Megérkezett, újra itt az augusztusi rémálom. Már második éve, hogy ilyenkor úrrá lesz rajtam egy különös téboly. Bár megkaptam, hogy ez bizony már depresszió, de én nem szeretem ezt a szót. Igen, előkerült az a bizonyos S.PC-é, meg a cigi is több…és a könnyek is megszaporodtak. (Pedig a sírás nem az én reszortom.) Nincs kedvem emberek közé menni, sem beszélni velük, a telefonom lenémítva a fiókban pihen. Nem akarom a civil facebookom üzenőfalát böngészni, mert marhára nem érdekel senki. Nincs kedvem sem fel, sem kiöltözni. Nem fogom meg a gépem, mert úgy érzem: Minek? Egy átlag alatti mínusz vagyok. Nem nulla, hanem attól is kevesebb. A képeim egytől egyig kukagyanúsak, és nem igazán tudom mit is kellene tenni. Nincs Múzsa, nincs ihlet.
Végignézek a boldog embereken, párokon, családokon és … jön a keserűség, mikor fogok tudni felmutatni bármit is? Boldoggá tudok én tenni bárkit is? Meg tudok érinteni bárkit is? És, ha megérintem, vajon nem töröm e össze a szívét? Ilyenkor minden kérdés súlya többszörösen nehezedik rám, és úgy forgok rajta körbe-körbe, mint a bogarak a lámpafénynél.
Időnként elfog az értéktelenség érzése. Semmiben és semmire nem vagyok jó. Ha nem vagyok jó semmire és senkinek, akkor mégis miért kell élnem? Vajon mi lehet a jó Isten célja velem? Nem értem. Félreértés ne essék semmi OLYAN gondolat nincs a fejemben, pusztán csak elmélkedem néha.
Félek a szeptembertől, félek attól, hogy lesznek a dolgok, és idegesít az, hogy én miért is vagyok kikészülve, hiszen semmi jogom, sem okom nem lehet rá. Másnak ezerszer több, komolyabb gondja van, így ez szánalmas. A rettegés, hogy megint egy olyan környezetben kell töltenem a napjaim, ahol a szemembe vigyorognak a hátam mögött meg kitudja mit beszélnek, plusz a műmosolyok, az alkalmazkodás, tűrés, miközben a kutyát sem érdekli, hogy mi van igaziból veled. Az örökös nyomozás, kutatás, hol jártam, kivel, mit csináltam, mikor nem mondtam el az igazat, vagy éppen milyen jogon vannak titkaim? Ha csak rágondolok, görcsbe rándul a gyomrom, és hányingerem van. A lehető legjobb módja egy szerencsétlen kikészítésének az, ha lelkileg sokkoljuk, aztán a végén már önmagát fogja sokkban tartani, míg végül bele nem őrül.
Augusztus én így szeretlek!
Egyes részleteket mintha csak rólam írtál volna. :D
VálaszTörlésBár nekem ezek az érzések permanensen megvannak, és valószínűleg kisebb intenzitással.
Melyik részre gondolsz? :)
TörlésNo, igen! Nálam minden felfokozott stílusban megy. :D
Pl. ez:
Törlés"Időnként elfog az értéktelenség érzése. Semmiben és semmire nem vagyok jó. Ha nem vagyok jó semmire és senkinek, akkor mégis miért kell élnem? Vajon mi lehet a jó Isten célja velem? Nem értem. Félreértés ne essék semmi OLYAN gondolat nincs a fejemben, pusztán csak elmélkedem néha."
"Végignézek a boldog embereken, párokon, családokon és … jön a keserűség, mikor fogok tudni felmutatni bármit is? Boldoggá tudok én tenni bárkit is?...Nem vagyok elég jó stb.."
VálaszTörlésNekem is ismerős,ezek az érzések gyakran rám törnek. Ez depi, meg egy jó adag önbizalomhiány és stb,és elég makacs tud lenni. Nincs mese dolgozni kell rajta, különben megesz.
Az is benne van hogy azt hiheted, nem vagy elég szeretetreméltó.Pedig mindenkiben van valami ami miatt az,csak el kellene hinni. Tehát ez igazából egy újabb káprázat.
Én sosem voltam kolis tehát ezt a részét nem ismerem, de az iskola részét igen és az tényleg jó szar,hogy mondjak valami vigasztalót.:) Mondjuk én mostmár úgy látom hiba volt a fősuli,annak ellenére hogy sokat tanultam belőle.
Tudom. Sajnos ez így van. :S Nem is azzal van gond, hogy esetleg úgy érezhetem, hogy nem vagyok szeretetre méltó, sokkal inkább az zavar, hogy mindig elcseszek valamit. Legtöbbször az a baj, hogy nem megfelelően mérem fel a párom szükségleteit, és mert nekem jól esne a több érzelem nyilvánítás, akkor a másiknak is ezt adom, amivel megfojtom. Ez is egy olyan pont, amin még dolgozni kell, úgy ahogy mondod.
VálaszTörlésKöszi, ettől most már jobban érzem magam. :) Nekem is egyre inkább úgy tűnik, hogy nem sok értelme van gürcölni a diplomáért, de remélem csak jelent majd valamit, ha már rámegy jó pár évem. :(
Ez a megfojtás. Igen.Ez rossz tud lenni. Én is sokszor inkább több érzelmet igényelnék,másnak ez meg már sok.Ezen változtatni kell.Olyan ciki. Mert ugye ebből is eredhet például a birtoklás, féltékenykedés, a másik ellenőrzése és akkor már tényleg fizikálisan rosszul lesz tőle. "Fullasztó ölelés." Ez egy kicsit abból jön szerintem, hogy ha nincs a másik akkor semmik vagyunk. Önismeret hiány. Persze eleve egy olyan társat kell találnod aki érzelmibb az átlagnál,de ezt helyre kell tenni.
VálaszTörlés:D Hát nekem nem ér semmit a diplomám. Ha te egy normális szakot végzel akkor valószínűleg sikerül is lehelyezkedni. :)
Igen, az. Eddig én is azt hittem, hogy sokkal érzelmesebb társat kellene találnom, de az nem lenne jó. Két álmodozó, csöpögős ember nem tudom mennyire tudna előre haladni. Szentül hiszem, hogy mellém egy erős ember való, egy erős, határozott, okos nő, akivel a jing-jang szerint kiegészítjük egymást, és ketten leszünk egyek.
VálaszTörlésValóban abból jöhet, hogy mindig szükség van valakire, aki támogat, és pozitív visszacsatolásokat ad, amik alapján elhisszük, hogy igen, jók vagyunk, okosak és szépek, pedig ezeket önmagunkból kellene nyernünk. Mivel a párunk nem ezért van, hogy folyamatosan a mi egónkat pakolja helyre. Most kezd kikristályosodni a dolog...
Milyen szakot végeztél? Az enyém tipikusan nem pénzes, de munka akad dögivel. A kérdés már csak az, hogy főállásban szeretnék ezzel foglalkozni? XD
Én hiszek abban hogy hasonló a hasonlót,persze fontos a kontroll,meg határozottság,és az egyensúly.
VálaszTörlés"Mivel a párunk nem ezért van, hogy folyamatosan a mi egónkat pakolja helyre."
Na igen.:D Ezt kellene,csak nehéz. Persze az ember azonnal akar rendbe jönni,de ezt nagyon nem adják könnyen,úgy tűnik.
Mezei töri szak.:DD Az jó, az a lényeg hogy el tudj helyezkedni,na és persze szereted? Akarod csinálni azt a munkát?Igen.Milyen munka am?
Valamilyen szinten persze kell, hogy hasonlóak legyenek, de az ellentéttel is az a helyzet, hogy csak akkor jó, ha pont kiegészítik egymást, de még nem mennek egymás idegeire a különbözőségük miatt. Meg szerintem az sem véletlen, hogy milyen emberek jelennek meg az életünkben. Mindig is arra vágytam, hogy olyan legyen a párom, mint amilyen én vagyok, és az élettől csak olyan társat kaptam, aki ha hasonlít is rám valamiben, mégis másabb, erősebb. Szerintem ennek is oka van. És épp így jó, ahogy van.
VálaszTörlésHát igen. Mindig, mindent azonnal szeretnénk. :D Ilyen az ember. És lehet, sőt biztos,hogy nincs olyan, hogy az ember rendbe rakja magát, és az már úgy marad. Szóval örök harcot vívunk önmagunkkal. :)
Ó a töri az nagyon jó. Mindig is szerettem, bár az tényleg kérdéses, hogyan veszed hasznát. A szakmádban helyezkedtél el?
Jó lenne, de hosszútávon nem biztos,hogy bírnám, max ha olyan ágára kerülnék a szakmának, ahol gyerekekkel kell foglalkozni. Szívesen lettem volna tanár is, de valahogy tartottam is tőle. Hamarosan viszont meglesz a másik munkám is, amit szívesen csinálok, és remélem bejönnek a számításaim. Ha érdekel majd privátba kifejtem, de erről már bárki felismerne. :D
"az sem véletlen, hogy milyen emberek jelennek meg az életünkben. "
VálaszTörlésEzért érdemes leépíteni a depit, mert valószínű hogy olyan embert vonzunk aki szintén depis.
Igen biztosan.
Érdekes meg minden,de hogy minek csináltam. Na mindegy,egy szakmával többre megy az ember,vagy ha megtanul egy nyelvet aztán kimegy külföldre.Na mindegy,most már nem tom visszacsinálni.Nem leszek történész.:)
Tanár? Jól tetted hogy nem az lettél,mert nagyon nem becsülik meg a tanárokat,sem anyagilag,sem erkölcsileg.Ok. Rendben,majd én is leírom,hogy milyen munkát akarok csinálni.
Egyrészt azért, mert ezt is bevonzhatjuk, másrészt a párunk nem biztos,hogy sokáig türelmesen várná, hogy túltegyük magunkat a depin, harmadrészt pedig meggyilkolhatjuk vele a kapcsolatot. Sajnos nagyon is jól tudom milyen, amikor az embernek nincs kedve felöltözni, megfürödni, hajat mosni, szőrteleníteni...egyáltalán emberi külsőt felölteni és társaságba menni, hanem elvan a maga kis sötét világába, mert már úgyis mindegy...
VálaszTörlésHmmm...ma ez egy igen érdekes kérdés,hogy minek is van értelme. Diploma vagy érettségi+szakma? Nem egyszerű az tuti. Talán a pénzügy a biztos, de aki nem ért hozzá az mihez kezd? Visszacsinálni már nem tudod, de kitalálhatsz valami jobbat! :D
Na igen! A megbecsülés az már merőben más téma. Rendben. :)
"hanem elvan a maga kis sötét világába, mert már úgyis mindegy..."
VálaszTörlésIgen,neked is volt hasonló?Én nemrég kezdtem kikászálódni belőle.
Igen ez nehéz kérdés,ez az egyik fő kihívás az életben.Munka...Rengetegen olyat csinálnak,amit utálnak,csak a pénz miatt és a lehetőségek miatt. Én mondjuk nem akarok ilyet, hosszan.
Igen, sajnos. Mielőtt meglátogatott Lolita előtte. Mivel Ő jött, így már nem csinálhattam tovább, kénytelen voltam emberi kinézetet felölteni. Ilyenkor augusztusban szokott rám jönni, mert rettegek a szeptembertől, a koliba való visszaköltözéstől, plusz idén még számtalan dolog nyomott. Akkor még a felépülés szakaszában vagy? Remélem minél hamarabb kimászol belőle, mert nem jó sokáig a gödörben csücsülni. Ott hideg van, és sötét.
VálaszTörlésIgen. Nem könnyű. Egyenlőre bármivel beérném csak legyen valami, de szeretnék a második szakmámban elhelyezkedni és feltett szándékom, hogy egy bizonyos ívet végigjárjak, befussak. Mondjuk, ha nem a család felé tendál az utam, mert mondjuk nem lesz párom, és lehetőségeim, akkor egy egész életem lesz a karrierem egyengetni...
... remélem nem így lesz. :)