Szakítás

A nap idézete

"Ellök magától, lehetek bárhol. Bármi is történt, ő engem vádol.Hisz kését szívembe szúrja újra,Majd útnak indul, dalát dúdolva.Kézen fogva egy másik lánnyal, Az enyém a mélyben, az ő lelke szárnyal."

                                                                    (Angel)

Olyan nehéz valakit kitépni a szívből. Azt a valakit, aki a mindent jelentette. De el kell engedni, mert Ő már nem kér belőlem. Fáj a szívem, vérzik, de Őt ez hidegen hagyja. Más kezét fogja, másnak adja szerelmét. Most még velem incselkedik kicsit, de aztán már más száját csókolja. Mondd, ez nekem jó? Szerinted ezt akartam? Nem. Én csak téged akartalak. Nem harmadikként, tengeni a háromszögben. Nem. Én a kört akartam összezárni, a tied lenni. Csak a tied, csak az egyetlen.

Fura! Sokszor éreztem már ezt, sokszor tettük meg, de most az ismerős érzés egy csapásra válik hideggé, és idegenné.Most végleges! Nem csinálom tovább! Nem vagyok hajlandó így játszani! Én nem bírom ezt, így véget vetek ennek az egésznek. Ég veled,  Drága  Egyetlenem! Örökké szeretni foglak, hiába vagy ilyen velem! Gyönyörű arcod képét lelkem mélyére temetem, s várom, hogy valaki átvegye a helyed. Valaki, aki megbecsül, szeret, és akár az életét is odaadná, csak hogy én élhessek!