnt, hogy körülöttem minden a legnagyobb rendben, már csak én voltam soron. Kívül-belül rendbe kell hoznom magam. Kezdésként úgy döntöttem, hogy ráérek még lehiggadni, először beállok a zuhany alá. Előkerestem az egyik kedvenc tusfürdőm, aminek fantasztikus illata van, majd zuhanyzás közben a  teljes szőrtelenítést letudtam. Miután megtörölköztem, még hajat mostam. Ezután a fehérneműim között kotorásztam, és megtaláltam azt a csipke tangát, amit egyszer Anyára sózott egy eladó, de soha nem használtam, mert nem igazán vagyok egy csipkés típus, de most úgy gondoltam, hogy tetszenem kell Tinának. Ezért felvettem ezt és a hozzá illő melltartót is, és úgy szaladtam a tükörhöz, hogy megnézhessem magam, hogy közben elfeledkeztem arról, hogy csurom vizes még a lábam. Így jól seggre ültem a csúszóssá vált csempén. Kicsit megsimogattam, mert nagyon fájt, de nem volt idő erre. Megnéztem magam és tetszett a látvány, bár ez tényleg nem az én stílusom. Óvatosan, bár elég sietősen fogat mostam, az arcom megmostam, szemöldököm is kiszedtem, helyre igazítottam, némi, kevéske smink, és ... már csak a ruha van hátra. Jaj, Istenem! Mindjárt itt van, mindjárt itt van! Mi??? Már csak 5 perc? Óóóó neeee! Futás, de kikerülve a víztócsákat, öltözködés. De mit??? Nem, ez nem jó, de ez sem, már csak ez hiányzik, neeem! Most mit vegyek fel???? Gyors kiborulás, ájulás, majd összekaptam magam és egy szűk, bár annál dögösebb fekete farmer gatyó, és egy szintén szűk, a teljes alakot kiadó lila felső mellett döntöttem, ami szolidan volt szexi. Már csak 1 perc. Jó, akkor a hajam marad így, fésülés és kész. Szuper, akkor ... gondol,gondolkozz, mit felejtettél el??? Jah, hát persze a parfüm! Egy fújás ide, egy oda, és még egy a ráadás, és... csengettek!!! Csengettek???? Áhhh, neeee, még neee!!! Még lelkizni nem is volt időm!!! Oké, nagy levegő, és....

Kiléptem az ajtón, és megláttam azt a gyönyörű, csillogó szempárt. A szívem egyre hevesebben dobogott, és a gyomromban több száz pillangó szárnycsapását  éreztem. Megérkezett. Itt van a kapuban. Már nem lehet visszalépni, meg kell tenni. Remegő kézzel nyomtam le a kilincset, s üdvözöltem a legkedvesebb vendéget, aki valaha is megfordult nálunk.

Rövid feszültségoldó beszélgetés után elindultunk a szobám felé. Amikor belépet, láttam, hogy mosolygott a romantikus díszítésen. Meg akartam adni a módját. Bár nem tudom,hogy miért, hiszen a cél az volt, hogy "ne legyen jó" ! Nem akartuk, hogy legyen folytatása. Épp ellenkezőleg. De most, amikor itt feküdt a halvány rózsaszín fényben, teljesen másként éreztem mindent. Le akartam heveredni mellé, de volt egy igen furcsa kérése. Sötétítsek be teljesen. De miért?? Jah, hát igen! Nem akarta, hogy lássuk egymás testét. Vagy inkább én az övét. Kicsit megakasztotta a hangulatot, de miután eleget tettem kérésének, mellé feküdtem, és átkaroltam. 

Elkezdtünk beszélgetni a botlásainkról. Felelevenítettük az emlékeket, és filozofáltunk picit arról is, hogy ennek milyen hatása van az életünkre, ránk. Bűnös dolog e, vagy sem. Közben, simogattuk egymás hátát, derekát, karját, és egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Majd, amikor a témánk végére értünk, suttogó hangon megkérdezte: - Akkor, csókolózzunk? Vicces volt. Az izgalom visszatükröződött a szemében, és olyan volt, mint egy  három éves kisgyerek, aki épp az ajándékok kibontására vár, a karácsonyfa alatt. - Ezt nem szokták megkérdezni. - mondtam mosolyogva. - Jól van na!- és eljátszotta, hogy megsértődött. Becsukta szemeit, és elfordult. Én pedig fölé hajoltam, és végig puszilgattam először csak a szemeit, majd, mikor kinyitotta a szemét, akkor az arcát, a homlokától végig az álláig. Visszafeküdtem a helyemre, és átkaroltam. Majd egy rég elpattant szikra gyúlt lángra, és elcsattant az első, hivatalos csókunk. Puha ajkaink összeértek, és bár sokkal határozatlanabb volt, mint az eddigiek, ami valahol érthető is, de sokkal több érzelmet is váltott ki. A rövid csók után egymás arcát fürkésztük, és próbáltuk leolvasni, hogy mit is érezhet a másik. Gyönyörű pillanat volt. Festeni sem lehetne szebbet. Az első csók varázsa, mely akkor sem illan tova, ha már maga a kapcsolat rég, a feledés homályába veszett. 

Újabb csókok, és egymásba gabalyodott órák teltek el, anélkül, hogy megérintettük volna a másik intim testrészét. Még nem jött el az ideje. Egyszerűen csak élveztük egymás testét, illatát és ízét. Nem tudtunk betelni vele. Fantasztikus volt tiszta fejjel is átélni mindezt. Úgy, hogy tudatában voltam minden érintésnek, és nem csak az ösztöneim sodortak. Bár az előző két alkalommal mindig Ő irányított, Ő volt a határozottabb, most viszont érezhető volt a félelme, és tapintható a bizonytalansága.  A mindig erős, magabiztos nő, most sebezhető, erőtlen kislányként  feküdt karjaimban. Jó érzés volt tartani őt, vigyázni rá, és szeretni. Szeretni szívvel, szeretni szavakkal, és szeretni érintésekkel. Megszűnt a külvilág, csak Ő és én. Csak mi ketten, ebben a nagy világban. Kint épp hóvihar tombolt, de bent, a levegő megtelt szeretettel és melegséggel.
Majd elérkezett a pillanat, amikor átadtuk magunkat a vágyainknak. Bizonytalan mozdulatok után összeforrtunk, és el sem engedtük egymást. Egyszerre volt felemelő, és furcsa. Hihetetlenül jó volt az a fajta gyöngédség, amit csak két nő tud adni egymásnak, de ugyanakkor ott volt köztünk a kétség is. Hiszen a tilos övezetben jártunk, és tudtuk is ezt. Rettegtem attól, hogy ezután meggyűlöl,és elvesztek mindent, ami eddig a mindent jelentette számomra. 
A keserédes órák után elnyúltunk, és csak babusgattuk egymást. Már nem úgy néztem rá, mint eddig. Eddig is szerettem, de most már másként. Úgy éreztem, hogy már hozzám tartozik, és ezen senki és semmi nem változtathat, mert ez így lesz míg világ a világ. Nem tudhattam, hogy túl fiatal, és éretlen voltam, hogy ezt épp ésszel át tudtam volna látni.