A szerelemről nem írok, mert most nem – jó magyarázat, sose rossz. - , a szexualitás összeszedettséget igényel, a boldogságról egy bizonyos hangulat kell, a napi történésekkel összekötött vérfarkasokról meg azért nem , mert nyafogtam már eleget. Így az őrültség lett a befutó.
Elárulok nektek egy titkot. A szerelmem nem más, mint a sebesség, és a szabadság. Imádom a felbőgő motor bársonyos, bariton hangját, a bódító benzingőzt, és azt a semmihez sem hasonlító érzést, amikor fogod a kormányt, lábad a gázon, és kezedben a sebesség kulcsa. Van abban valami, amikor lazán tekered a kormányt, finoman adagolod a gázt, időnként pedig lendületesen fel, vagy le váltasz. Sodródsz a forgalommal, bosszankodsz, hogy már megint irányjelző nélkül vágtak be eléd, vagy pedig száraz úton tempósan haladsz a fehér csíkok szegélyezte végtelenbe. Lesik a hó, csúszik az út, de te még mindig biztosan tartod a több száz kilós fémtömeget. Majd váratlanul csúszni kezdenek a gumik, de te higgadtan ellen kormányzol, elengeded a gázt, és óvatosan fékezel. Az autó menetirányba kerül és mintha mi sem történt volna gurulsz tovább.
Éjszaka, amikor az utcai lámpák narancsos fényében úszik a város, a rádióban a kedvenc slágered, néhány kellemesen merész kanyar, melyet Schumacher módjára veszel be, szíved hevesen dobog és ekkor végre igazán szabad vagy. Szárnyalsz, akár a madarak az égen.
A hideg motorvázat térdeid közé szorítod, lassan gázt adsz, arcodba vág a menetszél és már suhansz is szelek szárnyán. Az emberek aggodalmasan néznek: „ de hisz ez egy kislány. Hát nem fél? „ De Te nem félsz. Még egy kis gázfröccs, egyre erősebben érzed a forró levegőt testeden, de mindez nem számít. Hiszen senki nem parancsol neked, most te vagy az úr, önmagad és a jármű felett is.
A családom szerint autóban fogantam, és az ereimben vér helyett benzin és olaj csordogál. Tudom őrültség, és nem sokan értik meg mindezt, de a felbőgő motor, és a benzingőz kettőse nélkül megállna számomra az élet. Ez az a tűz, ami soha, de soha nem fog kialudni, hisz születésemtől kezdve jelen van, és amióta jogosítványt szereztem elválaszthatatlanok vagyunk: az autók, és én. A motorozást még csak most tanulom, de nem valószínű, hogy megcsalom az én édesem, maximum csak addig, míg a gazdasági helyzet nem alakul valamerre.
S, ha már titkok, akkor elárulok még valamit. Ennek ellenére, hogy odáig vagyok az autókért, a vezetésért, még!, nem volt részem olyan együttlétben, ami kocsiban történt. Remélem ez hamarosan pótlásra kerül, bár azt mondják a szakavatottak, hogy közel sem annyira jó, mint amennyire mindenki vágyik rá. Majd mesélek, ha egyszer ilyen élményekben lesz részem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése