
Nos itt a terápia első fordulója. Az első kérdéskör fele, amit szintén egy blogon találtam.
Ha nehéz életszakaszban vagy, és fontos döntés előtt állsz, vagy csak el akarsz magadon igazodni, rendet szeretnél teremteni az életedben, javaslom, hogy írd le magadnak a válaszokat ezekre a kérdésekre. Ha komolyan veszed, nem lesz könnyű, de a végén világosabban fogod látni, merre kell menned.
Életrendezés – 1. kérdéssor: TE MAGAD
1. Boldog embernek mondanád magad?
Amikor nem kattog az agyam, akkor azt hiszem igen.
2. Fontos, szükséges ember vagy? Mi történne a világgal, ha most hirtelen meghalnál? Kiknek a világát érintené ez leginkább, és hogyan?
Nos nézzük csak! Azt mondják, hogy senki sem pótolhatatlan. Ezt bármennyire nehéz elfogadni így van. Persze sokáig fáj, és hiányzik, de aztán elhalványodnak az emlékek és nem marad semmi. A világ nélkülem is menne tovább, nem vagyok egy kulcsember, hogy bármi is az én életemen múlna. Biztos megemlékeznének rólam az iskolában, tuti, hogy sok ember életében űr keletkezne, ha örökre elaludnék, de azt hiszem a legnagyobb fájdalmat a családomnak okoznám. Anyukám egyetlen mentsvára vagyok, nélkülem nem teljes az élete. Sajnos. A kisöcsém pótanyukáját, barátját, és legfőbb támaszát veszítené el, s talán apukámnak is hatalmas törés lenne. Bármi is történt, mégis a gyermeke, az egyetlen lánya vagyok, aki egyszerre fiú és lány is. :) Aztán két "barátnőm", kik legalább annyira lelkisek, mint én, nos ők összezuhannának szerintem, de pótolhatatlan űr nem maradna bennük sem. Nos Pici pedig, hát nem tudom. Fogalmam sincs milyen hatást váltok ki belőle, teljesen uninformatív.
3. A közelmúltban milyen véleményeket hallottál magadról a környezetedből, amikre emlékszel? Mit gondolsz ezekről a véleményekről?
Kaptam én hideget és meleget is, de javarészt igaz is volt minden, és a terápián is bebizonyosodott. Bővebben? Nagyon nehéz, nem is gondoltam első körben, hogy ennyire. Nos, hamar megsértődök, így van sajnos, bár legtöbbször nem is mutatom, hanem magamban rendezem le a dolgot. Aztán, hogy hazudozós dög vagyok. Ezzel már vitába szállnék, mert nem szeretem kiszínezni a történeteket, és az őszinteség kulcsfontosságú nálam. Végül pedig értékes, kedves személyiség, jó barát. Ezek megmelengették a szívem, és bebizonyosodott bennem, hogy nem minden ember rossz.
4. Mit szeretsz magadban? Mit nem szeretsz magadban?
Szeretem a hatodik érzékem, melynek segítségével megérzek dolgokat, és sokkal hamarabb tudom, hogy a másiknak gondja van, mint ő maga. Persze ez nem minden esetben jó, hiszen sokszor felbosszantom az embereket ezzel, de már tanulom a módját, hogyan kezeljem mindezt, hogyan segítsek anélkül, hogy idegességet váltanék ki. Aztán szeretem, hogy sokkal érzékenyebb vagyok másoknál, ezáltal több szépet látok a világban, mint más, viszont pont ezért sokkal mélyebben is érintenek a szörnyűségek, és a fájdalom is sokkal impulzív.
Nem szeretem a lassúságom, hogy minden sokkal több időbe telik, mint másnak, mert én a saját világomban élek, ahol nincs idő, nincs tér, de a való világban van. Nehezen tudom összehangolni mindezt. Nem szeretem, hogy állandóan túlkomplikálok mindent. A bolhából is elefántot csinálok olykor, és mindig azt hiszem, hogy haragszanak rám az emberek, vagy épp megbántottam őket. Talán a legnagyobb félelmem vetítem ki ilyenformán, de sok galibát okozott már mindez. Jah és ha már túlkomplikálás, akkor a túlzott filozofálásom sem válik előnyömre.
5. Mik a legértékesebb kincseid az életben? Miben van a gazdagságod? Mi ér számodra igazán sokat? Hova fektetsz be a legtöbbet (időt, energiát, figyelmet, munkát, anyagiakat)? Miben nyilvánul meg, hogy megbecsülöd ezeket az értékes kincseket?
A legértékesebb kincseim azok az emberek, akik szeretnek, és akiket viszont szerethetek. Egy szülői, testvéri, baráti kéztől többet nem kívánhat az ember. Hogyha minden kötél szakad, van valaki, aki utánam nyúl, még akkor is, ha én már nem kérem tőle.
Miben nyilvánul meg, hogy megbecsülöm őket? Talán abban, hogy bármit odaadnék értük, és mindig magam elé, az önös érdekeim elé helyezem őket. Ettől jobban megbecsülni nem hiszem, hogy lehet. Vigyázom, óvom minden léptüket, mintha az a nap lenne az utolsó!
6. Rugaszkodj el kicsit a földtől. Ha érdemes lenne álmodozni, milyennek képzelnéd az ideális életedet? Hol élnél, kik vennének körül, mivel töltenéd az idődet? (Ez nem célkitűzés, hanem álmodozás!)
Ó nekem ez nem nehéz. Folyton álmodozom, és igyekszem is azt megvalósítani. Talán így kevésbé fájó a dolog.
S, hogy milyen lenne az életem? Nem kívánok nagyot, pusztán egy eldugott kis zugot, egy arborétumot, egy pici kertesházat, ahol a párommal, és pici gyerkőceinkkel élhetnénk. Az, hogy férfival, avagy nővel...már teljesen mindegy. S nekem lenne egy alkotókuckóm, ahol időnként elbújhatok, és felborult egyensúlyom helyreállíthatom, és harmóniában önmagammal, térhetek vissza családomhoz. Most, fiatalságom hajnalán elég lenne egy saját kis lakás, amit saját stílusomnak megfelelően alakíthatok ki, hogy minden négyzetméter engem tükrözzön, s hogy ez a kis lakás a fellegváram legyen, az álmok biztos menedéke. Egy olyan nővel "járnék", - aki sűrűn látogatna, de nem lakna velem - nos aki iránt olyan szerelmet érzek, amit leírni nem lehet. Megbecsült társasági ember lennék, aki a fáradt gőzt a ringben adja ki, hazafelé pedig a mélyenülő sportverdáján utazik haza, s akit mindenhol, mindenki ismer. Tudják milyen stílusú ruhát vesz, hogy issza a kávéját, s akinek kihagyják a parkolóhelyét az iskola előtt.
Vissza a földre:
7. Melyek azok az emberi szükségleteid, amelyek nélkül nem tudsz élni (ami olyan fontos számodra, mint testednek a levegő, a víz, a táplálék)?
(mosoly a szám szélén) pozitív érzelmek, lágy érintések, kedves szavak, tetteimről való visszacsatolás
8. Melyek azok az emberi igényeid, amiket nagyon szeretnél ugyan, de szükség esetén nélkülözni is tudsz, akár egy életen át is?
szex
9. Mik azok a dolgok, amikre allergiás a természeted, amitől falra mászol, lebénulsz, elmenekülsz, kifordulsz magadból?
Ha nem a szemembe mondják, hogy gondjuk van velem, a lelki terrortól, az irigységtől, és a nem egyenes emberektől.
10. Milyen érzés fog el, ha azt hallod, hogy “nehéz az élet”?
Érzés? Inkább azt mondanám, de mindig teszem, hogy mindenkinek nehéz, de miért lenne egyszerű. Az túl unalmas lenne. Van, amikor megértem az illetőt, sőt! Mivel tudom, hogy neki tényleg nehéz együtt érzek vele, tehát lelomboz, elszomorít, de van a másik, amikor kikelek magamból, és a falhoz csapnám a delikvenst. Aki már századszorra mondja el, hogy de nehéz neki, mert ennyit meg ennyit el kellene olvasnia, és most mi lesz?
11. Mivel egészítenéd ki ezt a mondatot: “Ha …, akkor boldog lehetnék.”
Ha elfogadnám magam olyannak, amilyen, akkor boldog lehetnék.
12. Milyen kicsi, vagy nagy dolgokkal lehet neked örömöt szerezni?
Bárminek tudok örülni, inkább kisebb apróságoknak, de egy kedves szó, egy mosoly is elég, hogy bearanyozza a napom. Nem szeretem a drága, nagy ajándékokat.
13. Van-e valami szokás, vagy ismétlődő viselkedésminta, ami uralkodik rajtad, és zavar, hogy újra és újra megcsinálod?
Hűű, hát van egy pár. Például iszonyatosan idegesít, hogyha látom valakin, hogy nincs jól, bántja valami, akkor az őrületbe tudom kergetni, mert addig kérdezem, amíg be nem bizonyosodik, hogy márpedig tényleg gondja van. De ezzel nem a saját igazam szeretném végigvinni, csupán érdekel a másik, de néha tényleg sok vagyok, már magamnak is.
14. Mikor vagy megelégedve magaddal? (Mitől függ, hogy elégedett vagy-e?)
Akkor vagyok megelégedve magammal, ha pozitív visszajelzést kapok, hogy amit csinálok, mondok, vagy csak, hogy létezem az úgy jó, vagy épp mindaddig, amíg valaki bele nem gázol a lelkembe.
15. Ha igazságtalan bírálat ér, hogy reagálsz rá?
Magamra veszem, forgok, agyalok rajta, és duzzogok.
16. Hogy reagálsz arra, amikor valaki jogosan emel kifogást veled, vagy a teljesítményeddel kapcsolatban?
Nyilván rosszul esik, de ha jogos, és ezt tudom, akkor meghallgatom a tanácsokat, és igyekszem változtatni, mert szeretem, ha segítenek eligazodni, hogy amit teszek, az jó vagy sem. Csak így lehet fejlődni.
17. Vannak-e az életedben (akár benned, akár körülötted) olyan frusztráló dolgok, amelyeket gyakran igyekszel megváltoztatni, de nem tudsz? Ha van ilyen, hogy érint téged?
A gyengeségem, és az, hogy pont azoktól nem kapok pozitív visszajelzést, dicséretet, akiktől a fontos lenne, és ezzel boldoggá tennének. A gyengeségemnek köszönhetően sok lehetőségről lemaradok, és azáltal, hogy nem vagyok képes kiállni magamért, sokan próbálják rám erőltetni az akaratukat. A dicséret hiánya, pedig nagyon erős önbizalom hiányt, és önértékelési problémákat vet fel nálam. Mondjuk ezen változtathatnék, csak kemény meló, de rajta vagyok.
18. Van-e valami, amiről úgy érzed, hogy hiányzik, vagy kimaradt az életedből?
Az oda-vissza, közösen megélt, kölcsönös szerelem. Már csak ez hiányzik, semmi más. Hogy ne csak én szeressek, vagy ne csak engem, hanem kölcsönösen. Hiányzik az egymás tekintetében felolvadó szerelmes pillantás...
19. Mivel egészítenéd ki ezt a mondatot: “Ha …, akkor boldog leszek, és mindenki szeretni fog engem.”
Ha a lelkemben visszaáll a harmónia, akkor boldog leszek, és mindenki szeretni fog engem. Vagy nem. :)
20. Mit gondolsz, hogyan válhatnál szeretetre méltóbbá és sikeresebbé?
Már leírtam több helyen. Önmagamban kell a választ megtalálnom, mert amíg nem érzem jól magam a bőrömben, addig csak a rosszat vetítem ki másokra is. Az pedig nem túl kelendő.