Asszony, asszony

Az elmúlt időszak igen szépen kirajzolódik rajtam. Leginkább a fenekemen és a melleimen. Hála Anya, Tina erőszakosságának és főzőtudományának, valamint a hormonoknak, 5,7 kg szaladt fel rám. Nekem is kikerekedett a szemem, amikor megláttam a mérleget. De hiába láttam, hogy már 3kg-ot híztam, nem tudtam megállni. Egyszerűen csak ettem és ettem. Mindig kívántam valamit. Előbb édeset, majd sósat, aztán újra édeset. Amikor a hormonjaim megbolondulnak, rám sem lehet ismerni. Mind evés, mind viselkedés terén. Ilyenkor olyan vagyok, mint egy házsártos terhes nő. Egyébként, amiket ilyenkor kívánni szoktam. Te jó Isten! Szegény párom szerintem gondban lesz, ha egyszer babát fogok várni. Lehet többször lesz neki hányingere, mint nekem. Példának okáért: szilvalekvár, kókusz, búzakorpa mix, vagy kókuszreszelék, mazsola és szénsavas narancslé összekeverve, esetleg egy kis rum aromába, kávéba áztatott háztartási keksz majszolása, vagy egy fél befőttesüveg, tömény lekvár bekusálása egyszerre. Ha nem tudtam volna, hogy pasi még a közelemben sem járt, aggódtam volna rendesen. Ilyen evési roham, aztán a reggelenkénti gyomorégés… hangulatingadozás, és kigömbölyödés… Már komolyan féltem, nehogy elkezdjenek pletykálni az emberek. Már csak az hiányozna!

Legnagyobb meglepetésemre a pletyka helyett mindenki dicsér milyen jól nézek ki. Én meg csak húzogatom a szemöldököm, hogy micsoda???? Ez jól néz ki? Állítólag most vagyok nőies és szexi, mert nem úgy nézek ki, mint egy anorexiás tini, hanem mint egy igazi, meglett nő. Egyébként meg kikérem magamnak. Nem vagyok anorexiás, csak szeretek vékony lenni, mert ilyenkor tudom,hogy messze nem vagyok a régi, és ha lenne önbizalmam, ilyenkor csak úgy duzzadna a mellem tőle. 

Na, de, hogy miket meg nem kapok én a család férfi tagjaitól! Állítólag most már igazi nő lettem, megasszonyosodtam. Apa szerint most már megvan mindenem, mert egy jó nőn van mit fogni. „ Most vagy jó. Megvan mindened, fenék, cicik, egy kis has, hát. Hidd el, egy igazi pasinak ez kell! ” Nagyapám is beállt a táborba, mert eddig ő is csak csesztetett, hogy milyen sovány vagyok. Nem mondom, hogy nem jó így, mert most sokkal jobban bírok, mint eddig, de nem ez vagyok én. Lehet, hogy most nagyobb a mellem (Bezony, azok is megnőttek! Még hogy! Lolita ennyi megnöveszteni! ;) ) és lehet ez jobban is áll, de mindez csak egy pillanat. Megmondtam a családnak is, hogy jól nézzenek meg, raktározzák el a képet, mert két hét múlva újra olyan leszek, mint voltam.

Félreértés ne essék, teljesen igaz az, amit mondtak, mert ha egy nőn van pár kiló, attól csak még kívánatosabb. Én soha nem vártam el senkitől, hogy a kedvemért fogyjon le, mert ha megszeretek valakit, akkor úgy szeretem, ahogy van. Nekem az sem gond, ha vékonyabb, mint az átlag, de az sem, ha tényleg „van mit fogni”. Nem kell, hogy szálkás, izmos teste legyen, nincsenek elvárásaim ilyen téren. Ha szeret, az már nekem elég. De a saját testem az más téma. Túl sok volt a komplexusom, így felállítottam egy keretet, ami között mozoghat a súlyom, és ahogy ki kell néznie a testemnek. Nem akarok túlontúl sokat foglalkozni a megjelenésemmel, most már időm sincs rá, de vannak dolgok, amiből nem engedek. Most sikerült elhagyni magam, de ahogy feljött gyönyörűen le is fog menni. Nem most történt először ilyen, és valószínűleg nem ez lesz az utolsó.

Viszont a hormonális változásokat nem tudom mire vélni. Már tényleg kezdtem aggódni, hogy milyen házsártos lettem, hogy mennyire gyorsan változott a hangulatom és, hogy megint mennyire rám jött, hogy szeretnék egy babát. Az álmaim már egy hónapja ugyanazok éjszakáról éjszakákra. Első körben, az éjszaka elején megmentem egy volt tanárnőmet egy bérgyilkos lövésétől, majd randira viszek! egy nőt, akinek nem látom az arcát, aztán szeretkezek egy tengerkék szemű, barna hajú gyönyörűséggel, majd  szülök, s közben Fetisa fogja a kezem, a Kedvese pedig az én páromban tartja a lelket. A sorrend még jó is lenne, ha heteró lennék. XD 

A hétvégén kirándulni voltunk és egy bevásárló központban kötöttünk ki. Ms. Sanchez pedig mit csinált? Fogalmam sincs, hogy, de a babaosztályon kötöttem ki, és egy csodaszép tipegővel a kezemben sírva fakadtam. (Totálisan értetlen ez az egész dolog.) Aztán azon gondolkodtam, hogy szülni még biztos nem szülnék, de! ha a tesóm véletlenül összehozna a babát, és a lány nem akarná megtartani, aminek az esélye ugye nulla, akkor szívesen felnevelném. Hát nem abszurd! Nyilván ez egy baromság, és a tesókám csak ne vigyen ágyba senkit, pláne meg gumi nélkül ne, de akkor, abban a minutumban tetszett a gondolat. Vagy ha véletlenül az ajtóm elé raknának egy babát….na jó, befejeztem! Azt hiszem ez az egész arra jó, hogy rá találjak önmagamra, hogy bebizonyosodjon, hogy bizony bennem inkább az ősanyai ösztönök működnek erősebben, nem pedig a pasisak. Ez jól is van így! 

Remélem ez után végre helyreáll a harmónia a világomban és minden megy a maga hétköznapi módján. Nem bírnék ki még egy ilyen hónapot. Pláne úgy, hogy nagyon sok ismerősöm, velem egyidős csajok ott tartanak, hogy eljegyzés, meg családalapítás én meg…inkább nem kommentálom.