Mindenki tudja, hogy Anya már egy jó ideje kórházban van, nem is lehet tudni mikor fogják kiengedni, szóval egyértelmű,hogy az én feladatom a háztartás vezetése. Nos, mivel Anya kért, hogy ne menjek be, kaját kivételesen kaptunk ( hozzáteszem még szerencse, mert üres a hűtő, a szekrények, persze befőtt van a spájzban, nah de azzal még sem etethetem meg a srácokat), szóval úgy döntöttem, hogy szabadnapot veszek ki, és a takarításon kívül semmit nem fogok csinálni. Ma már a harmadik reggel volt, hogy migrénnel ébredtem és alig bírtam magamhoz térni. Levonszoltam magam a konyhába, fogtam a kis kávésbögrém, leültem a tv elé és néztem ki a fejemből. Lassan elkortyolgattam a feketém, majd némi erőt véve magamon felöltöztem. A lakás egy jégveremhez hasonlított – a takarékossági intézkedéseknek hála -, úgyhogy nagy nehezen begyújtottam, és próbáltam némi meleget csiholni. Aztán újabb sorscsapásként datáltam, hogy egyetlen szál cigim maradt mindössze, és holnapig nem is lesz másik. Egyszer hallottam valahol, hogyha benyálazod a cigi egyik oldalát, akkor lassabban fog égni. Kipróbáltam, de semmi különbséget nem éreztem. Becsuktam a szemem és hagytam, hogy a nikotin lassan átjárja a testem. Már-már mámorosan tökéletes pillanat lett volna, mikor a szél hirtelen feltámadt, kikapta a kezemből a cigit. Fogalmam sincs, hogy lehettem ennyire bamba, de ahogy el akartam kapni sikeresen az arcomba égettem az égő csikket. Fantasztikus. Hála a jó égnek csak egy aprócska seb keletkezett, de nem értem, hogy történhetett. Még jó, hogy ennyire idióta vagyok.
Nah, de a lényeg a lényegben, hogy csak tettem-vettem és nem volt erőm semmihez. Gondoltam sebaj, ma megtehetem, úgysem fogja senki látni az esetleges kupit. Aztán csengettek, tesóm kiabál. Leordítok,hogy majd mindjárt, egy átutalást kell elintéznem, aztán megyek. Erre hallom, hogy már fent járnak a tetőtérben. Már ekkor kinyílt a bicska a zsebemben, aztán mikor a szomszéd nénike látogatás címén végigjárta a házat, leszúrt, hogy mik ezek az ingek szanaszét, a macska miért van a házban, fúúj, meg hullik a szőre, a macska tálat ki kellett volna már borítani, és ez a mosatlan micsoda? Hallgattam, hümmögtem, majd miután befejezte a mondókáját, finoman, tisztelettudóan elmagyaráztam neki, hogy egyedül egy ekkora házat, két macskát, három pasit ha meggebedek sem tudok ellátni, és maximális, patyolat rendet rakni. Vagy ha sikerül is, akkor hamar tesznek róla, hogy ne legyen látszata a munkámnak. Persze erre már nem kaptam választ, csak egy kérdést: Kaját szoktatok kapni? Kitört belőlem a röhögés – akkor már nem tudtam tartani magam – és közöltem vele, hogy mégis honnan? Belém verte az ideget rendesen. De hogy képzelte mindezt? Nem tudom.
Az ajtó felé tereltem jelezve, hogy ideje indulnia, ilyen látogatásokra nincs szükségem, nélküle is idegbeteg vagyok.
Lehet csak én nagyítom fel a dolgokat, de már a nem létező nemi szervem is tele van mindennel és mindenkivel. Erre már csak egy PMS kell és robbanok! Szerintem mindenki, aki az idegszálaimra pályázik, most inkább kerüljön el jó messzire. Én is jobban járok, meg ő is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése