Egy teljes hét telt el legutolsó bejegyzésem óta. Sok idő, de mégsem elég. Elérkeztem eddigi életem azon pontjához, amikor már véget kell vetni a múltnak, meg kell küzdeni a mával, és üdvözölve várni a holnapot. Mindig megkapom, hogy ne panaszkodjak - hisz ez csak az -, mindenkinek megvan a maga baja, de most, egy kezelésen túl, és fogadott családom gondolatébresztő sorai után úgy döntöttem, hogy kineziológiai, pszichológiai kezelésen, baráti beszélgetéseken túl, újra íróterápiába kezdek. Csak kicsit másként, mint eddig.
Vettem egy vastag füzetet - bár bőr A/4-est akartam, de sehol nem találtam - s minden nap írok bele valamit, s azt, és minden érzésem itt a blogon is megosztom.
Most látom csak, hogy mit össze vinnyogtam, kínlódtam egy kihűlt, halott kapcsolatért, mikor az élet e nélkül is nehéz, és az, mindehhez csak gyerekjátéknyi fájdalom, és hányan vannak még ettől is rosszabb körülmények között.
Jelentem Kedves Olvasóimnak, hogy a rossz, ártó gondolatokat nagy nehézségek árán leküzdöttem, kitoloncoltam a fejemből, és ÉLNI AKAROK, méghozzá egy KEREK, EGÉSZ, NORMÁLIS, HARMONIKUS életet. Úgy érzem a legjobb úton járok, hisz felismertem, hogy ezzel egyedül már nem tudok megbirkózni, a baráti beszélgetések kevésnek bizonyulnak, és már igénybe is vettem egy kineziológus segítségét. Jövőhéten újabb, más, pszichológiai jellegű kezelés, terápia következik. Jah, és folyamatos írás.
Közben nyakamon a beadandók és két munkalehetőség, álmaim munkái, és vissza kell utasítanom, mert a suli rovására menne,nem tudom együtt vinni mindezt...belátom, TÚL sokat vállaltam magamra, és még ott van Pici is, akiből egyenlőre úgy tűnik, hogy egy igaz barát lesz, akire mindig számíthatok. Vagy több? Franc se tudja, de nem is számít. Csak az, hogy van valaki mellettem...jóban és rosszban is. Semmi egyéb.
Tudom, hogy nem maradok magamra a gondjaimmal, van aki meghallgat, s bár Ő nem igazán kultiválja a "felesleges" érintéseket, érintkezéseket - vagy csak a barátnője miatt -, de jó érzés a közelében lenni, és ezért érdemes felkelnem reggel, bármekkora mennyiségű szart tartogat is a nap.
Nagy valószínűséggel nem rakható össze a mozaik, vagy mégis? Nem tudom, holnap kifejtem, de ma már nem megy.
Megnyugtató olvasni, hogy tele van az életed tervekkel és teendőkkel. Elsősorban koncentráléj az iskolára, aztán, ha még belefér, a munkára. Nem tudom milyen ajánlatokat kaptál, de ha lehet részmunkaidőben, vagy alkalmilag, akkor érdemes alkudozni velük. Harmadsorban jó a lelki kezelés is, de úgy tapasztaltam, hogy a legjobb terápia az értelmes elfoglaltság. Tanulás és munka. Ha az embernek sikerélményei vannak meg pénzt keres, az jót szokott tenni a lelkének.
VálaszTörlésIgen, igyekszem, bármennyire is nehéz. Tudom, hogy az értelmes elfoglaltság jó hatással van a lélekre, de itt már sokkal többről van szó. Teljesen romokban heverek/hevertem, mert az eddig szőnyeg alá söpört problémák, már akkorára dagadtak, hogy már nem tudtam előre, a jövőre koncentrálni, hanem megrekedtem a múlt és a jelen között, és fel kellett ismernem, hogy nincs tovább, muszáj lépni. De a munkáról nem tettem le, próbálom szinkronba hozni a sulival.
VálaszTörlés