Átkozottak egy elátkozott világban V.fejezet/2.rész

Miután elolvastam a kis levelet, rögtön felhívtam Hannát, és megbeszéltünk egy találkozót estére. Kicsit fáradtnak és nyűgösnek tűnt, nem nagyon akart sehova se menni, így abban maradtunk, hogy abban a parkban találkozunk, ami pontosan félúton van az Ő lakása és az enyém között. Mondanom sem kell, hogy majd kiugrott a szívem a helyéről. Ugyan csak 7-re ígértem magam, de már ahogy letettük a telefont elkezdtem készülődni. Először is ittam egy kávét, hogy teljesen felébredjek, majd beültem egy kád forró vízbe. S miközben a forró víz selymesen körülölelt, azon gondolkodtam mennyire kell készülnöm. Mert ha csak találkozunk, sima ügy. Na, de ott van az éjszakai történés. Mi van, ha úgy alakul, hogy…? Mi van, ha nem bírom tovább, és ő megadja magát? … Neem, nem is gondolhatok ilyenekre, hiszen nem szabad. Nem bánthatom. Túl tiszta és túl jó ember ahhoz, hogy bemocskoljam. Annyira belemerültem gondolataimba, hogy észre sem vettem, a víz már rég kihűlt. Csak mikor magamra locsoltam egy keveset éreztem, hogy ez túl hideg. Gyorsan kiürítettem a kádat, aztán lezuhanyoztam, és egy régi, de kedves fürdőköpenybe bugyoláltam magam. A hálószoba felé vettem az irányt, nem törődve azzal, hogy a lábam még vizes, így kis tócsákat hagytam végig az előszobán.

***

A hálóban elnyúltam az ágyon, és hagytam, hogy könnyek szökjenek a szemembe és úrrá legyen rajtam a fájdalom. Nem volt új az érzés, mert az elmúlt fél évben minden áldott nap ez történt, ha picit is eltöprengtem a helyzetemen. Alig töltöttem néhány hónapot Ritával, és mégis úgy kínoz, úgy éget és fáj még mindig. Eddig arra vártam, hátha visszajön még, vagy felhív, vagy jelentkezik, vagy…kimondja: vége. Most, hogy félreérthetetlenül tudtomra adta: a kapcsolatunk halott, szakít velem, most ezzel nem tudok megbirkózni. Hiszen olyan jók voltunk együtt. Mi lehettünk volna az álompár. Állandóságot és fényt hozhattam volna az életébe, de úgy tűnik nem ez kellett neki. Hiába fogadtam el minden hülyeségével együtt. Eldobott magától. És most itt van Hanna is. Tudom, hogy jó ember és szép pár lennék, de… mindig itt az a hülye DE! Sírásom egyre mélyebbről tört fel, és egyre hangosabbá vált. Hasra fordultam, fejem a párnába temettem, és csillapíthatatlanul zokogtam. Egész testem reszketett már, és egy hajszál sem tartott ebben világban.

***

Lassan ébredeztem, kótyagosan kisétáltam a konyhába, és készítettem egy kávét, hátha attól gyorsabban magamhoz térek. Ültem kábán egy széken és fél szemmel rápillantottam a komótosan kattogó faliórára. Tíz perc múlva hat. Basszus! Hétre ígértem magam Hannának. Ahogy megjelent előttem Hanna édes pofija, már kávé sem kellett, úgy bepörögtem. Fél percen belül az előszoba tükre előtt pózoltam két váltás ruhát tartva a kezemben. Nem tudtam eldönteni, hogy fiús avagy lányosabb szerelésbe öltözzek. Habár ez nem randi lesz, de azért le akartam nyűgözni. Fogalmam sincs miért. Már olyan szinten összezavartam magam, hogy már semmiben nem voltam biztos. Hanna, aztán Rita, és újfent Hanna. Áhh, szedd már magad össze – grimaszoltam a tükörbe, és megpofoztam az arcom lágyan – Rita szarik a fejedre, itt hagyott minden szó nélkül, de vele ellentétben Hanna őszintén szeret, bár még nem is ismer igazán! Gyerünk, szedd már össze magad pajti!

Nagy nehezen eldöntöttem, hogy inkább a fiúsabb kék pólóm veszem fel farmerrel és egy Diesel övvel. Egy leheletnyi parfüm a kedvencemből a nyakszirtemre, a melleim közé és a csuklóimra. Hajam egy kevés waxxal megigazítottam, magamhoz vettem a pénztárcám, a mobilom, az irataim és már a lépcsőn robogtam lefelé. Már nyoma sem volt a délutáni keserűségemnek. Mindent betöltött a Hannával való várakozás izgalma.

***

Két perccel megelőztem, így amikor végigsétált a park bevezető részén, alaposan elmerülhettem szépségében. Hosszú lábai megigéztek, ahogy azok a macskaszemek is. 5 méterről megéreztem parfümje illatát, ahogy előfutárként jelezte érkezését, majd befutott Ő is. Kaptam két puszit az arcomra, és egy tündéri mosolyt. Nagyon meglepődtem, amikor belém karolt, és elindult. A szívem majd kiugrott a helyéről, olyan hevesen kezdte el dobolni az ütemet. Egész testem bizsergett. Ejha, ilyen fordulatra sem számítottam. A szende kislány lehet nem is annyira szende? Ez a gondolat megmozdított bennem valamit. Kíváncsi lettem a folytatásra.

***

* A képen Laura Diggs