Kettős blog ünnep!

Kétszeres ünnep van a freedangels.blogspot.com házatáján. 

Ha nem napra pontosan nézzük, csak havi szinten, akkor elmondhatom, hogy egy éve írom eme blogot, és 100 ezzel együtt 100+1 bejegyzést sikerült megosztanom Veletek. 2011. november 14-én azért nyitottam meg ezt a virtuális naplót, hogy az új iskolával járó élményeknek nyoma maradjon, ne tűnjenek el a balladai homályba, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ehhez a feladathoz még nem nőttem fel. Aztán teltek a hetek, hónapok, jött a kínlódás, mély gödör, vergődés, és egy véletlen kattintás után egy összeszokott bloggerkört találtam. Akkor még nem vonzott a dolog, de ahogy megtaláltam fogadott Nővérkémet, (aki jóval később lett a családom tagja), újra éreztem valamiféle érdeklődést, és újra belevágtam. Az elején, ahogy olvastam mások színes, összefüggő, értelmes postjait, kicsit nyomasztott, hogy én közel sem vagyok ilyen művelt, de telt az idő, és egymás után születtek az irományok, és ma már a 101-et írom. El sem hiszem.

Ezen időszak alatt többször változott blogom kinézete is, de úgy tűnik, hogy megtaláltam az IGAZIT! :) De azért nem ígérek semmit, mert sosem lehet tudni mit hoz a holnap!

Egy év nem sok idő, de azért mégis. Egy év alatt nagyjából körvonalazódhatott ki is vagyok én. Mindenki fejében kialakult már, hogy hogyan nézhetek ki, egy-egy helyzetben hogyan viselkedem, és lehetek szimpatikus, vagy abszolút ellenszenves is. Egy év leforgása alatt a hűséges olvasók láthatták már többszöri összeomlásom, munkában, tanulásban elért sikereim feletti örömöm, egy szerelmi csalódás kiheverését, és egy új szerelem pajkos játékát, és gyötrelmeit is. Ahogy visszanéztem a bejegyzéseket az jutott eszembe, hogy mennyi érzelem, mennyi történés tűnik el nyomtalanul, ha nem tesszük maradandóvá őket. Már a felére sem emlékszem, de ahogy elolvasom újra élem annak a napnak az eseményeit, az érzést. Fontosnak, de mindenképpen hasznosnak tartom a blogírást, és remélem a továbbiakban is megtartom ezt a jó szokást, és bízom benne, hogy azok is, akiket olvasok. Örülök, hogy itt vagyok, mert ez az én kis virtuális álomvilágom, ahová akkor is elmenekülhetek, ha a valóságban már a fejem fölé csapnak a lángok. S mindez nem valósulhatna meg hűséges olvasók nélkül, akiknek újfent szeretném megköszönni kitartásukat, és megtisztelő jelenlétüket!

Boldog születésnapot blogocskám, hű cimborám! :)